Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Az adósok jogcselekvényeinek megtagadhatásáról

58 megkülönböztetéseket tesz köröttük. Tudjuk, hogy az adósoknak gyakran sikerül beállott bukásokat a világ előtt még egyideig elrejteni, azért tulajdonkép ez a legveszélyesebb idő a hitelezőkre. Tudjuk továbbá, hogy legalább közeledni látják a bukást és megközelítőleg kiszámítani is tudják, mikor fog a válságos pillanat beállani. Ezen körülmény szerzőnek figyelmét el nem kerülte és tekintettel volt reá a tervezetben: ö az illető cselek vény eket osztályozta a bennök rejlő veszély mértéke szerint és ahhoz képest mint az életben gyakrabban vagy ritkábban fordulnak elő. Elöl vannak tehát azon cselekvények, melyek tekintet nélkül az elkövetés idejére, megtámadhatók, továbbá azok, melyek hosszabb vagy rövidebb időben a fizetésképtelenség beállása előtt végeztettek; végül azok, melyek vagyonbukás utáni időre esnek. 3. Miután a tervezetben a fizetésképtelenség oly nagy szerepet játszik, szerzőnk szükségesnek tartotta ezen fogalom tartalmát szabatosan meghatározni. Mert, mint helyesen megjegyzi (36. 1.), „oly törvényben, mely az iránt rendelkezik, mily feltételek alatt lehessen különben érvényesen létrejött jogügyleteket megtámadni és megsemmisíteni, azon kérdést: fenforog-e a megtámadhatóságnak egyik fökelléke vagy sem, nem lehet sokértelmű fogalom magyarázatától függővé tenni." Ez okból a tervezet 2. §-a tüzetesen meghatározza az eseteket, melyekben ezen törvény értelmében vélelmezendő, hogy az adós fizetésképtelensége beállott. Itt sincs „praesumptio juris et de jure" felállítva, úgy hogy mindig szabadságában áll a megtámadott ellenfélnek bizonyítani, hogy az adós mégis fizetésképes, és hogy a hitelezők vagyonából teljes kielégítést nyerhetnek. A 2. §-ban felsorolt négy eset olyan, hogy ha azok egyike beállott, kevés kivétellel, adósnak vagyonbukása is bekövetkezett már, mi kifelé épen ily alakban szokott nyilvánulni. Kiviláglik ez már azon körülményből is, hogy a 1-3. (Apáthy tervezete szerint 87. §. a 2. és 3-ik) pontban elősorolt tények azok, melyeknek alapján az austriai csődtörvény az adósnak vagyona felett csődöt nyittatni enged. Nem kell ismételnem, hogy mennyire növeli ezen §. intézkedése az egész törvénynek gyakorlati becsét, mennyire gyorsítja és biztosítja az eljárást. Két, különben alig vagy csak szerfelett nehezen igazolható körülmény, mely mindamellett a megtámadás jogának nélkülözhetlen feltétele, ezen ismérvek segitségével most igen könnyen bizonyítható. Azt, hogy adós valójában fizetésképtelen, egyszerűen azzal igazolja felperes, hogy rámutat a felsorolt tények egyikére. Annak bizonyítására pedig, hogy a megtámadott az adós csalárdságáról — ezen törvény értelmében — tudott, elégséges kimutatni, hogy ezen tények egyike az ö értésére esett volt.