Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A sajtó utján elkövetett rágalom. Polgári biróság vagy esküdtszék?

44 illetékesen csak az esküdtszék ítélhetvén, jelen kereset, melynek tárgyát egy sajtó utján állítólag elkövetett rágalom képezi, a ptr. 297. §. 2. pontja ellenére polgári per utján megindítható nem volt, miről" stb. A semmitöszék ezen határozata, melyre nézve különben jogászok között csak egy vélemény uralkodik, annyiban érdekes, a mennyiben azt mutatja, hogy a sajtóban megsértett egyenek nem szívesen hajolnak meg az esküdtszék előtt és becsületüket inkább hajlandók az állandó bíróság jogi meggyőződésére bízni, mint az esküdtek benső meggyőződésére. Tudomásunk van arról, hogy a pesti kir. főügyészséghez több oldalról tétetett oly értelmű feljelentés, miszerint a sajtó utján elkövetett rágalmazás a közönséges fenyítő eljárás utján toroltassék meg. A főügyészség ezen feljelentéseket mint az esküdtszéki eljárás alá tartozó magán kereseteket mindannyiszor visszautasította. A jelen esetben azon sajátságos ötlete támadt az illető megsértett egyénnek, hogy a polgári uton kisértse meg az elégtétel megnyerését. Eredetinek azonban ezen ötletet sem mondhatjuk. Francziaországban még a negyvenes években akadt két bíró, kik az esküdtszék mellőzésével a polgári útra terelték az ellcnök elkövetett rágalmazás megtorlását. A különbség a franczia és a magyarországi eset között a mi előnyünkre dől el, ugyanis a párisi semmitöszék a polgári bírónak ezen ügyben hozott ítéletét nem semmisítette meg, mig a magyar semmitöszék az ily helytelen eljárást nem türt meg. Közöljük a franczia esetet, ugy a mint Zink (Sachverh. ím franz. Civilpr. II. K.) a Gazette dcs Tribuneaux után előadja: Marrast ügyvéd, a „National" hírneves vezérszerkesztöjének testvére egy sértő czikket tett közzé lakhelyének közlönyében és abban a bírósági hivatalnokok elmozdithatlanságának hátrányait kifejtvén erős színekben, ugy mutatott be több bírót, mint a kik tunyaság, tudatlanság, a jogérzet és ítélőképesség hiánya, megvesztegethetőség, sőt hamisítás következtében az elmozdithatlanság elvét kigúnyolják. Az illető törvényszék két tagja kénytelen volt ezen rajzokban magára ismerni, azonban a helyett, hogy a czikkiró ellen a bűnvádi eljárás utján az esküdtszék előtt lépett volna fel, polgári keresetet inditott ellene a becsületsértésből származó kártérítés iránt a bayonne-i törvényszék előtt. Az alperesek, Marrast ügvvéd és a lap szerkesztője azzal védelmezték magukat, hogy az állitások valódiságának bizonyítására vállalkoztak, azon-