Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A franczia bíroságok magánjogi gyakorlatából

101 a sürgönyt átírni, ittassága miatt azonban kudarczot vallott és igy végre abbahagyva a sikertelen munkát, eltávozott a hivatalból este fél nyolczkor, oly időben, mikor ott már egyátalában nem volt ember, ki a sürgöny átírásához értett volna: mihez képest a kézbesítés is abban maradt. A törvényszék itéletileg megállapította, hogy Cliquet, Coignard parancsára hajtva, csak kötelességét teljesítette és igy minden felelősségtől ment; ellenben Coignard, ittasságával okozván a mulasztást, az összes kár egyedül az ö vétkes eljárásából származott és megfelelöleg a code Civil 1382. czikkelye értelmében megtérítésre kötelezendő. A kártérítési Öszszeg nagyságát illetőleg, a törvényszék az előadott tényállás tekintetbe vételével méltányosnak tartotta azt 1000 francsban megállapítani. A bourgesi fötörvényszék 1874. évi május 6-án tartott ülésében ezen Ítéletet egész kiterjedésében megerősítette. Ezen bírói eldöntésben figyelemre méltó, hogy eltér a tudósok által a római jog alapján egyhangúlag vallott elvtől. E szerint azon kárt, melyet szándékosan (dolose) okozott valaki más személynek, történjék az szerződési viszonyban vagy kívül, érintse bár a vagyont, mint eszményi egészt vagy annak valamely testi alkatrészét: fe'tétlenül és megszorítás nélkül tartozik helyrepótolni a kártevő. Ellenben oly jogsértésért, melyet valaki szándéktalanul, de betudható hanyagság, gondatlanság által idézett elő : szerződési viszonyban, a jogi vonatkozásnak minémüsége szerint, a gond és figyelem kisebb vagy nagyobb mértéke tétetik a feleknek kötelességévé; szerződésen kívül csak azon esetben vonható felelősségre, ha a sértett ez által vagyonának valamely testi alkatrészében szenved kárt vagyis római műszót használva, ha a jogsértés a „lex Aquilia" rendelkezése alá tartozik2). Ezen elvektől eltérőleg a szóban levő Ítélet, mint láttuk, kártérítésre marasztalja alperest oly nem aquiliai károsításért, melyet vétkes eljárása által felperesnek okozott, kihez semminemű szerződési kötelék nem füzi. Igaz, már a római jogászok érezték annak szükségét, hogy ezen átalánosságában kifogástalan elv alól néhány különös tekintetet érdemlő esetben a jogbiztonság érdekében kivételt tegyenek. Felvették a római jogba azon szabályt, hogy ha valamely biró jogtalanul itélt, akár csalárdságból, akárcsak gondatlanságból3) tért el az igazság Ösvényétől — tudósaink nagyobbára csak súlyos hanyagság (culpa lata) eseteire értik ezen rendelkezést _? vagy ha hivatalos teendőiben egyébként hanyagul járt 2) L. különösen Ihering das Schuldmoment im röm. Privatrecht 56. s kv 1. 3) Dolus 1. 5. §. 6 de judic. (5. 1.) — 1. 2. C. de poena judic. (7, 49.) — Imprudentia 1. 5. §. 4 de O. et A. (44, 7.) — 1. 6 extraord. cogn. (50. 13.) — pr. J. de obi. quae quasi ex del. (4. 5.) — Negligentia 1. 29. C. de pact. (2. 3.) - 1. 4. §. 7. damno inf. (39. 2.) 8*