Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

267 végre valahára egy lényeges kérdésben találkoznak nézeteink és hogy az ellenszegülés jogszerűségének a büntető törvénykönyvben leendő felvételét Ön is épen oly határozottan viszszautasitja. Mondom, azt hittem, mert nem tehettem fel, hogy On olyasmit kivánjon egy codexbe felvétetni, a mire nézve a legvilágosabban kimondotta, hogy hiu törekvés, hogy lehetetlen annak paragrafusba szedése. Mikor végig olvastam értekezését, tapasztalnom kellett, hogy csalódtam, hogy Ön fel akarja vétetni az ellenszegülés jogszerűségének formulázását a büntető codexbe, noha az Ön nézete szerint ezen formulázás hiu törekvés és lehetetlen. Ön ugyanis, megfeledkezve, hogy egy lappal előbb a formulázást hiu törekvésnek és lehetetlennek nyilvánította, a magyar büntető törvénykönyv javaslatának 162. §-át nevesen megtámadja, mert az Ön által hiu törekvésnek és lehetetlennek nyilvánított formulázást mellőzte. Miután ugyanis ezen §-t idézte, igy kiált Ön fel : „Itt tehát egy árva szó sem hangsúlyozza a hatósági közegek jogszerű eljárását, de sőt még a jogosult önvédelem kivételére sem utal, hanem egészen mereven az absolut hivatalos hatalom iránti feltétlen engedelmesség követelményével lép fel." Lehetőleg szó szerint idéztem szavait, azokat is, melyekben az ellenszegülés jogszerűségének a codexben leendő formulázását hiu törekvésnek és lehetetlennek nyilvánítja és azokat is, melyekben a magyar b. t. kv. uj javaslatának 162. §-át hevesen megtámadja, mert ezen formulázást mellőzte. Határozza meg már most Önön maga, hogy mennyi súlya lehet egy ily véleménynek, határozza meg, hogy az irodalom és tudomány szempontjából mily értéke van ily kritikának és határozza meg, mennyi lelkiismeretesség kell ahoz, ily előkészülettel hozzá szólni egy nagyfontosságú kérdéshez, bírálni és megtámadni egy komoly munka után készült javaslatot? Miután már fentebb óvást tettem azon egészen alaptalan felfogás ellen, mintha az ellenszegülés jogszerűségének egyenes fel nem említése annyi volna mint az „absolut hivatalos hatalom iránti feltétlen engedelmesség" követelése, véleményemet oda nyilvánítom, hogy egyrészt a büntetőjog szempontjából az ellenszegülés formulázását a codexben indokolatlannak, másrészt politikai szempontból hazai viszonyaink között meg nem engedhetönek tartom. Indokolatlannak a büntető jog szempontjából azért tartom, mert az ellenszegülés jogszerűségének még tudományos formulázása sem sikerült, annál kevésbé várható codifkationalis megállapítása. A legfrappansabb példa a formulázás utolsó kísérlete a német birodalmi törvénykönyvben. A jelentékenyebb codexek közül sem a franczia, sem a belgiumi, sem a porosz, sem az ausztriai, sem az olasz nem vette fel az ellenszegülés jogszerűségének formulázását. Egyedül némely kisebb