Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Kereskedelmi jog. A magyar kereskedelmi törvény alapján, tekintettel a nevezetesebb európai kereskedelmi törvényekre. [Könyvismertetés]

61 ^ Nem az. A ker. törvénynek mind első, mind második részében az olyan szakasz nem elszórtan, de száz számra van, mely nem kereskedők ügyeiről rendelkezik. Az első rész szabályozza a czégvezetö, a kereskedelmi meghatalmazott, a segédszemélyzet, a közkereseti, betéti társaság tagjának, az alapitóknak, a részvényeseknek jogi sorsát, ügyeit. Pedig a czégvezetö nem kereskedő; nem kereskedő a kereskedelmi meghatalmazott, a segédszemélyzet sem; nem kereskedő a közkereseti társaságnak, a betéti társaságnak sem bel sem kültagja ; nem kereskedő az alapitó, a részvényes. — A „Központi Értesítő" nem csak kereskedőknek, hanem urbi et orbi szóll; a kereskedelmi könyvek nemcsak kereskedők, hanem mindenki ellen bizonyítanak. A kereskedelmi törvénynek csak első részét is per summos apices áttekintve, oly bölcs, igaz és kimerítő a tanár úr legújabb müvének tanítása, mint az az ismeretes definitio, hogy a telekrendelet a házi és földesurakra terjed ki, vagy a még ismertebb, hogy az ember a — bárónál kezdődik. Még tisztábban látni a tanítás korlátolt voltát, ha azt a kereskedelmi törvény II. részéhez mérjük. A II. rész 258. §. szerint kereskedelmi ügyletet (a keresk. ügylet speciese a keresk. ügynek) köt, ki árút vagy átalában ingó dolgot vesz azon szándékkal, hogy azt természetben, át vagy feldolgozva ismét tovább adja; kereskedelmi ügyletet köt, ki ilyen dolognak szállítását elvállalja, ha azt neki e czélra előbb még meg kell szereznie ,• kereskedelmi ügyletet köt, ki állampapírt, részvényt, vagy a kereskedelmi forgalom tárgyát képező más értékpapírt megszerez.— A szakasz nem mondja, hogy a vevőnek, szállítónak (eladó) kereskedőnek kell lennie. És minthogy nem mondja, nem is követeli. Ennélfogva bárki is vészen vagy ad el a 258. §. tényállása mellett, ha csak egyszer teszi is, keresk. ügyletet köt; alkalmazandó reá és szerződő társára (k. t. 264. §.) a kereskedelmi törvény; „kiterjed" rá a kereskedelmi jog. Ha tehát szakácsné komornától egy krajczárért selyem fonalat vesz azzal a szándékkal, hogy a szobaleánynak tovább (el vagy cserébe) adja, kereskedelmi ügyletet köt; alkalmazandó rá és a komornára (264. §.) a keresked. törvény. Pedig sem a szakácsné, sem a komorna nem „kereskedő": kereskedő a k. törvény 3. §. szerint az lévén,' ki saját nevében iparszerüleg foglalkozik keresk. ügyletekkel. — Ha házaló kofától almát vesz azzal a szándékkal, hogy tovább adja: keresk. ügyletet kötnek ; alkalmazandó reájuk a k. törvény, noha annak 5 §. szerint sem a házaló, sem a kofa nem tartható kereskedőnek. — Ha a paraszt gazda a városi kisasszonynak megígéri, hogy ennyi meg ennyiért hoz majd neki szép piros almát, és falujába viszszatérve, paraszt szomszédjától megveszi erre a czélra a szük-