Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv javaslata és a "Jogt. Közl." kritikája

66 De itt — épen e kérdésnél jö D. S. ur a legnagyobb zavarba ; ö ismét nem látja, hogy kelepczébe szorult, s hogy mindinkább bonyolítja azon gombolyagot, melynek kuszált szálai körülte fonódnak és kimenekülését lehetlenitik. Ha t. i. az a baja a javaslatnak, hogy a felségsértés mindenik kísérlete megállapítja a bevégzett felségsértés bűntettét: akkor liogy lehetett D. S. urnák ellenmondásról beszélnie? hogy lehetett a javaslat G5. és 127. §§-ára utalnia? Ha ebben találta volna D. S. ur a hibát, ez esetben nem az ellenmondást, hanem az összhang z ás t, nem a 05. és 127. §§-at hanem a 64. és a 125. §§-at kellett volna említenie. Ez esetben ugyanis abban állana a hiba, hogy miért nincs eltérés — D. S. ur terminológiája szerint — miért nincs ellenmondás a 64. és a 125. §§. között ? vagy is miért tekinti a felségsértést megállapító kísérletnek a 125. §. azt, a mit kísérletnek minősít a 64. §.? E kérdésre — az érdemet illetőleg — külön czikkben fogunk felelni: ez igen fontos, de még inkább vitás kérdése a német jogtudománynak; most csak azt konstatáljuk, hogy midőn D. S. ur felfedezését tette: az össz hangzás hibájára nem gondolt; ö ellenmondást látott a miben ellentét van és ma még is az összhangzásban keresi a hibát a nélkül, hogy ujabb eszmezavarát sejtené. Pedig azt már láthatná, hogy felfedezésével pórul járt; hisz maga Wahlberg is, kit responsumra felkért, azzal kezdi epistoláját: „Das Verbrechen des Hochverraths ist begrifflich kein Erfolg-Delikt. Der Eintritt des verbrecherischen Erfolges hat nur für die Straffrage Bedeutung. Schon der Versuch wird mit der Strafe des vollendeten Verbrechens des Hochverraths bedroht." D. S. szerencsétlen felfedezését megértvén, annak következményeit, mint a tetten kapott bűnös, minden áron elhárítani igyekezett. A helyett, hogy félreállott volna, ugy tett előbb, mintha a vita a körül forogna, vájjon lehet-e a felségsértési bünkisérlet mindenik fokát a bevégzett bűntett büntetésével sújtani; utóbb pedig, hogy a javaslat a tudomány ellenére a felségsértés bűn kísérletét és nem külön kísérleti büntettet sújtja a bevégzett bűntett büntetésével. Mindezekről pedig szó sem volt akkor, mikor D. S. felfedezte az ellentmondást. Előttünk ismét nem lehet kétséges, hogy a külföld tudományos körei mit szólnának az ily manoeverekhez, a polémia ezen módjához, mely hétről hétre más értelmet akar állításaira erőszakolni! De még mindezekkel sem merittetük ki a „Jogt. K." tudományos vitatkozásának sajátságait. D. S. Mayer bécsi tanárnak az ausztr. b. t. kv-ről szóló felolvasásának következő helyét idézte első válaszában : Die Grundsatze über die gleiche Bestrafung des Versuches und der Vollendung sind verlassen, und ist überhaupt