Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából

230 része fog intézkedni; de büntettet és vétséget a jelen törvényjavaslat törvénynyé válta és hatályba lépte után nem képezhet. A büntetötörvénykönyv és az egyes speciális büntetőtörvények, mint a mezei rendőrségi-, a sajtó,a vadász-, az ipartörvények közötti viszonyt— amennyiben a jelen törvényjavaslatban azokra vonatkozó módosítások tartalrmztatnak: az „életbeléptetési törvény" szabályozza; azon törvényekre vonatkozólag pedig, melyek vagy kizárólag vagy főleg a jelen törvényjavaslatba foglalt tárgyakról intézkednek, mint például az 1723: 10., 11., 12. t.-czikkek, vagy az 1871: VIII. t.-czikknek a hivatali bűntettekre vonatkozó része, vagy az 1871: LII. t.-cz. az átalános abrogatorius záradék által helyeztetnek ki hatályból. Az eddig fennálló törvények és a büntetőtörvénykönyv között tehát a 2. §. kiemelt szavai folytán nem lesz összeütközés. Kérdés lehetne még, vájjon nem értelmezhetők-e a kiemelt szavak akként, hogy az sem képezhet büntettet vagy vétséget, a mit az ezentúl létrejövendő törvények annak fognak nyilvánítani ? Ily magyarázat nem adható e szavaknak, már csak azon oknál fogva sem, mert a törvényhozás souverain joga és hatalmi köre semmiféle törvény által sem szüntethetik meg. Változhatnak a hatalmi tényezők a közjog szerint, de a torvénykozás, mint legfőbb állami hatalom, melyet előbbi törvény nem korlátoz, mindenkor fenn fog állani. — Ha tehát egy későbbi törvény más cselekményeket is nyilvánitand bűntetteknek vagy vétségeknek, azok büntettek vagy vétségek leendenek, azon későbbi törvény értelmében; sőt a mennyiben az ezt megállapító későbbi törvény mást nem rendelne, e későbbi törvényekre is kiterjedvén a b. t. k. átalános szabályai, azok a b. t.-könyvnek kiegészítését képezendik. Nem volna helyes tehát azon magyarázat, mely az idézett szavaknak a jövőre is kiterjedő, kizáró hatályt akarna tulajdonítani. Indokolást igényel a második bekezdésnek azon kitétele is, „elkövetése előtt m e g á 11 a p i 11 a t o 11." A büntetésnek előbb kell a törvény által megállapítva lennie, mielőtt a cselekmény elkövettetett. „Nulla poena sine lege." A szabadság illusorius, ha oly cselekmény miatt, mely elkövetése idején nem volt büntetendő: elkövetése után lehetne büntetni a tettest; vagy ha az elkövetése idején enyhe büntetés alá eső cselekmény elkövetője, az elkövetés után létrejött törvény által megállapított súlyosabb büntetéssel lenne büntethető. Mindkét esetben megsértetnék egy-egy jogelv: az elsőben az által, mert oly cselekmény, melyet az illető egyén jogosan tartott megengedettnek, melyet tehát, ha az büntetés alatt tiltva lett volna, valószínűleg nem követett volna el, bűnül számíttatik be; a másodikban azért, mert a törvényszegés idején