Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. Tervezet 980-995. §§ [1. r.]

8 MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. ha valaki, mint a Tervezet is, az első (a alatti) felfogási leszi magáévá, azt mondván, hogy ugy tekinti a nyilatkozat küldőjét, mint aki pl. elszólta magát; önként érthetőleg a másik felfogásra nézve is (b) ugyanez áll Magában véve mind a kettő önkényes eljárás. Kell tehát valami különös okának is lenni, amely aztán választásunkra kellő sulylyal folyjon be, ha akár az egyik, akár a másik felfogást teszszük magunkévá Erről alább; itt csak azért említem ezt, mert ha ilyen különös döntő okunk nincs, akkor csak az lehetne logikus, (ha t. i. minden áron tévedést akarunk construálni az esetből), hogy mindkét fél helyzetét véve tekintetbe, az emiitett fictiók alkalmazásával, mindkét fél részén tévedést vegyünk fel. c) Mig az emiitett megoldások szerint, vagy mindig a nyilatkozat küldőjét, vagy mindig annak átvevőjét tekinthetjük csak tévedőnek s fordított viszonyban a védelmet eleve kizárjuk: egy képzelhető harmadik mód szerint mindkét félt tévedőnek tekintvén, a tévedés elleni védelmet mindkettőnek felajánljuk, föltéve, hogy a védelem föltételei egyébként is megvannak. E szerint a nyilatkozat küldője mint tévedő szerepelvén, megtámadhatja az azon értelemben létrejött szerződést, amelyben a leadott nyilatkozat szólt. De ugyanily helyzetet foglaí el a nyilatkozat átvevője is; őt is tévedőnek tekintjük, ő viszont tehát megtámadhatja az azon értelemben létrejött szerződést, a melyben az eredeti nyilatkozat szólt. Hogy azonban az a szabályozás mily végtelen casuistikára, mily inconvenientiákra, sőt sokszor egyenesen képtelen helyzetekre vezetne, azt itt részletezni talán fölösleges is. Elég ha a sok közül röviden említem, hogy a concret esetek szerint — ahoz képest, hogy mennyire ferdittetett el a nyilatkozat a közlés alkalmával — más-más helyzet állhatna elő. Vagy két teljesen ellentétes tartalmú szerződés jönne létre a tévedések alapján, minélfogva a szerződők mindegyike két szerződési viszonyban állana, melyek közül az egyik szerződés az ő saját akaratának, a másik szerződés a másik fél akaratának felel meg, nincs kizárva, hogy e kettős szerződési viszony meg sem volna szüntethető, mert a felek a törvényes föltételek hiján egyoldalulag nem érvényesíthetnék a megtámadást. Vagy lehet, hogy csak egy szerződés keletkezett, de ennek egyes pontjai ellentétesek, ugy hogy előáll a lehetetlenség, ami aztán esetleg oda vezet, hogy a szerződést e miatt kell semmisnek elismernünk, ugy hogy ily esetekben a megtámadhatóság csak pusztán a speculativ elmélet ködében volna meg. minden gyakorlati értelem nélkül. Természetes, hogy ezek után még csak gondolni sem lehet arra, hogy e harmdik felfogás törvényes szabályozás alapjául vétessék.12) Ha tehát tévedést akarunk csinálni a szóban forgó esetekből, vissza kell térnünk vagy az a) vagy a b) alatti felfogáshoz, melyekre nézve azonban már megjegyeztem, hogy bármelyiket választjuk is, ha erre valami különös okot, amely a maga súlyával a döntést kellőkép igazolja, nem találunk: a választás önkényes lesz. — Mivel a Tervezet az a) alattit választja, csak erre akarok kiterjeszkedni. — Az indokolás a választás mellett a »forgalmi érdekkel,* nevezetesen ennek szolgálatában azzal érvel, hogy »aki a helyett, hogy szerződési nyilatkozatát — írásban vagy szóval — közvetlenül intézné a másik félhez, a közvetett közlésnek kevésbbé megbízható módjait, a távirati vagy üzenetvivő általi közlést választja, annak eleve számolnia kell azzal az eshetőséggel, hogy nyilatkozata elferdítve érkezik rendeltetési helyére, tehát viselnie kell a következményeket, ha ez az eset tényleg beáll. A saját érdekében, tehát a saját veszélyére használja a közlésnek eme módjait. Ez az indokolás idevágó részének a lényege. Azt tartom, hogy ez mind kissé egyoldalú felfogás, petitio principii. Hogy a közvetítés mennyire megbízható, vagy mennyire nem az, az ténykérdés,13) s igy miért kellene ilyenkor inkább számolnia azzal az eshetőséggel, hogy a nyilatkozatot elferdítik, mintha személyesen teszi meg? Erre nézve ép ugy modhatom, hogv az a másik fél is, aki a küldött nyilatkozatot kapja, számithat arra, hogy a nyilatkozat útközben megváltozott. Sőt ez utóbbi felfogás alapján pl. Hasenöhrl1*) egyenesen ugy gondoskodik, hogy az a fél, aki a vett üzenetben megbízik, ezt saját veszélyére teszi, s igy kárát mint véletlenből eredőt maga viseli, 12) Bár a valóságos és szoros értelemben vett tévedések esetén abban semmi sincs, hogy a felek bármelyike legyen jogosítva a megtámadásra, ha mindkettő tévedett, mert hiszen az ügylet tartalma ennek daczára egységes. 13) Műveletlen ember pl. okosablxin teszi, ha mást beszéltet maga helyett ; maga magának könnyebben csinálhat baji, kellemetlenséget érthetetlen zagvva beszéddel. ») i. m. I. 628. és 629. 1. föltéve, hogy nem mást terhel a hiba e kár okozásában. Azt ugyan szívesen elismerem, hogy a saját, bár nem is vétkes cselekményeinkből előállható károkai másokra nem háríthatjuk át, s ezt tartva szem előtt, némi alapot kapunk a Tervezet álláspontjának igazolására, csakhogy az ily közvetített nyilatkozások is sokféle mellékkörülmény fenforgása melleit történhetnek, amelyeket a döntésnél figyelembe kellene venni. Igy lehet, hogy néha megfelelő lesz az elv alkalmazása, lehet talán az is, hogy többször mint nem, de máskor meg helytelen, méltánytalan lesz. Igy pl. sürgős esetben távirati ajánlatot teszek K.-nak, amely helyesen ér oda; egy szóval sem kívánok ugyan tőle távirati válaszl, de a sürgős helyzetre való tekintettel ő maga választja ezt a módot, s ugyancsak táviratban válaszol, amely azonban hozzám elferdítve érkezik meg. s ő károsodik, mert a szerződés az utóbbi értelemben érvényes. Igaz, hogy saját cselekményéből eredt a kár, ha ép ugy akarom. De yajjon nem én vőltam-e a kezdeményező, mikor az ajánlatot táviratban tettem? Én vittem bele az egészbe. Továbbá, hogy ő — a Tervezet indokolása szerint — »saját érdekében, cselekedett, ez megint .féligazság, mert hiszen az ő eljárása lehetett nekem ép ugv, vagy még inkább, érdekem. Lehetne még más érvet is az indokolás ellen felhozni, de még ha megállna is az indokolás érvelése, akkor is igen messzemenő szabadelvűséinek tartanám, amit még a legmesszebb menő nyilatkozati elmélettel sem tudnék kellőleg megindokolni, hogy valaki oly nyilatkozatból legyen kötelezve, amelyet soha sem tett. Ez csak ott lehet jogosult, ahol valami igen fontos érdek s más expediens hiánya megköveteli. De itt nincs ilyen — hogy ugy mondjam — szükségeset. Az ellenfél érdek sérelmeinek orvoslását az ily esetekben ugyanis kártérítés utján elegendőnek tartom. Dr. Meczner Sándor, sárospataki jogakadémiai tanár. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai bíró, VI., Király-utcza 98/a. Első Leánykiházasitási Egylet m. sz. Leány- és fiu- biztosító intézet. Folyó évi január hóban 1212 jutalékrész Íratott be és nászjutalékok fejében 28,014 K 38 f fizettetett ki Közgyűlési jelentés. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank febr. 8-án délután tartotta az LIX. évi rendes közgyűlését, Lánczy Leó, m. kir. udvari tanácsos, a bank elnök igazgatójának vezetése mellett. Az igazgatóságnak ez alkalommal előterjesztett évi jelentéséből fölemlítendő a következő: Az elmúlt üzleti év jellemzésekép, reámutat az igazgatóság arra az állandó üzleti pangásra, amely az előző évvel szemben még inkább kiélesedett, valamint arra a nyomasztó hatásra is, amelyet a Németországban bekövetkezett gazdasági válság hazánk közgazdasági helyzetére tett. Ebból kifolyólag, nálunk is olyan nagy mértékű üzleti depresszió uralkodott, amelyhez hasonló az 1873. évi nagy gazdasági válság óta nem volt. Ez, természetesen, bénító hatással volt a nép vállalkozó kedvére s ennélfogva a pénzintézetek felé terelte azokat a nagyobb jelentékeny pénzösszegeket, amelyeket normális időkben az üzleti forgalom köt le. Mindez a kamatláb szakadatlan hanyatlását idézte elő s az igazgatóságot az elé a nagy feladat elé állította, hogy a rendelkezésre álló jelentékeny mobil pénzkészletet megfelelő módon gyümölcsöztesse. Ez a mozgékonyság szükségkép érzékeny áldozatokba kerül, akkor, ha a pénz ára hanyatlik, ami abból is kitűnik, hogy az intézet tiszta kamatjövedelme, amely 1899. évben 4.678,875 kor. 42 fii. volt, 1900. évben pedig 4.502,164 kor. Ki fii., a lefolyt 1901. évben 4.095,565 kor. 66 fil-re apadt le. Nagyon is érthető, hogy ebben a helyzetben kötelességszerűen igyekezett közreműködni az igazgatóság a piaezunkon meggyökeresedett annak az anomáliának a megszüntetésén, amely az abnormálisan magas 4°/0-os betéti kamatlábban rejlik, amihez még a 10%-os tőkekamatadó terhe is járul. Meg van győződve az igazgatóság, hogy ezzel a törekvésével az ország közgazdasági érdekeit is szolgálja. De az általános gazdasági pangás miatt a banküzlet majdnem minden egyéb ágazata is szenvedett; mindazáltal a forgalom hanyatlása mérsékelt határok között maradt és az egyes üzletágak jövedelmeinek a csökkenése ténylegesnek nem mondható. A közönség bizalma az intézet iránt, a nagy közgazdasági visszaesés közepette is változatlan maradt, amit a betétállomány tetemes növekedése is mutat; a saját kibocsátású czimletek nagy kelendőségnek örvendtek; a klientéla erős és a fóüzletágak jövedelmezőségének alapjai szilárdak maradtak. Remélhető tehát, hogy ha sikerülni fog elhárítani azokat a nagy politikai akadályokat, amelyek még e pillanatig a közgazdaságunk nyugodt és egészséges fejlődésének útját állják s ha az a nagyszabású állami kezdeménvezés tényleg érvényesülni fog, amely az összes gazdasági ténvezóket összhangzatos gazdasági munkára serkenteni van hivatva, — az intézet is ujabb lendület korszakába fog lépni. A főbb üzletágak jövedelmeinek fölsorolása után jelenti az igazgatóság, hogy az 1901. üzletév 5.602,222. korona 01 fillér tiszta nyereséggel zárul. Javasolja az igazgatóság, hogy az alapszabályoknak megfelelő levonások után' az 1901. évi osztalékszelvényeket 140 koronával (14 százalék) váltsák be. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza 21