Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

32 közvetlenül a meghatalmazó jogkörére hat ki, ezt egyenesen kötelező jogviszonyokba hozza a külvilággal szemben. Emberünk, ki minket a birtokban képvisel, szintén ügykörén belül maradt, midőn ezt, bár akaratunk ellenére, másra ruházza, s igy csak az átalános elvnek folyománya, hogy cselekvénye után a rendes eredmény — esetünkben a birtoknak érvényes átszállása — ki nem marad. Némely tudós t9) ez ellen azon okoskodással lép fel ugyan, hogy a képviselő, ki akaratunk ellenében a birtokot elidegeníti, nem is mint képviselő járt el, cselekvésének azért nem is lehet befolyása a képviseltnek jogviszonyaira. De ezen érvelés alaptalan ; az, hogy a nevünkben eljáró akaratunk,, ellen cselekszik, képviselői minőségéből nem von el semmit. O mint alant látandjuk, addig mig ügykörén azaz a nyert meghatalmazáson belül cselekszik, urát szintúgy teljes érvénynyel kötelezheti a külvilággal szemben : a kötelem erejét nem csökkenti, hogy az egyszer nyert hatalommal visszaélt, urának akaratát figyelmen kivül hagyta; ezen körülmény kifelé rendszerint jelentéktelen, és csak befelé a megbizó s megbízott kölcsönös jogviszonyában szokott tekintetbe jönni. Kézzel fogható a mondottak után, hogy esetünkben a birtok érvényesen, átszáll s az uj szerző ezt egyelőre nyugodtan élvezheti. Ezzel a szoros jogi consequentiának elég van téve, de nem tagadhatjuk, hogy ezen eredményben nagy méltánytalanság és veszély rejlik a képviselt irányában, ki ilykép emberének előre nem látható, s azért meg nem akadályozható csalárdsága által nem csak birtokától, de egyúttal egyéb ezen alapuló más, tán sokkal értékesebb jogi kilátásaitól menthetetlenül fosztatik meg. A tudomány azért egyetértve egyes törvényhozásokkal, már rég, a fenforgó esetre nézve oly eljárási módozatot választott, mely a nélkül, hogy a jog és a forgalom biztonságát legtávolabbról veszélyeztetné, a méltányosság igényeinek is eleget tesz. Feljogosítva a megrövidített képviseltet, hogy bebizonyítván az uj birtokos előtt, miszerint a birtokátruházás akaratán kivül álnokul történt, azt igényelhesse, hogy ez szerzeményét neki visszabocsássa. Az uj birtokosra nézve e szabályban nem rejlik veszély, mert ö, ha a birtokot visszabocsátotta, káráért nemcsak az öt is kijátszó képviselöhez tarthatja magát, de rendszerint magától az ügylet urától, ki mint később látandjuk, a képviselő által ügykörének ellátásánál elkövetett jogsértésekért is vagyonilag felelős50), illő kárpótlást fog igénybe vehetni. Ha a hozzá intézett^ felszólításra nem hajt, vonakodása ugy értelmeztetik, hogyő a birtokban magát megtar49) Például Windscheid Pand. I. 157. §. 3. j. B0) Lásd ez iránt egyelőre római jogi tanulmányunk.