Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A Tichborne-per összes stádiumainak vázlata

290 szakértők véleménye szerint, semmiben sem hasonlított. S még mindig kétely uralkodott, mig a tatovirozott kar mint villám hatott • egy angol lord, ki Rogerrel végezte az iskolát Stonyhurstben, elbeszélé, hogy ö egy tűzben izzított tűvel Roger karjába egy horgonyt, egy szivet és egy keresztet égetett. A legkitűnőbb orvosok oda nyilatkoztak, hogy hasonló égetés vonalai soha el nem tűnnek: felperes karján azonban nyomai sem látszottak. A per ezen stádiumában a társaság részvényei közel semmire szállottak le. Rose elhagyá cliensét, Ballantine kinyilatkoztatá, hogy többet nem tehet. Az ügy elveszettnek látszott; a Punch azt irá. hogy egy amerikai jury megvenné most a részvényeket potom áron, aztán megnyeretné a pert. Az angol jury nem tett hasonlót. Egy reggelen, tán a századik ülés alkalmával, fölállott egy tagja és kimondá, hogy az ö és társai meggyőződése meg van állapítva. Ballantine válaszolá, hogy ebben megnyugszik és hogy egyelőre tovább menni nem kiván. Rosz nyelvek azt beszélték, hogy kifogyott a pénz a per költségeit fedezni. Annyi bizonyos, hogy az hirtelen félbeszakittatott, de a mint a praetendens távozni akart, hogy a sikerhez uj eszközöket gyűjtsön, a törvényszék elnöke discretionalis hatalmánál fogva elfogatá és mint hamis tanúság és hamis eskü miatt gyanúsított egyént fogságba helyezteté. Ugyanazon este egyik minister jelenté az alsóháznak, hogy Orton, alias C a s t r o, alias Tichborne ellen a fenyítő eljárás fog megindíttatni és hogy az eljárás költségeit az állam viselendi. E nyilatkozat eredménye az volt, hogy a közönség érzelmeit az iránt, kit elveszettnek hittek, ismét felkölté ; két parlamenti tag, lord Rivers és M. Guilford Onslow, 25o,ooo francnyi biztosítékot vállaltak el érte, a vádlott szabad lábra helyeztetett és uj hadjárat kezdődött, hogy a védelem költségeit aláírás utján előteremtsék. Akár bűnös, akár ártatlan, az nekünk mindegy, de azt ne mondja senki, hogy Angliában egy polgárt a nagyhatalmasságokéhoz hasonló szövetségnek kiszolgáltattak. Hírlapot alapítottak, bizottságokat képeztek, és meetingeken, hol a vádlott is megjelent, ügyét védeni roppant összeget gyűjtöttek össze, végül egy erős tüdejéről cs demokrat elveiről híres ír ügyvédet, dr. Kenealy-t, szóliták föl a védelemre. Erdekükben állott volna a pert rögtön megindítani; mindennemű chicanok azonban azt eredményezők, hogy egy egész évi időköz telt el s a Court of Queen's Bench a Lord chief Justice elnöklete alatt csak az 18y3-ik évi april havában ült össze. A per befejeztének részletei ismeretesek. Tudjuk, hogy a vádlott és védője a Westminster palotában, hol a parlament is székel, a leglelkesebb ovatiók tárgyát képezték, hogy a korona ügyvédei az ülésekből kimentokben csaknem megköveztettek. A tanúvallomások, különösen az Orton családéi lesújtók voltak a vádlottra nézve. De a nyilvános hiszékenység nem csökkent és annyira ment, hogy a jezsuitákat okozták, kik a Tichborne családot védelmezték, nehogy annak vagyona protestáns kézre szálljon. Egy váratlan esemény azonban romba dönté az álnokság és tettetés készülékét, melyet Orton Arthur barátjai állítottak. Egy a védelem