Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A sajtó utján elkövetett rágalom. Polgári biróság vagy esküdtszék?

46 két irányban kijátszatott az 1819-iki sajtótörvény. Az utóbbinak határozott rendelkezése és szelleme szerint ugyanis sajtóügyekben a bíráskodás az esküdtszékre volt ruházva, holott a semmitöszéki határozat értelmében módjában állott a közhivatalnoknak a sajtóvétséget az esküdtszéktől elvonni és a polgári bíróságok hatásköre alá terelni. De továbbá, midőn az 1819-iki törvény a közhivatalnok elleni állitások esetében a valódiság bizonyítását megengedte, ekkor csak az esküdtszék előtti bizonyításra gondolt és nem azon bizonyításra, mely a polgári bíróság előtt eszközöltetett. Az 1848-iki köztársasági kormány véget vetett ezen gyakorlatnak, midőn márczius 23-diki d^cretumában rendelé: „A közhivatalnok vagy közmegbizatásban eljáró egyén ellen sajtó utján elkövetett vétségekből eredő polgári kereset a közkeresettől elkülönítve semmi szín alatt sem érvényesíthető." A második császárság alatt ismét a semmitőszék gyakorlata járta, míg az 1871-iki sajtótörvény helyreállította az 1848-ki rendelkezést. y( A bünjelenségek bizonyító ereje. 1872. február 2-án esti 8 óra után W. K. kádárlegény és R. A. szolgáló gazdájuk műhelyében meggyilkolva találtattak. A bárddal végrehajtott kettős orgyilkosság tárgyi tényálladéka megállapittalván, a bünjelenségek összetalálkozása alapján Z. J. az orgyilkosságban bűnösnek kimondatott és figyelembe véve azt, hogy még 20-ik évét be nem töltötte, mind első bíróságilag a szombathelyi k. törvényszék, mind a kir. itélö tábla által 20 évi börtönre Ítéltetett. A bünjelenségek, melyekre az Ítélet fektetve roít, a legszorosabb lánczolatban helyreállították a vádlott bűnösségét. Beismerés által igazolva volt, hogy a vádlott a tett színhelyén közvetlenül a gyilkosság elkövetése előtt hosszabb ideig jelen volt. A tettes által hátrahagyott nyomok áltál igazoltatott, hogy a kerti falon mintegy szökve távozott el a tett színhelyéről. A vádlott ruháin vegytani vizsgálat folytán is vérfoltok állapíttattak meg. Az alibinek a tettes által megkísértett bizonyítása teljesen megczáfoltatott. A vádlott minden védelmi előadása meghazudtoltatott. A gyilkosság egyik áldozata halála előtt eszméletre térvén, a vádlottat jelölte meg határozottan mint a tett elkövetőjét. Az ezen jelenségekre támaszkodó két egybehangzó ítélet a legf. ítélőszék által megváltoztatván, a vádlott a gyilkosság terhe alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett. A legf. ítélőszék ezen felmentését a következő jogi elv kimondásával indokolta: „Jóllehet az