Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

körül forog a per, jelesül a körül: beállott-e az eset, melyre egy bizonyos bírság ki volt kötve vagy sem. A német birodalomnak Lipcsében székelő kereskedelmi legfőbb törvényszéke, mely az utóbbi eset fölött 1874. évi június 12-én mint utolsó instantia döntött, Ítéletét mód felett tanulságos indokolással látta el.2Ü) Müller és Kaiser breisgaui Freiburgban 1872. évi február 26-án szolgálati szerződést kötöttek, melynek 7. §-a így hangzik : „Müller Fcrencz úr 2000 frtnyi birság mellett igéri, hogy soha sem fog valamely verseny-üzletért bármi módon működni, vagy olyannak érdekében ügyleteket kötni." Alperes később felperes üzletét elhagyva, egy Freiburgban levő verseny üzletbe lépett be mint utazó segéd. Felperes már most jogosítva érezte magát a kikötött bírságot követelni, úgy értelmezve a szerződésnek idézett szakaszát, hogy ama kikötés a közte és alperes között létesült viszonynak felbomlása utáni időre is érvényes. Ezen felfogást az ügyben eljáró első és második folyamodású bíróság is osztotta, a kereskedelmi legfőbb törvényszék azonban a szerződésnek ily értelmezését elvetette és felperest követelésével elutasította következőkép indokokolván eldöntését: a) „A kérdéses szerződés" a feleknek kölcsönös jogkörét a szolgálati viszony idejére határozza meg; épen nem valószínű azért, hogy egyedül a 7. §-nak kölcsönöztetetett volna még ezen viszony megszűnése utáni vonatkozásaikra is kiható erő. Ezen fefogás ellen különösen az a körülmény is szól, hogy a 7. §-ot közvetlenül követi a 8. §., alperest feljogsitva, hogy megtakarításait felperes üzletében előnyösen elhelyezhesse, mi kétségkívül csak a szolgálati viszony idejéről értendő, úgy hogy ebből a 7. §-ra is biztos következtetés vonható. b) A 7- §-nak még ilyen megszorítás mellett is, már a kikötött birság nagysága miatt, megvan a maga gyakorlati jelentősége ,• ahhoz járul, hogy alperes mint nyereséghányadért működő utazó segéd (Provisionsreisender) állott felperes szolgálatában ; az ily utazók azonban nem tartoznak azon kereskedői segédekhez, kik iránt a német ált. kereskedelmi törvénykv. 56. és 59. cz. 21) intézkednek, sőt gyakran több czég érdekében utaznak, megfelelöleg elég oka lehetett a feleknek a szolgálati viszony tartamára a kérdéses kikötést tenni. c) A „soha" szó ezen megszorító magyarázatnak nem áll útjában; mert nem tehető fel, hogy alperes egész életére akarta volna magát kötni. Különben midőn ő már hosszabb idő óta nem 20) Lásd fuchelt Zeitschrift für franz. Civilrecht VI. k. 112. s kov. lapokon. 21) Magyar keresk. torv. 53. §-a.