Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Az utolsó fejvesztés Magyarországon

81 Közjegyzői kényszer. A budapesti közjegyzői kamara választmányának egyik tagja, Ökröss Bálint közjegyző törvényjavaslatot készített, mely szerint a közjegyzői kényszer több jogügyletre kiterjesztetnék. A választmány e javaslatot tárgyalás alá vette s hosszas tanácskozás után abban állapodott meg, hogy a kényszer az ingatlanok iránti jogügyletekre alkalmazást nyerjen. Weinmann Fülöp közjegyző fogja ily értelemben a javaslatot átdolgozni, mely azután az igazságügyministeriumhoz fog felterjesztetni. Minthogy az igazságügyministeriumnak eredeti javaslatában a közjegyzői kényszernek jelentékenyen nagyobb köre volt, mint az elfogadott törvényben megállapittatott: alig lehet kételkedni a fölött, hogy a kormány a közjegyzői kényszer kiterjesztésének eszméjét, mely saját javaslatának megfelelő, készséggel fogja fogadni. Ha ezt teszi nem csak önmagához lesz következetes, hanem az intézmény életrevalósága és üdvös hatása tekintetéből is helyes nyomokon jár. A kereskedelmi törvénykönyv a vidéken. Székesfehérvárról folyóiratunk egyik barátja a következő sorokat irja nekünk: „Városunk birái és ügyvédei jogászi kedvvel tanulmányozzák az uj kereskedelmi törvénykönyvet. Különös érdemeket szerzett magának a törvénykönyv ismertetésében Dr. Neumann Ármin, városunk egyik kitűnő ügyvéde, ki birákból és ügyvédekből álló társaság előtt felolvasásokat tartott felöle. A kik e felolvasásokat végig hallgatták, dicsérik világos modorát, melylyel a törvénykönyv ismeretét könnyiti, jogászi felfogását, melylyel a felmerülő kontroversiákról véleményét elmondja. Ha a felolvasások kommentár alakjában megjelennének, a képzett szerzőtől jó könyvet várhatnánk." Az utolsó fejvesztés Magyarországon. Közönségesen azon vélemény van elterjedve, hogy Beleznay, az apagyilkos pallos általi kivégeztetése 1818-ban, az utolsó fejvesztés volt hazánkban. Közlő egy levéltárban 1836-ik évben történt fejvesztési ítéletet s végrehajtási szertartást talált feljegyezve, mely valószínűleg az utolsó íejvesztés volt hazánkban, s melyet ennélfogva mint históriai adatot közölni, eléggé érdekesnek tartottunk. A bűnös esemény és Ítélet a vesztőhelyen felolvastatván, következőleg hangzott: Összejövetelünk oka egy szomorú esetnek e m1 é k e. 1832-ik év február 28-án eszéki Baics Milos kolompárlegény vándorlásnak indulván, útközben albertfalvi öregebb Hiebert Jánossal Összekerült és ennél hálásra maradt, kivel aztán másnap reggel ismét elindulván, öregebb Hiebert János magához véve kést és baltát, ez ártatlan fiatalt Herczegszöllös felé kisérte, mely kisérés közben ez minden emberiségből, felebaráti szeretetből és a vándorlásnak indulthoz tartozó érzésből kivetkőzvén, Albertfalva és Herczegszöllös közt levő uton ez ártatlan vándorlót hátulról véletlenül baltájával fejbeütni, a földön több ütésekkel illetni, és e helyről öt a szántóföldekbe húzván, ott több szúrásokkal illetni, és ekkép ily súlyos kínok közt, azt fiatalsága zsengéjében és élte legnagyobb reményében meggyilkolni nem iszonyodott. E gyilkos eset a Károly föherczeg béllyei uradalom értésére esvén, ez a vérhatalommal összekötött jogánál fogva mindent elkövetett, a borzasztó tettnek czinkosát és elkövetőjét kitudni, és ily módon az itt álló s fentebb nevezett Hiebert János, albertfalvi kisházas, nős és négy neveletlen kisded atyja ellen, a főbenjáró büntető per indittatván, és ebben ellene a szántszándékos és eltökélt gyilkolást vád kétségtelenül bevalóMAGYAR IGAZSÁGÜGY. 187li. V. 6