Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A börtönbüntetés a m. büntető törvénykönyv javaslatában

365 foganatosíttathatnak a rövid idejűek, mint a hosszabb időre elitéltek irányában*). Csakhogy ha az elitéltek büntetési idejük tartama szerint osztatnának is be a fegyházakba, eltekintve attól, hogy ez által a szállítási költségek jelentékenyen szaporodnának, s eltekintve attól, hogy a rövidebb időre elitélteknek büntetésük igaztalan súlyosbítására szolgálna az, ha ezeknek sok esetben illetőségi helyüktől s övéiktöl távol eső fegyházakban kellene büntetésüket kitölteniük, — az érintett osztályozás által csak csekély részben éretnék el a czél, minthogy az osztályozás lényegét napjainkban már nem annyira a büntetési idő szerinti, nem is annyira az úgynevezett „erkölcsi" osztályozás,**) mint inkább afokozatok szerinti progressiv osztályozás képezi. Minthogy azonban ezen osztályozás megfelelő helyiségek, főleg elegendő számú magánzárkák hiányában, még hosszabb ideig nem lesz a rendszer egész teljességében keresztülvihető: szükséges lenne még a büntettek s azok elkövetésének minősége szerinti osztályozáshoz is folyamodni. Ugy de ezen utóbbi osztályozás sem levén a rendelkezésre álló egyes büntető intézetek legnagyobb részében kellőleg foganatosítható: tehát annak legalább nagyban való eszközlésére kellene törekednünk. Ezen osztályozás pedig nagyban csak úgy vihető keresztül, jelen viszonyaink mel*) Innen van az is, hogy mennél rövidebb a szabadságbüntetés tartama: annál hatálytalan abb s értéktelenebb az, s inkább a helytelen cselekedet tüntető roszalásának, mint tulajdonképcni büntetésnek jellegével bir. Átalánosan el van ez már ismerve; sőt el van ismerve a rövid idejű szabadságbüntetéseknek nem csak hatálytalansága, de egyszersmind káros volta is, a nélkül, hogy e bajon még ez ideig segítve volna. Különösen Angliában jelzik e bajt már évek óta, s kimutatják, hogy a többnyire közös rendszer szerint végrehajtott rövid büntetések által csak a visszaesések szaporodnak. Mindez constatáltatott az 1872-ik évi londoni nemzetközi congressus által is, s ezen congressus állandó bizottságának 1874-ben Gentben Belgiumban tartott értekezletén, az elnök, dr. W i n e s, az éjszakamerikai államok kormányának hivatalos küldötte, azon nézetét nyilvánította, hogy tekintve a rövid fogságbüntetéseknek teljes értéktelenségét: okvetlenül szükségesnek mutatkozik még a csekélyebb vétségekre is inkább hosszabb idejű büntetést mondani ki. A még csekélyebb tkihágások pedig szorosan véve nem szabadság, hanem valamely másnemű büntetéssel volnának czélszerűbben fenyitendök. **) Az erkölcsi osztályozás tökéletlen voltát már Beaumont és Toque ville, az amerikai javitórendszerröl s ennek Európában való alkalmazásáról irt munkájukban kimutatták; de ugy tudom, beismerte azt maga Aubone 1 is, a genfi fogságrendszer teremtője, — s azóta a nézetek a tekintetben mindinkább átalánosbakká válnak. Mindezek mellett is azonban, nézetem szerint, túlhaladott álláspontot csak ott képezhet az erkölcsi osztályozás, hol a közös rendszernél valami jobb rendszer is lehet; mert különben mindenütt, hol sem magában a magán rendszer, sem a vegyes progressiv rendszer kellőleg keresztül nem vihető: haszonnal alkalmazható az, sőt alkalmazását az igazság és javítás érdekei követelik, — s alkalmazása a progressiv rendszer foganatosítását is jelentékenyen megkönnyíti.