Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A tanítás a fegyházakban. "Aphorismen über das Unterrichtwesen in Strafanstalten. Von Alexander Krell, Director der Strafanstalt zu Görlitz. 1. Theil. Görlitz, H. Wollmann's Verlag 1874." [könyvismertetés]

208 rendö. Lássuk tehát munkáját, melynek első füzete csak imént hagyá el a sajtót. Az első fejezetben, felvett tárgyát ismerteti; szól a tanítványokról általában s azon elemekről, melyek a fegyházi iskolában előfordulnak. A fegyenczeknek az elemi ismeretekben való képzettségi fokáról felemlíti, hogy Zwickauban 1867-ben 1321 újonnan beszállított fegyencz közül csak G5 nem tudott olvasni; 1868-ban 1223 közül 34, 1869-ben 1256 közül 28 ; 1870-ben 1166 közül 16. Mily más viszonyok vannak Irlandban ! Ott az újonnan beszállítottak közül 95 % nélkülözi a legszükségesb elemi ismereteket. Magyarországban a lipótvári orsz. fegyintézetbe az 1873. évben beszállított 352 fegyencz közül 201 ember nem tudott sem irni, sem olvasni. Ily körülményeket talál a tanitó a fegyházi tanodában; férfi korban levő iskolásokat, kiknek nagyobb része, mint Krell is mondja, csak kényszer folytán s ellenszenvvel lépi át az iskola küszöbét. Mily kör s mily terjedelem jelöltessék ki tehát ily tanítványoknál a fegyházi oktatás számára ? E kérdéssel a füzet második fejezete foglalkozik. Krell azon elvből indulva ki, hogy „közvetlenül a tanítás átal egy fegyencz sem javittatik, az előadások körének igen szük határt szab, midőn azt kívánja, hogy a fegyházi tanodában semmi olyas ne tanittassék, a mi az alsó osztályhoz tartzó munkás vagy kézmives számára hivatása körében nem okvetlenül szükséges, vagy legalább is: a mi ezeknek életfolvamában gyakorlati alkalmazást nem találhat." A fegyházi tanításnak ily szük határok közé való szorítását nemcsak czélszerütlennek, de a fegyház javítási czéljával össze nem egyezőnek s bármily rendszer mellett is, határozottan károsnak tartjuk. Krellnek alapelvét, hogy „közvetlenül a tanítás által egy fegyencz sem javittatik", a fegyházi tapasztalás igen gyakran megczáfolja. Sokszor látunk a börtön falai közé oly egyéneket kerülni, kiknek bűnténye a teljes tudatlanság kifolyása; számtalan oly egyént találunk itt, ki istennek nevét csak káromkodásból ismeri, kinek erkölcsi törvényekről fogalma sincs s ki csakis a beszéd által külömbözik az állattól. Az ilyen egyén 2—3 évi oktatás folytán szellemileg uj életre ébred; múltját megutálja s mint javult ember lép ismét a szabad életbe. Nem egy, de hála istennek — igen sok ily példát tudnak hazánk fegyintézeteinek iskolái is felmutatni ! Határozottan tagadjuk tehát, hogy a tanításnak közvetlenül javitó hatása nem volna, sőt azt állítjuk, hogy az egyének legnagyobb részénél épen a tanitás bir legnagyobb befolyással a javulásra. Miért szorítsuk tehát a tanítást csakis az elemi ismeretekre? Az irás, olvasás és számolás tudása csak eszköz az ismeretek elsajátítására. Kr. a fegyházi tanítást azért véli az elemi ismeretekre szoritandónak, mert igazságtalannak tartja a büntevöt oly kikép-