Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A börtönbüntetés a m. büntető törvénykönyv javaslatában

375 ból, mind a fogságrendszer s az ebben kívántató fegy érvényesítése, mind pedig a büntetés hatályossága, s így a javítás czéljából is: sokkal inkább volna elfogadható az, hogy a büntettek miatt elitéltek fegyházi büntetésével együtt hajtassék végre a szintén büntettek miatt elitéltek börtönbüntetése ; mint az, hogy a börtönbüntetésre elitéltek, az enyhébb büntetést érdemlő s különben is többnyire rövid idejű fogságra vétség miatt elitéltekkel egy födél alatt tartassanak. X. A hazai fegyintézeteknél szerzett tapasztalataim szerint: a magyar ember különösen nagy súlyt fektet a büntetése alatt irányában tanúsított bánásmódra; ha az olyan volt a minőt csak ugyan megérdemlett, azaz se nem szigorúbb, se nem enyhébb, tehát igazságos : kiszabadulása után, még évek múlva is, hálálkodó levelet ir vagy irat a fegyintézet igazgatóságához, melyben nem tudja eléggé megköszönni az irányában tanúsított emberséget. Az ilyen kiszabadultakból aztán nem is igen válik visszaeső. A visszaesők dolgában már a mostani viszonyok közepett is oly kedvezően állunk Magyarországon: a mint talán sehol egész Európában; a mennyiben nálunk átlag mindössze 29%-ra megy a bűntettekbe és vétségekbe visszaesők száma, — se tekintetben mennyivel kedvezőbb számarányra lesz még kilátásunk akkor, ha a büntetés, a büntetésre méltó cselekménynek és az illető érzületének minőségével lehető arányban, tehát igazságosan, s e mellett, hogy d r. Wines szavaival éljek: keresztyén szeretettel párosult, többé s kevésbbé szigorú fegyelemmel fog a btkjavaslat rendszerében végrehajtatni. A visszaesőknek ezen aránylag csekély száma, mely a nőket illetőleg csaknem jelentéktelen percentté olvad le: felettébb vigasztaló bizonyságul szolgál arra nézve, hogy a m agyar népnek erkölcse még kevésbbé romlott, s különösen az anyákban él még az ősi erény. De szerencsés vagyok igazolhatni ezen vigasztaló körülményt, a fegyintézetekben szerzett azon tapasztalatom által is, hogy a magyarországi fegyenczek, legnagyobb részt, büntetésüket békés türelemmel viselő, engedelmeskedő, jámbor emberek a fegyintézetekben. Dacz, megátalkodottság, fékezetten garázdálkodást hajlam nem jellemvonásuk, s e részben kevés a kivétel, mit tanusit az évi kihágási eseteknek aránylag csekély száma is. Még a dologkerülési ösztön sem nagy mérvű náluk, sőt nagyobb része örvend, ha munkája van, ha foglalkoznánk és valamit kereshet. Az iparüzleti mesterségek megtanulására is átalában fogékonyak, s a fiatalok az iskolai tanulásban is túlnyomólag szép előmenetelt tanúsítanak. Távol levő övéik sorsa iránt érdekkel viseltetnek, s azokkal szívesen érintkeznek, leveleznek stb. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1876. V. 26