Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A pesti molnármesterek pere a m. államkincstár és szab. kir. Pestvárosa ellen

200 más község területére, vagy mondjon le iparüzletéröl kárpótlás nélkül akkor, midőn az 1872. VIII. t. cz. 22. §-a is a közérdek szempontjából megszüntetett iparüzletért teljes kártalanítást rendel, s midőn az 1870. X. t. cz. a dunaszabályozás költségeinek országos alapból leendő fedezéséről 1. és o. §§-aiban gondoskodott. Mindezeknél fogva felperes kártalanítási jogát az alperes kincstár ellenében megállapítani kellett. Kárpótlási összegül azon érték volt megállapítandó, melyei a megszüntetett hajómalmi iparüzlet felperesre mint hajómolnárra nézve a megszüntetés idején birt, s evégből alapul vétetett a felperesi malom átlagos tiszta jövedelme. Felperes arra nézve, hogy malma a kereseti felszámítás szerint évenként átlag 1644 ftot jövedelmezett tisztán, kellő bizonyítékot nem szolgáltatott, s a becslő eskü részére már saját jövedelmi adó bevallása tekintetéből sem volt megítélhető ; ellenben az alperes kincstár képviselője — felperes jövedelmi adójára utalva — viszonválaszában beismerte s állította, hogy a kérdéses hajómalom átlag 509 frt. 10 kr. tiszta jövedelmet hozott évenként. Ezen összeg G°/o-al tőkésítve 8485 frtnak felel meg, s ez összegben, valamint ennek a kereset beadása napjától járó kéíedelmi kamataiban 1. r. alperes elmarasztalandó volt akkép, hogy a fizetendő kárpótlási sommába betudhassa a hajómalomnak felperes tulajdonában meghagyott anyagai s szerelvényei értékét. Ezen érték kitudása pedig a ptr. 256 §-a értelmében a végrehajtási eljárásra volt fentartandó. Másodrendű alperes irányában a felperest keresetével elutasitni kellett, mert az ö iparüzletének megszüntetése nem volt Pestváros közönségének cselekménye s ezen városi közönség felperes jogáért a kormány cselekményével szemben szavatosságot magára nem vállalt. A legf. it. szék elmélete a súlyosító körülményről. Tóth Márton 63 éves béres a Ferihegyi pusztán 1873. évi márczius 24-én Godor István nevü szolgatársával trágya hordás közben boros állapotban összeveszvén, ezt a kezében volt vasvillával egyszer ugy főbe ütötte, hogy szenvedett sértése következtében tiz óra múlva meghalt. A pestvidéki kir. törvényszék vádlottat önbeismerése alapján az e m b e r ö 1 é s bűntettében bűnösnek kimondván, öt e miatt a számosabb enyhitö körülmények tekintetbe vételével az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó egy évi börtönre ítélte. A kir. ítélő tábla ezen Ítéletet indokaiból helyben hagyta, a legfőbb ítélőszék azonban tekintve, hogy a vádlott által ejtett sérelmezésnek következménye emberhalál lett, a reá kimért egy évi börtönbüntetést vizsgálati fogságának beszámításával 3 évre felemelte. A legfőbb ítélőszék tehát Godor Istvánnak a rajta ejtett sértés folytán bekövetkezett halálát, tehát a bűntény minősítésében benrejlő körülményt, a büntetés kiszabásánál súlyosító körülménynek vette. Ha az emberölés bűntetténél a bekövetkezett emberhalál súlyosító körülményül vétethetik, akkor felségárulás esetében súlyosító körülmény, hogy a király személye ellen intéztetett merénylet, tolvajlás esetében, hogy más tulajdonából vétetett el valami, csalás esetében, hogy más ember megkárosult, becsületsértés esetében, hogy más ember becsületében zaklaltatik. A legfőbb itélő széknek enyhe gyakorlatát