Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bizonyítás terhe és a polgári törvénykezési rendtartás 163. §-a

28 L azonban felperest terheli a bizonyítással és ezen álláspontot elfogadta a bajor magántörvénykönyvi javaslat 69. czikke, és a dresdai kötelmi javaslat 136. czikke. Magam is ezen álláspontot foglaltam el egy előbbi dolgozatomban '*) és ezen álláspontot jelenleg is fentartom, habár el nem titkolhatom, hogy még máig sem látom eloszlatva mind azon ellenvetéseket, melyeket a bizonyítási teher ily szabályozása ellen, a peres viszony gyakorlati méltánylásából kiindulva, alaposan felhozni lehet. Ép oly ellentétben áll például azon eset theoretikus konstructiója is a gyakorlati élet igényeivel, melyben az alperes valamely eladott dolog vételárát szorgalmazó kereset ellenében az adásvevést oly hozzátétel mellett ösmeri be, hogy az adásvevési jogügylet kézből kézre (Zug um Zug) történt és ennélfogva hitelezés esete fenn sem forgott. Theoretice legkisebb kétség sem lehet az iránt, hogy alperest terheli a bizonyítás, miszerint az általa beismert és felperes kereseti jogát megalapító tényálladékból folyó kötelezettsége elenyészett; gyakorlati életünk azonban bizonyára az ellenkező következtetést igényli. És talán csak ily gyakorlati tekintet vezethette legfőbb itélöszékünket, midőn a „Magyar Igazságügy" második füzetében (129. lapja végén) olvasható indokolással merő ellentétben a „Jogtudományi Közlöny" folyó évi 7. számában felhozott eset eldöntésével azt követelte: „hogy felperes bizonyítsa, mikép alperes a vásárlást hitelben tette és az eladott tárgy átvételekor a vételárral adós maradt." Ily nehézségek mindenkor fognak fenforogni; az alkotandó polgári törvénykönyv egyik szép feladata leszen az is, hogy a bizonylati teher helyes és okszerű szabályozásával a felmerülhető kételyeket a legkisebb mértékre korlátozza. DR. WEINMANN FÜLÖP. Szerelemféltési indulatból elkövetett emberölés. Juosel Mitru, urasági béres. 1871. évi május hó első napján, a többi urasági cselédek által rendezett táncz alkalmával, mostoha Öcsét, Csutura Györgyöt, — mivel ez utóbbi, Rajkó Juona nevü leányt, kivel Juosel Mitru a tánczot, annak roszulléte miatt kénytelen volt abbanhagyni, akarata ellenére, újból tánczra kényszerité, — a táncz bevégezte után, egy a közben előhozott késsel, felhasználva azon alkalmat, midőn egv vizzel telt kancsót felfogván, abból ivott, megtámadta, s rajta életveszélyes szúrást ejtett, minek következtében rövid idő múlva meghalt. Az orvosi vélemény a sérelmet feltétlenül halálosnak mondván ki, tekintetbe véve vádlott előre megfontolt ölési szándékát, *) L. Adatok az alkotandó magyar polgári torvénykönyvhez 87. §., ott azonban oly indokolással, melynek helytelenségéről utóbb meggyőződtem. MAGVAK IQAZSÁGÜQY. IH'U. I. M