Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

26 mint egyedről határozott tudomással kellene bírnia: elégséges az akarat átalánossága. Ezen körülményből tehát a General mandat hatályossága ellen kifogást nem lehet meríteni, egyéb ellene intézett támadások még gyengébbek; mind annak daczára több hires nevet találunk az átalános megbízás ellenzői közt.38) A positiv jogokban csaknem kivétel nélkül vagy egyenesen kimondva találjuk, hogy az átalános megbízás elégséges vagy ezen eredményhez következtetés utján eljut u n k. 39) A megbízást pótolja az utólagos jóváhagyás; de ennek itt a birtokszerzés körül egészen más a jelentősége és hatása, mint más jogviszonyoknál. A többi esetekben már bevégzett kész jogügyletekkel van dolgunk, melyeket jóváhagyásunk által csak teljes, reánk is kiható jogerővel ruházunk fel. A birtokszerzésnek egyik alapkelléke a szerzőnek szerzési akarata, ennek nyilvánulásáig nem csak hatályos szerzésről, de birtokszerzésről egy á tálában nem lehet szó; mit tehát más, nevünkben megbízás nélkül eljárván, e czélból végzett, az utólagos hozzájárulásunkig minden jogerőt nélkülöző kísérlet, és csak a jóváhagyásunk által válik teljes jogügyletté. A nagy különbség, mely e szerint a ratihabitio lényegében a birtokszerzés s a képviselői eljárás egyéb esetei közt fenforog, a mondottak folyományakép abban is nyilvánul, hogy míg a jóváhagyásnak különben visszaható ereje van (ad initium negotii retrotrahitur) a birtokszerzés idő tekintetében magával a megerösitéssel esik össze.10) 2. Hogy a képviselő tényleg a képviselt számára akarjon 38) Ellene nyilatkozott: Savigny Recht des Besitzes 136. skv. I. Puchta Rechtsle.xicon. 11. k. 61. 1. Brinz Pandekt. III. 168. §. 3. sz. Mellette vannak : B r e m e r Linde's Zeilschrift. Neue Folge XI. k. 211. sk. 1. Arndt's Pandekt 140. §. 2. j. Windscheid Pand. 155. §. 9. j. E x n e r i. m. V. 133. 1. 29. j. 39) A római jog a mandátum generale-nak teljes hatályt tulajdonit, 1. 1. §. 20. 1. 4. 9. §. 2. (41. 2 ) 1. 13. 1. 20. §. 2. 1. 53. (41. 1.) 1. 1. C. (7. 32.) ugyanazt teszi a P o r o s z L a n d r. I. 7. tit. 45. §. (lásd ez iránt Förster Preuss. Privatr. 160. §. kivált 56. 1.) Következtetni lehet a szövegben mondottakra az Osztr. plg. tvk. 1017., a Zürrchi cod. 491., a sz ász P 1 g. tvk. 203. §.-ból. 4") A római jogi források külön nem emelik ki az itt mondottakat, azért az előadott nézet nem is talált még a tudományban átalános elismerést, mig Brinz Pand. III. 373. §. 1622. ezt szellemdúsan védi és vele egyértelemben nyilatkozik Savigny Besitz 316. 1. 1. j.— addig az ellenkezőt állítják Exner i. m. 134. 1. 33. j. és utóbbival U n g er is II. 167. 1., ki egyébiránt nem elég határozottan nyilatkozik, látszik egyet érteni. A modern törv. könyvek, a mennyiben egyátalában megérintik a tárgyalt viszonyt, a szövegben jelzett irányban nyilatkoznak: Porosz Landr. arg. I. 5. t. 75. §. (lásd ehhez Förster Preuss. Privatr. 160. §. 57. 1., Z ür i c h i cod. 491. §. Szász p o 1 g. tvk. 203. §.