Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

271 in sehr erheblichen Stücken ab. ... Wenn der Code pénal das Gesetzbuch der siegreichen Militardictatur enannt \v érden darf, so ist das belgische ein Werk reier Staatseinrichtung. Ezen törvénykönyvet nevezte Ön, t. barátom, az európai reactio fénykorába eső receptiónak, ezen törvénykönyvet, melyen — a törvényhozás majdnem 20 évig dolgozott, melyet végre Bar a igazságügyminister, a liberálisok bajnoka bámulatos energiájával létesített. Már most Ön is el fogja ismerni, hogy meglepetésem ezen állítása felett nagyon is indokolt volt. Hosszasan kellett a mellett időznöm, hogy meggyőzzem arról, miszerint Bara igazságügyminister vetekedik Önnel liberalismus tekintetében és arról, hogy a belgiumi törvénykönyv egy szabadelvű, alkotmányos államhoz méltó önálló törvényhozási munka. Tettem ezt azért, nehogy reactionariusnak tartson, midőn a belgiumi törvényhozás álláspontját foglalom el. Már most megvallhatom Ön előtt, hogy én azon jogi és politikai indokokat, melyek a belgiumi törvényhozást arra bírták, hogy az ellenszegülés jogszerűségének expressiv kifejezését ne vegye fel sem az alkotmányba, sem a büntető törvénykönyvbe, annyira nyomósoknak, lényegeseknek tartom, hogy szerintem azokon tul nem szabad mennünk. A kérdés Belgiumban kimerítően megvitattatott és ritka egyhangúsággal döntetett el. A kormány, a képviselőház, a senatus bizottsága egyaránt egyetértettek arra nézve, hogy az ellenszegülés jogszerűsége expressiv kifejezése mellőztessék. A kormány, a képviselőház és a senatus azon okok kifejtésére szorítkoztak jelentéseikben, melyek a mellőzést szükségessé teszik és mind a képviselőház, mind a senatus vita nélkül — mint a stenografiai jegyzetek szólnak „adoptée sans observation" — elfogadták a kormány javaslatát. Egyszerűen idézni fogom ezen jelentéseket szószerinti fordításban, mert ezek az expressiv kifejezés mellőzésének indokait teljesen kimerítik.*) A hírneves Haus, századunk nagy kriminalistája, minta kormány bizottságának előadója az expressiv rendelkezés fel nem vételét igy indokolja jelentésében : „Az 1810-diki franczia code ide vágó rendelkezését nevezetes módosításoknak lehetett volna alávetni. „Azt mondják a franczia code ugy határozza meg a közhatóság elleni erőszak (rebellion) fogalmát, hogy azt is sújtja, a ki erőszakot *) Nypels, Legislation criminelle de la Belgique. Bruxelles 1867. II. k. 254. 1. Idézzük a belgiumi code a hivatalos hatalom elleni erőszakra vonatkozó rendelkezését: Art. 269.: Est qualifiée rebellion, toute attaque, toute resistance avec violence ou menaces envers les ofíiciers ministeriels, les gardes champétres ou forestiers, la force puplique, les préposés á la perception des taxes et des contributions, les porteurs de contraintes, les préposés des douanes, les séquestres, les ofíiciers ou les agents de la police administrative ou judiciaire, agissant pour l'execution des lois, des ordres ou ordonnances de l'autorité puplique, des mandats de justice ou jugements.