Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)
1874/1 / 1. szám
MIT AKARUNK. Hazánkban az irodalom minden terén tapasztaltuk, hogy a könnyebb szerkezetű hirlapok megelőzték a komolyabb igényekhez simuló, irodalmi értékre törekvő szemléket, folyóiratokat. A hirlapok száma minden téren aránylag igen jelentékeny, szerkezetük ügyessége nagy részt nem esik kifogás alá, az olvasó közönség pártolása a legtöbb vállalatot biztosítja anyagilag. Mihelyt azonban a folyóirat a hirlap ephemer alakján túl akar menni, mihelyt módszeres tervszerűséggel, kritikai gondossággal a tudomány valamely ágának akart szolgálni, majd szellemi közreműködés, majd anyagi pártolás hiányában megszűnt. Ezen átalános tapasztalatot észlelhetjük a jogirodalom terén is Míg az utóbbi évtizedben három jogi heti lap keletkezett és mindhárom széles olvasó közönséggel dicsekedhetik és szerkezetében közönsége igényeinek teljesen megfelel: a jogirodalom többszörös kísérlet daczára, avatott kezektől eredő kísérlet daczára egy komoly szerkezetű jogi r e v i e w t maradandólag nem volt képes létrehozni. Talán nem csalódunk, ha azon meggyőződésben élünk, hogy sajátlagos körülmények okozták ezen vállalatok kedvezőtlen sorsát, oly körülmények, melyek midőn egy hasonló vállalatra hívjuk fel a jogi közönséget, már nem zavarják törekvéseinket. Ezen remény nélkül legalább vállalatunkba nem bocsátkoztunk volna. A halhatatlan emlékű Szalay László volt az első, ki a 1 harminczas évek lejártával „Themis" név alatt az első nagyobbszerü jogirodalmi vállalatot indította meg. Csodálkozhatunk-e azonban, hogy az ősiség és az urbériség korszakában, akkor, midőn hazánkban az állandó bíróságok eszméje még csak a létesítendő újítások távol homályában derengett, midőn váltótörvényünk szerkesztésére a szomszédos Ausztriától kellett codificatort kölcsön venni, hogy akkor Szalay vállalatára hazánkban még nem volt tér? Az ötvenes években Tóth Lörincz indított meg egy nagyobbszerü jogtudományi folyóiratot (Jogtudományi és törvénykezési tár. 1855-tol). — Tartalmát gazdagnak, szerkezetét szerencsésnek lehet nevezni, de valamint a német nyelvben működő bíróságok, a német nyelvű törvénykönyvek mellett magyar jogirodalom nem fejlődhetett, ugy a magyar folyóiratnak elbukása is terMAGVAR IGAZSÁGÜGV. 1874. I. 1
