Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényeinek megtámadhatásáról alkotandó törvényhez

86 adós fizetési akarata, jó szándéka tekintetében. Az adós fizetési akarata, tehát jó szándéka tisztán személyes momentum lévén, ismeret tárgyává csak hosszas közvetlen érintkezés utján lehet. Ámde ezen közvetlen érintkezés a modern forgalomban, mely országok sőt földrészek között sem ismer sorompókat, nagyon meg van nehezítve, és mi sem természetesebb mint az, hogy a hitelező, ki adósát gyakran nem is ismeri személyesen, a személyes momentum mellőzésével tisztán annak fizetési képessége iránt igyekszik magát tájékozni és hitelezése alapjául csak ezt veszi: azon, rendezett jogállamok irányában bizonyára nem alaptalan föltevésből indulván ki, hogy hacsak adósa képes egészben vagy részben fizetni, a törvény dolga öt adandó alkalommal arra kényszeríteni, hogy akarjon is fizetési kötelezettségének eleget tenni. Hitelünk megszilárdítása és emelkedése tehát azon aránytól függ, melyben többékevésbé fizető-képes, de fizetni nem akaró adósok ellen a hitelezőnek törvényileg védelmet nyújtani képesek vagyunk. Valljuk meg őszintén, a külföldi töke és hitel, ha nem is egyesegyedül, de nagy részt azért irtózik hazánktól, mert a fizetni nem akaró és roszhiszemü adós ellenében a hitelezőnek foganatos védelmet nem vagyunk képesek nyújtani, hacsak a fenyítő ut védelmével nem akarjuk önön-magunkat ámítani. Szándékosan használtam e kifejezést „ámítani", mennyiben ez uton védelmet látni képes nem vagyok, és legkevésbé oly védelmet, minő a mai forgalom igényeinek, tehát a voltaképeni czélnak megfelelne. Ha bünfenyitö uton egyes esetekben a roszhiszemü adós ellen czélt is érünk, e czél nem felel meg a szándéknak, melyet elérni óhajtunk. A fenyítő törvényszék ugyanis hivatásához képest mindig magát a büntetendő cselekményt vévén fontolóra és csakis az ezzel összeköttetésben lévő utakon haladván : ha egyszer-máskor sikerül is a csalárd adós ellenében a csalást bebizonyítani és vele a büntető törvények súlyát éreztetni, a büntető biró ítélete magát a csalárd jogügyletet csak a legritkább esetben, az adóssal szerződött harmadik személyt pedig csak álkor érinti, ha utóbbira a bűnös összejátszást rábizonyíthatjuk. Ez pedig ugy szólván soha sem sikerül. Ha pedig a roszhiszemüen cselekvő adós roszhiszemüségét csak annyiban tanúsítja, mennyiben többi hitelezői rovására és hátrányára hozzá közelebb állók valósággal fennálló