Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A bírósági szervezet kérdéseiről

8 5. a jogsegély; 6. a nyilvánosság és az ülések rendje ; 7. a tanácskozás és a szavazás módja; 8. szünidők ; 9. a felügyelet gyakorlása. A ki a magyar igazságszolgáltatás érdekeit szivén hordja, óhajtani fogja, hogy egykoron hazánknak is legyen a belgiumihoz hasonló törvénye, mely a bírósági szervezet teljes anyagát bölcsen és okosan szabályozza. De ezen óhaj teljesítését nem fogja az által elérhetőnek tartani, ha a kormánytól most vagy a közel jövőben a megfelelő törvényjavaslat előterjesztését követeljük; mert egy ily javaslat a kérdések egész özönét tűzvén napirendre, azoknak nyugodt és szakszerű megvitatása és a megfontolt elhatározás teljesen lehetetlenné volna téve. Nem igy képzeljük mi a kibontakozást és végleges szervezést. Fokról fokra haladva, az egyes kérdéseket a szükséghez képest megoldva: e téren a végleges codificatiót, a bírósági szervezet törvénykönyvének megalkotását arra az időre halaszthatjuk, mikor már a codificatio valósággal nem lesz egyéb, mint a kérdések megoldásának rendszeres összefoglalása. Haladnunk kell azon az uton, melyen az 1869. IV. törvényczikkel megindultunk. E törvénynek 27 szakasza a bírósági szervezetnek az alapjogokra néző részeit nagy részben szabályozta és pedig oly szellemben, mely a magyar törvényhozás dicsőségét a késő utókornak is hirdetni fogja. Vannak e törvényczikknek is hibái, nem lényegbe vágók és könnyen megjavíthatok: átalán azonban a magyar igazságügynek magna chartájának kell tekintenünk, mint olyat a visszafelé terelő támadások ellen megvédeni és arra törekedni, hogy csekélyebb hibáitól is megtisztítsuk. A bírósági szervezetnek igen nevezetes elemeit tartalmazzák az 1871. VIII. és IX. törvényezikkek. Ezeknek conceptiója is helyes elveken nyugszik, átgondolt indokokból keletkezett; a kivitel azonban már inkább kifogás alá vehető; legalább a gyakorlat számos fogyatkozásra rámutatott, számos hiányra figyelmeztetett. Az 1871. 31., 32., 33. és 51. törvényezikkek többé kevésbé szerencsés kézzel belemarkolnak a szervezés kérdéseibe, de mélyreható fogyatkozásoktól sem mentek. Az utóbbi elemekből nem kívánjuk a bírósági, szervezet törvénykönyvét megalkotni; előbb ez elemeket óhajtjuk felváltani czélszerübb rendezéssel. Nem a halogatásnak vagyunk szószólói, sőt ellenkezőleg azt tartjuk, hogy a mi tervünk szerint előbb el lehet és el