Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából

230 hogy csupán azon büntetendő cselekmények követtethetnek el mulasztás által, a melyek a törvény parancsoló rendeletét sértik meg? A felemlített törvények idézett szakaszainak szövege mind az egyik, mind a másik felfogás értelmében magyarázhatók; holott kétségtelen az: hogy sem az egyikr sem a másik jelentőség nem felel meg a valónak. A tárgy bővebb és világosabb felismerése vitán kivüi helyezte azt: hogy parancsoló törvények csakis mulasztás által sértethetnek meg; ellenben a tiltó törvények cselekvés és mulasztás által is egyaránt megsérthetek. Ebből következik : hogy bizonyos törvényszegések tényelemeinek a törvény különös részében előforduló oly meghatározása, melyben a mulasztás, vagy ehhez hasonló kitétel nincs fölvéve, épen nem jelentiazt, hogy azon bűntett vagy vétség, mulasztás által nem követtethetnék el. A gyilkosság például elkövettethetik mulasztás által, ha valaki elzártan tartatik és a letartóztató azon szándékkal, hogy öt életétől megfossza, elmulasztott neki eledelt adni, a minek folytán a letartóztatott meghalt. Elkövettethetik a gyilkosság mulasztás által: ha az anya kisdedét nem táplálja és ezt mások sem tevén, a kisded ez okból meghal; vagy ha a kisded születésénél az életfentartásra szükséges lekötés elmulasztatik. A testi sértés, a gyújtogatás, s több más commissiv bűntett, épen ugy elkövettethetik commissio mint omissio által. Ez ma már nem kérdés tárgya; a kérdés csak az: hogy az események azon lánczolatában, melyeknek végén a halál vagy a leégés, szóval a jogsértő eredmény áll, létez-e oly, habár nem tiltott cselekvés, mely között és a létrejött eredmény között, az okozati összefüggés feltalálható, s ezen lánczolat folyamán egyszersmind a dolu-s, vagy a culpa is feltalálható legyen? A kérdés továbbá az, hogy az esetben, ha q mulasztás által elkövetett commissiv delictumok keletkezésének ezen értelmezése nem fogadtatik el: mi még is azon átalános, mindenik ily esetre kiterjedő ok, a melyből — a parancsoló törvény rendeletének megszegésére viszsza nem vezethető mulasztásnak bűnössége, elegendő indokát és magyarázatát találja? De különös figyelmet igényel, hogy ezen indoknak olyannak keli lennie, a mely által minden félreértést kizáró tüzetességgel megkülönböztessenek ezen mulasztások azoktól, a melyek szemközt valamely veszélylyel, vagy más által elkövetett büntettél, csupán passiv magatartást képezvén: a bekövetkezett eredmény miatt büntetőjogi felelősség tárgyát nem képezhetik; mert azt mindenki elismeri, hogy nem létez oly át alános kötelezettség, mely a jogsértő eredmények elhárítására bünte-