Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/8 / 6. szám - Magyar állam jog. Budapest, 1877. [könyvismertetés]

485 azt emlegeti, hogy fontosak, érdekesek stb. Ezek az alaptörvények időszerinti sorozatukban össze-vissza vannak hányva, mert a chronologia helyett a tárgyakat kellett volna alapul venni. Mennyi jogászi szabatosság van abban, ha az 1608. koronázás előtti 1. t.-cz.-röl az mondatik: hogy „mindenkinek szabad v a 11 á s g y a k o r 1 a t o t biztosi t". Az is a szerző jogászi constructiója, hogy a „ministerium és alantas közegeidről szóló szakaszban az igazságügyministerium közegeiképen felsorolja a Curiát, a táblákat, a törvényszékeket, az ü g y v é d i és közjegyzői kamarákat (387.1.), vagy midőn a király kinevezési jogáról szólván, hozzáteszi, hogy e jog csupán a nádor, a koronaörök és a budapesti polgármester tekintetében szenved kivételt (265. 1.). Vagy midőn a honvédelmi kötelesség tekintetében megjegyzendőnek tartja, hogy a közteherviseléstől lényegesen különbözik, a mennyiben az utóbbi alól a nők sincsenek kivéve (327. 1.). Könyvünk amoenitates-einek nagy sorából futólag még csak egy párt akarunk felemlíteni. „Ma már az állami jogviszonyok, mondja a szerző (21. 1.), törvény által rendeztetvén, a kiváltságleveleknek az alkotmányjog terén többé nincs helye". Dehogy nincs, a főnemesség adományozása kétségtelenül kiváltságlevél által történik, ennek pedig nagyon lényeges közjogi jelentősége van. 1848-ban a nemesség kizárólagos joga megszűnt, a midőn, mondja a szerző, „az ugyanazon évi 3., 4. és 5. t.-czikk a nem nemeseket is az alkotmány sánczaiba felvévén és az összes politikai jogokat a haza minden polgárára kiterjesztvén : népképviseleti alapon a parlamentaris kormányrendszert állapította meg" (129. 1.). E tételben az van kifejezve, hogy a parlament a ris kormány az által létesült, hogy a nem-nemesek is felvétettek az alkotmány sánczaiba. Pedig a szerző kétségtelenül nem azt akarta kifejezni; hiszen a parlamentaris rendszer lényegét csak nem láthatta a politikai egyenjogúság megállapításában. Ha a szerző el nem vesztegette volna terét és idejét a törvényszékek, járásbíróságok, pénzügyigazgatóságok, adófelügyelöségek székhelyeinek felsorolására, meg az országgyűlés és delegatió megnyitásának szertartására: akkor talán többet is megtudott volna tőle a tanuló a parlamentaris kormányrendszerről, mint azt, hogy „az 1848: 3., 4. és 5. t.-czikkek által megállapittatott." Nem igaz, hogy a Hármaskönyv szentesítése „II. Ulászló király halála miatt elmaradt" (181. 1.); a király 1514. november 19-én erősítette meg a Hármaskönyvet, a mint ezt, valamint a kihirdetés elmaradását Fraknói kitűnő értekezésében „Verböczy István a mohácsi vész előtt" újólag MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1877. VIII. 6 3a