Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

353 tételnek tekintette és hivatkozássala Code civil 900. czikkére, melynek értelmében „végrendeletekben foglalt, a joggal vagy a jó erkölcsökkel ellenkező feltételek nem Írottaknak tekintetnek" kívánta, hogy a bíróság azt semmisnek nyilvánítsa. A lüttichi törvényszék, melynél az eset első folyamodásban letárgyaltatott, felperesnőnek felfogását magáévá tevén, a végrendelet illető záradékában szintén feltételt látott, minthogy pedig azon feltétel, hogy valaki ne házasodjék az emberi társadalom érdekeit megtámadja, a személy szabadságát legfontosabb nyilatkozatainak egyikében korlátolja és így a jó erkölcsöket sérti14) azt a Code civil 900. cz. értelmében semmisnek nyilvánította és kimondta, hogy T. kisasszony a mástk két harmad élethossziglani haszonélvezetére is megszorítás nélkül van jogosítva. A bíróság ezen Ítélet hozatalánál szemlátomást az általam előbb érintett téves, mert általános szabályból induló elmélet befolyása alatt állott. A liittchi felebbviteli törvényszék azonban, melyhez az ügy második instantiában került, elfogulatlanul vizsgálta magát a fenforgó esetet és eldöntésében ellenkező eredményhez jutott: „Tekintve, úgymond, hogy az esetnek körülményeiből és jelesül a végrendelet szövegéből kiviláglik, miszerint az örökli agyónő nem oly szándékkal hagyományozta T. kisasszonynak a haszonélvezetet, hogy ezt azzal nőtlenségre kényszerítse, hanem oly czéltól, hogy jövedelmét addig, mig férjhez talál menni, nagyobbítsa és azzal neki függetlenebb állást biztoson ;15) „Tekintve, hogy a végrendelkezőnőről annál kevésbé lehet feltételezni, miszerint T. kisasszonyt nagyobb anyagi előnyök biztosítása által házasságkötéstől kívánta volna visszatartani, minthogy utóbbit már különben is egy feltétlen hagyomány által nagyobb előnyben részesítette, mint többi hagyományosait: bíróilag kimondandó, hogy a kérdéses záradék nem feltételt tartalmaz, hanem időhatározást (terminus ad quem), miért is a Code civ. 900 czikke alkalmazásának ezen esetben helye nem lehet." ,4) Ezt már a római jogászok tanították 1. 22. 1. 63. §. 1. 1. 79. §. 4. de condit (35. 1.). 15) Ezen eshetőségre az auszrtiai törvényhozás is kiterjesztette figyelmét és mig a polg. törvk. 700. §. rendelkezése szerint azon feltételt, hogy az örökös vagy hagyományos a nagykorúság elérte után se lépjen házasságra, nem Írottnak tekintendő: egy 1844. május 23-án kelt udvari rendelet azt határozza, hogy ezen szabály ne alkalmaztassák oly esetben, midőn az ö r ö h a g y ó h a gy a t é k n a k vagy egy részének, illetőleg valamely hagyománynak haszonélvezete által valamely személyről férjhez menetele idejéig gondoskodni akar.