Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bizonyítás terhe és a polgári törvénykezési rendtartás 163. §-a

279 csak annyiban birnak jogi érdekkel, mennyiben azokban a felperesi jog egyik vagy másik szükséges tényáiladékának tagadása fekszik ; hogy alperes a dolgot zálog vagy bérleti czímen kapottnak mondja, ez nagyon közömbös; a döntő csak az, hogy tagadja, mikép a dolog adásvevés czímén lett volna neki átadva. Ezekből kitetszik, hogy az úgynevezett korlátolt beösmerés (feltételes beösmerés, indokolt tagadás, confessio qualificata) mint a perbeli beösmerés valamely különös species-e voltaképen nem létezik; hogy azon egész tan, melyet régibb időkben ezen különös species iránt és különösen annak tulajdoníttatni vélt sajátszerű hatályára nézve, magából annak különleges természetéből következtetöleg, felállítottak, minden alapot nélkülöz. Valamely ténykörülmény vagy be van ösmerve vagy nincsen beörmerve; fokozat e részben nem létezik. Azon kérdést pedig, hogy egy bizonyos ténykörülménynek beösmerése minő joghatálylyal van egy koncret pernek eldöntésére? nem a beösmerés tartalmából magából, hanem egyedül abból lehet megoldani, hogy a koncret per tényálladékát a beösmerés által kimeritettnek lehet-e venni vagy sem ? Tartsuk szem előtt, hogy mit kell felperesnek kereseti jogának tényálladékakép felhozni, s ha tagadtatik, mit kell bizonyítania? ugyszinte azt, hogy felperes csak azon tényre nézve menekül a bizonyítás terhe alól, melyet alperes beösmert; és a helyes interpretatio szabályai szerint derítsük ki azt, mit Ösmert be alperes nyilatkozatában azon tényálladékból: és akkor nem lesz és nem lehet kétség arra nézve, hogy az alperesnek bár minő toldalékokkal egybekapcsolt nyilatkozata mi befolyással bir a bizonyítási teherre! Más általános szabályt felállítani, mely minden előforduló esetre nézve változatlanul irányadóul szolgáljon, azt a dolog természete, a józan logika tiltja. *) Az ujabb perrendtartásokban, például az 1850. november 8-iki hannoveri, az 1869. april 29-iki bajorországi törvényekben, az 1867-iki osztrák, az 1869-iki német birodalmi javaslatban stb. ily az úgynevezett korlátozó beösmerést, mint valami különöst szabályozó rendelkezésre nem akadhatni. — És ha az 18ő2-ki ideiglenes perrendtartásban annak 112. §-ában ily rendelkezés említtetik, meg kell vallanunk, hogy annak szerkesztői legalább becsületesen igye • keztek ezen szabályt formulázni, hogy a mennyire lehet — mert *) Ueber die Bedeutung sogenannter qualificirter Erklarungen allgemeinhin zu entscheiden, ist unmöglich. Vielmehr kann nur koncret logisch erkannl werden, ob in einer solchen Erklarung ein Gestándniss, oder ein Leugnen oder die Behauptung eines selbststandigen Thatumstandes enthalten ist. Und es ist geradezu unbegreiflich, wie man je die Beweislast bei qualificirten Erklarungen als eine allgemeine, abstract zu lösende Frage hat behandeln können'\ (Endemann. Die Beweislehre des Civilprocesses. Das deutsche Civilprocessrecht.)