Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [5. r.]

MAGÁNJOGI KQplKlkÁCZIÓNK. hitbér kellett, hogy legyen a prius és a törvényes hitbér a posterius.9) Idézett régibb törvényeinkben a hitbér jogintézményi lényege sem domborodik ki Azokban a hitbérrői csupán, mint élő jogintézményről van szó. A hitbért. mint jogintézményt a H K.-ben találjuk a maga mivoltában kidomborítva, a hol "az arra vonatkozóan feltárt jogszokások bősége l0) biztos alapot nyújt lényegének és fogalmi elemeinek a megállapítására is. Ezzel egyszersmind nagy időre előtérbe lépett a hitbér törvényes alakja. Azon körülmény azonban, hogy e hitbérhez csak kiváltságos osztályuaknak: a nemességnek volt elismert joga. valamint azon további körülmény, hogy törvényesen meghatározott mérve,11) gazdasági életünk fejlődésével s a pénz bőség fokozódásával fitymált, sőt megvetett csekélységgé vált: lassanként népszerűtlenné tette s a hitbér törvényes alakja melleit mind több-több tért hódított annak másik alakja: az irott hitbér. Ezt igazolja néhai való jó Kelemennek a következő kilörése: ->azt pedig kiváltképen nagyon lehet kívánni, de már alig lehet reményleni, hogy ezen (szerződési) hitbérnek meghatározásukban vagy megigérésükben a férfiak az okos mértéket megtadtsák. Ugyanis, elhagyván a tisztességes, becsületes, illendő és méltóságos nemzeti öltözetet, asszonyainkat a külföldi öltözeteknek és minden órában változó és iszonyú költségbe kerülő ujabb és ujabb módizásnak és fényűzésnek kórsága megütötte, a férfiakat pedig az idétlen kedvezés, bőkezűség és asszonyozás szerelme nyakon ragadta. Miért is azt a mérsékelt és a mi nagyapáink előtt egyedül ismeretes törvényes hitbért. mindenütt megutálták és a pántóíli kedvéért nagyított és sok fámiliának végső romlását okozó irott hitbért kezdenek mindenfelé szokásba venni*.1*) A hitbér szerződéses alakjáé azonban az érdem, hogy a hitbér jogintézményét demokratikussá tette. De ez vezeteti aztán a hitbér lényegének az elhomálvosodására is. Az irott hitbérről t. i. törvényeink egyáltalán nem intézkednek.13) Egyszerű szerződésnek tekintetett s mint ilyen különös törvényi megszorításoknak tárgya nem volt, hanem a felek szerződési autonómiája alá kerülvén, a gyakorlatban minden szabályozás nélkül, — ugy szólva — vadon fejlődött s lassankint degenerálta a hitbér lényeget egészen a „contraáos"-ig. És — közeli a feltevés — hogy épen a szabadjára hagyott irott hitbér ezen tultengésének a hatása alatt, a hitbér másik alakjánál, a törvényinél is, oly irányú törekvés kapott lábra, mely annak a fogalmi korlátjait is egyfelől mindenkép tágítani igyekszik, másfelől olyan elemet viszen be abba, mely lényegétől idegen. Ez tükröződik vissza irodalmunkban. így Kelemen »keményszivüségnek« tartja a házasság végrehajtásának a követelményét, olyan feleséggel szemben, „kit férje — kivel halála órájában köttetett össze — soha férfiúi szeretettel nem illethetett" és azt e hitbér fogalmi lényegéhez tartozónak nem is tekinti. Ugyancsak e nézeten vannak: Kövi, Knorr, Hajnik, mig a hitbér törvényi alakjánál a házasság végrehajtását elengedhetlen követelménynek tartják: Suhajda J., Cholnoky, Wenzel. Herczeg, Moder T., Zlinszky M., Reiner és Jancsó. Nem igy az irott hitbérnél, a hol a házasság végrehajtását csupán Moder T.. Reiner és Jancsónál találjuk, mint kifejezett követelményt felállítva, mig többi íróink, több-kevesebb határozottsággal, a házassági hűség feltétele alatt való kötelezést látnak abban. Sőt azok is, a kik a hitbér alapját a házassági kötelesség teljesítésében (dehitum conjugale) és nem a sértetlen házastársi hűségben (»intemeratam fidem conjugalem*) találják, nagyobbára a folytonosság jellegével biró viszonszolgálat színezetét adják annak s ennyiben, felfogásuk a hitbér lényegére nézve, megegyezik az előbbiekével, miután ezeknél is a sértetlen házastársi hűség megőrzése, mint követelmény, szintén a folytonosság jellegével biró viszonszolgálatnak tekintetik. A felfogások hasonló ellentéteire bukkanunk a hitbér czélját és követelhetésének az időpontját illetően. így Huszthi, 8) Áll. biz. jkvei IV. fiiz. 11. 1. io) H. K. I. R. 27., 29., 30., 53., 54., 59., 62., 67., 72., 79.. 88., 93., 94., 95., 96., 97, 98., 100., 101 , 102., 103., 104., 105, 106., 109., 134., II. R. 24, 43., 60., 70 , III. R. 3 ez. «) A H. K. I. R. 93 cz. 4., 5. §íj. I[I. R. 3. cz. 3., 4. és 5. .§-aiban meghatározott mérvnél ugyanis figyelembe kell venni az akkori pénzszük világot. Hogy milyen nagy összeget képvisel akkor 50 giras (200 frt) azt az akkori örökvallásokból sejthetjük, melyek szerint 1 hold szántóföld 1 Irton is eladatott szorultságból. Verböczy munkájából kivehetóleg, egv népes nemesi telek örök becsű szerint való ára 120 frt (30 gira), egy úrbéri népes teleké 40 frt 110 gira) volt. H. K. I. R. 133. cz. Herczeg „m. cs és örökl. jog" 36. 1. 5. jegyz. 12) Czövek fordítása 121. §. (Herczeg nyomán). 13) Fodor-Jancsó id. m 663. 1. 1. jegyzet. Geörch, Kövi és Kallós szerint, a hitbér özvegyi tartásul szolgál, mig: Frank, Kelemen s utána mások az ellenkező nézeten vannak, de e részben is többen különbséget tesznek a hitbér két alakja között és az irott hitbér tekintetében, nagyobbára az előbbiek véleményét fogadják el. A hitbér követelhetésének az időpontja tekintetében végre, azt kizárólag tul élés esetén követelhetőnek ismerik el: Huszthi, Xánássy és Biró Antal. Elhalálozás esetén, azonban túlélés nélkül is: Frank, Geörch. Mig ezekkel szemben: Dósa, Wenzel. Suhajda, Madarassy, Herczeg. Cholnoky. Moder T„ Zlinszky, Reiner és Jancsó, a házasság megszűntével. Mindannyi, a hitbér lényeges fogalmi elmeivel szorosan összefüggő kérdések ezek! És az irodalomban elénk táruló ezen ellentétes felfogások kisértenek joggyakorlatunkban is,14) (kivéve a házasság végrehajtásának a kérdését,) a mely — ugy látszik — birói döntés ele egy izben sem vitetett).a nélkül azonban — és ezt felettébh fontosnak találom — hogy valamelyik nézet, a másik felett állandó és általános megnyugvással fogadott irányzattá formálódolt volna egészen napjainkig.15) Egv kérdésre nézve azonban nem találtam kontroversziát, sem az irodalomban, sem joggyakorlatunkban s ez az. hogy a hitbér egyik alakja sem zárja ki, sem az özvegyi jogot, sem a hitvestársi, sem az özvegyi örökösödést, a mi különben, jogi természetük különbözőségénél fogva, érthető is. Érdemes, sőt szükséges ezek után kimutatni a hitbér alapjának, fogalmi lényegének a mibenlétét. Annál szükségesebb ez, mert a hitbér jogi hatásainak a kérdése jórészt ezen dől el. Bárra Károly, zilahi ktr. törvényszéki biró. y\ Örökbefogadás. (Tervezet 221—248. §§.) Érdekes a 184. §. intézkedése, a mely a most kifejtettekkel szemben kijelenti, hogy az örökbefogadási viszonyból származó jogok szerződés által máskép határozhatók meg.1) Tehát a szülői jogok gyakorlása az örökbefogadási viszonynak nem szükségszerű folyománya. A mi tulajdonképen az egész jogintézmény egyik sarkalatos elve, az az osztrák törvény szerint mellőzhető. Az idézett 184. csupán azt kívánja meg, hogy az örökbefogadó és örökbefogadott közli jogviszonynak a rendestől eltérő változásai a 182. §. intézkedéseinek, valamint mások jogainak ellent ne mondjon. A 182. S pedig — a mint láttuk — lényeges következménynek egyedül a névfelvételt és a saját neve megtartását tekinti. Hogy pedig a »mások jogainak megrövidítése* roppant tág latitude-ot ad egyes esetben, azt felesleges bővebben kifejteni. Láthatjuk ebből, hogy az osztrák kódex — alig érthető okokból — az örökbefogadás lényegének a névviselést tekinti, holott ez, bár a családi kapcsolat természetes következménye, mégis elenyészik az adoptio egyéb, valóban lényeges momentumai mellett Láthatjuk továbbá azt, hogy az adoptio egvéb tekintetben való megváltoztatása csak mások jogainak sérelme nélkül történhetik. Ennek egyes eseteit taxatíve felsorolni — azt hiszem — merőben lehetetlen Az örökbefogadási viszonv az osztrák törvény szerint fel is bontható. Ezt sem mondja ki ugvan expressis verbis a 18."). §., de azt a tételt felállítja, hogy ">a fogadó szülék és a fogadott gyermek közti jogviszony addig, mig a fogadott gyermek kiskorú, csak ennek képviselői és a bíróság beleegyezésével szüntethetik meg.« Hogy tehát akkor, ha az adoptatus már nagykorú, mi szükséges "az alaki felbontáshoz, azt nem mondja meg a törvény. Valószínű, hogv semmi, mert különben okvetlenül meg kellene határozni annak a szabályait is. Sokkal valószínűbb, hogy az osztrák törvény az adoptiot"egyszerű jogügyiéinek tekintvén, nagykorú egyének közt azt minden felsőbb ellenőrzés vagy jóváhagyás nélkül megszüntethetőnek, illetőleg feloldhatónak tartja. Ezzel szemben kiskorúaknál az egyéni i«) C. 11818-1877., Dtr. 21. k. 13. 1., Dtr. ujf. 25. k. 99. sz G I G 64-1896., Dtr. ujf. 5. k. 325. 1 193. sz., Dtr. ujf 1(1 k 120 sz C 5041881., Bpesti kir. tábl.5576-883., C.3898-1878.,304-1884.,751-1887 stb 15) T. elök. áll. biz. jkvei: IV. fűz. 8. lapján. Sághy. ,.}\ E §-ban van egyedül említve, hogy a jogviszony alapja tzenSdts, legalább arra lehet követke ztetni abból, hogv ily uton'bizonyos eltérések is megállapíthatók, a miból a jogviszony alaki létrejöttének külsőiét lehet konstatálni.