Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A Magyar polgári törvénykönyv általános része

í3 István a szóban forgó tervezetet részletesen és alaposan bírálván, később külön is kiadott észrevételeiben helyesen jegyezte meg, hogy sem a feltétlenül magasztalóknak, sem a feltétlenül ócsárlóknak igazuk nem volt, hanem a tervezetet az annak alapján készítendő törvényjavaslat kiindulási pontjául lehet tekinteni. Ezen nézet nyert elfogadást az igazságügyminister ur által is s ennek folytán iS73 ik évi január 21-én kelt leiratával felszólított, hogy a kir. itélő tábla tanácselnökeiből és biráiból bizottságot alakítsak, ebben magam is résztvegyek és a megalakított bizottság a dolgozatot behatóan tanulmányozván, felőle június i-ső napjáig indokolt véleményt terjeszszen elő. A. bizottságot 5 tagból alakítottam. Az első ülés 1873-ik évi márczius 27-én tartatott. Mindenekelőtt általános vita fejlődött ki. Egyik tag első sorban a magánjogi törvénykönyv rendszere, beosztása és a jogintézmények legfőbb elvei iránt létrejött megállapodásokról kívánt az igazságügyministeriumtól felvilágosítást kérni, mert — úgymond — különben a tárgyalás alatti tervezettel szemközt ugy érzi magát, mint érezhetné magát azon szakember, a kinek bírálata alá terjesztetnék valamely monumentális építészeti műnek előcsarnoka, de magának az épületnek sem beosztása, sem arányai nem közöltetnének. Szükségesnek tartja a kívánt felvilágosítást annál is inkább, mert ez befolyással bír annak eldöntésére is, váljon alkotandó magánjogi törvénykönyvünk általános részszel elláttassék-e és ha igen : mire szorítkozzék az ? A többség elismerte ezen kívánat jogosultságát és kimondotta, hogy a különös részek ismerete nélkül a szükséges összhangzat, a következetes fejlesztés és a szerves összefüggés koczkáztatva van, következve előzetesen az általános rész tartalmát és rendelkezéseinek részleteit sem lehet véglegesen megállapítani. De szükségesnek találta, hogy a tervezet részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák, először azért, hogy határozottan a receptio ellen, tehát a codiíicatio mellett nyilatkozhassék ; másodszor hogy megállapíthassa, miszerint körülményeink között