Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A birósági hatáskör és a keresk. törvény

121 minden eladás, a 300 f r t o n a 1 ó 1 i is, ha egy krajezáron is fordul meg, a törvényszék elé kerüljön. Ha a kofa a házalótól krajezárját követeli (258. 1.); ha az eladó jelentéktelen vételár maradékot, saldot vagy kamatokat követel; ha a tárgynak nem szerződésszerű volta miatt, a szállítási költség, a rakbér viselése iránt pör foly : felperesnek a Themis kívánsága szerint a törvényszék elé kellene mennie. A járásbíróság kikötése, mely mai nap a kereskedelmi ügyleteknél hasonlitlanul fontosabb ingatlanok körüli ügyeknél meg van engedve, a Themis szerint kereskedelmi ügyletnél, tehát ingó dolog iránt, a legtöbb esetben 300 frt alatti ügyekben ki nem volna köthető. A mit eddig a fél a közel fekvő járásbíróságnál maga végezhetett, aránylag olcsón végezett, azt a Themis szerint személyesen egyátalán nem, és a járásbirósági peruthoz képest sokkal drágábban kellene végeznie. Az ügyvédi kényszer az ügyek materialis természetéhez és nagy terjedelméhez képest tűrhetetlen módon kiszélesednék; a közönség azonban tényleg a járásbirósági székhelyen lakó ügyvédek praetereálásával azokra az ügyvédekre volna kényszerítve, kik törvényszék székhelyén laknak. Megdrágulna a jog keresése azon arányban, melyben rendes eljárásunk drágább sommás eljárásunknál — reductió óta ez az arány tudvalevőleg elég kedvezőtlen — és megdrágulna az igazság szolgáltatása, mert a mit eddig egy bíró intézett el, azt a Themis szerint háromnak kellene elintézni; financialiter sújtaná a perlekedőt és az államot. A peres feleket sújtaná directe pénzben, ügyvédi dijakban, az eljárás költségeiben; indirecte, s ez a fődolog, időben. Ezen felül a távolság megnehezítené a fél és ügyvéde közt az érintkezést; módfelett meglassítaná tanúk, szakértők könyvfelmutatás esetén a bizonyítás keresztülvitelét. Elvenné abiztositóintéz k edések ne k jóformánmindenért ékét. Nem jogilag ugyan, hanem de facto — financialiter — lehetetlenné volna téve, kisebb ügyekben a jog keresése. Az a fel peres, ki kereskedelmi ügyletből, annak mellék-határozmá nyaiból 20—30 frtot követel, nem cselekednék okosan, ha azért a törvényszék előtt pert kezdene. A per tárgyát felemészti saját ügyvédjének előlege, dija; abban meg a közönség ratiót nem lát, hogy pört azért indítson, hogy ügyvédjét honorálhassa. Mi fogna ennek következtében az életben történni? Kereskedelmi ügyekben az eljárás drága és nehézkes volta arra kényszerítené a felpereseket, hogy kereskedelmi ügyletüket polgári ügynek (polgári adás-vevésnek) (ledarálják pusztán csak azért, mert maguknak ezen az uton a járásbirósági eljárást biztosithatják. Az a kereskedő, a ki mint iparkamarai tag mindent megmozgatott, erősen petitionált a keresk. törvény életbeléptetéseért, mint felperes erősen a mellett fog petitionálni, hogy peres esetében a keresk. törvény ne alkal-