Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)
1876/6 / 1. szám - Deák Ferencz, mint bűnügyi védő 1829-ben
62 politiRai oldalról világítja meg; nem marad az elmélet terén, statistikai adatokkal is kimutatja a szóban forgó intézmény czélszerüségét. Habár történelmi és irodalmi része inkább csak encyclopaedicus becsű, és irálya is több kifogásra szolgáltat alkalmat; de gazdag anyagánál és a tárgynak minden oldalú megvitatásánál fogva becses. Ennélfogva a nagy gyűlés, a II. osztály javaslatára, a jutalmat az I. számú pályamunkának odaítélte, melynek felbontott jeligés leveléből e név tűnt ki: Dr, Friedmann Bernát, ügyvéd. A másik jeligés levél felbontatlanul elhamvasztatott. A magyar tudományos akadémia második szakosztálya következő jutalomtételt tűzte ki : Dolgoztassák ki a perorvoslatok teljes rendszere, tekintettel ugy az írásbeli mint a szóbeli eljárásra, Összefüggésben a bírósági szervezettel. Deák Ferencz, mint bűnügyi védő 1829-ben. Zalaegerszegen 1829. szeptember 10-én egy hírhedt rablóbanda büntető pere „felvétetvén", vasban álló Babics József rabszemélynek védelmét „Nemes Deák Ferencz, tiszti ügyész adta elő. Hazánk nagy jogászának ezen védbeszédét, a eriminahs igazságszolgáltatás körüli gyakorlati tevékenységének egyik érdekes emlékét a következőkben közöljük: „Polgári társaságunk föczélja a közbátorság, s ennek fentartása legszentebb kötelesség. Hazánk törvényei kemény büntetést szabnak mindazokra, kik a közbátorságot megzavarják, s a rablónak és gyilkosnak fejére nálunk is halált mond a törvény szava. A törvény azonban nem különböztet, csak általános rendszabásokat tesz, büntetést határoz a vétkes ellen, de azon mellékes környülállásokra, azon ezer meg ezer tekintetekre, melyek a bűnöst oly igen mentik vagy terhelik, egyesleg ki nem ereszkedhetvén, azoknak megfontolását a Bírónak bölcseségére s emberszerető szivére bízza. „Nálunk a biró nem vak eszköze a törvény szavainak, hanem érezve és gondolkodva itélö teljesítője azoknak; és valóban, a törvény rendelését, minden különbség nélkül, minden esetnél vakon eszközlésbe venni, gyakran nem is volna egészen igazságos; mert azon jobbnevelésü kimívelt ember, ki embertársát orozva meggyilkolja, csakugyan méltóbb a halálra, mint a barmok között, minden oktatás nélkül, durván felnőtt, vad indulatú pásztorlegény, ki korosabb társai által elcsábítva, rablásnak indul, és rablásközben a maga vagyonát ellentállással védelmező utast agyonsújtja. „Mindezeket nem oktatva, csak emlékeztetve bátorkodik itten előadni a védelmező tiszti ügyész, és kéri e pörnek Biráit, kövessék figyelmükkel ezen sorokat, melyekben Babits Józsefnek élte-folyta röviden elmondatik; de ne úgy, mint a törvénynek komoly, és irgalmat nem ismerő végrehajtói; hanem úgy, mint érezni és szánakodni tudó emberek vegyék fontolóra azokat. „A szerencsétlen Babits József, Petesházán, szegény sorsban született. Szüléinek nem vala módjuk, hogy ötet oskolába küldjék, helyben pedig sem Templom, sem isteni szolgálat, sem pap, vagy mester nincs, ki a gyermeket a keresztény Hitvallásnak és az erkölcsiségnek elsőbb Jutalma a S z t r o k a y-alapítványból 100 arrny. Határidő 1877. tlecz. 31:
