Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

353 tételnek tekintette és hivatkozássala Code civil 900. czikkére, melynek értelmében „végrendeletekben foglalt, a joggal vagy a jó erkölcsökkel ellenkező feltételek nem Írottaknak tekin­tetnek" kívánta, hogy a bíróság azt semmisnek nyilvánítsa. A lüttichi törvényszék, melynél az eset első folyamodás­ban letárgyaltatott, felperesnőnek felfogását magáévá tevén, a végrendelet illető záradékában szintén feltételt látott, minthogy pedig azon feltétel, hogy valaki ne házasodjék az emberi tár­sadalom érdekeit megtámadja, a személy szabadságát legfon­tosabb nyilatkozatainak egyikében korlátolja és így a jó er­kölcsöket sérti14) azt a Code civil 900. cz. értelmében semmis­nek nyilvánította és kimondta, hogy T. kisasszony a mástk két harmad élethossziglani haszonélvezetére is megszorítás nélkül van jogosítva. A bíróság ezen Ítélet hozatalánál szemlátomást az általam előbb érintett téves, mert általános szabályból induló elmélet befolyása alatt állott. A liittchi felebbviteli törvényszék azon­ban, melyhez az ügy második instantiában került, elfogulatla­nul vizsgálta magát a fenforgó esetet és eldöntésében ellen­kező eredményhez jutott: „Tekintve, úgymond, hogy az esetnek körülményeiből és jelesül a végrendelet szövegéből kiviláglik, miszerint az örök­li agyónő nem oly szándékkal hagyományozta T. kisasszony­nak a haszonélvezetet, hogy ezt azzal nőtlenségre kénysze­rítse, hanem oly czéltól, hogy jövedelmét addig, mig férjhez talál menni, nagyobbítsa és azzal neki függetlenebb állást biztoson ;15) „Tekintve, hogy a végrendelkezőnőről annál kevésbé lehet feltételezni, miszerint T. kisasszonyt nagyobb anyagi előnyök biztosítása által házasságkötéstől kívánta volna visszatartani, minthogy utóbbit már különben is egy feltétlen hagyomány által nagyobb előnyben részesítette, mint többi hagyományo­sait: bíróilag kimondandó, hogy a kérdéses záradék nem fel­tételt tartalmaz, hanem időhatározást (terminus ad quem), miért is a Code civ. 900 czikke alkalmazásának ezen esetben helye nem lehet." ,4) Ezt már a római jogászok tanították 1. 22. 1. 63. §. 1. 1. 79. §. 4. de condit (35. 1.). 15) Ezen eshetőségre az auszrtiai törvényhozás is kiterjesztette fi­gyelmét és mig a polg. törvk. 700. §. rendelkezése szerint azon feltételt, hogy az örökös vagy hagyományos a nagykorúság elérte után se lépjen házasságra, nem Írottnak tekintendő: egy 1844. május 23-án kelt udvari rendelet azt határozza, hogy ezen szabály ne alkalmaztassák oly esetben, midőn az ö r ö h a g y ó h a gy a t é k n a k vagy egy részének, illetőleg valamely hagyománynak haszon­élvezete által valamely személyről férjhez menetele idejéig gondoskodni akar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom