Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. Tervezet 980-995. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 Hogy milyen nagy hiánya, vagy jobban mondva hibája ez a polgári törvénykönyv általam tárgyalandó és a ezimben jelölt részletének: azt akkor fogjuk látni, ha még egyszer visszatérve a kérdésre, a szomszédjogoknak különállását, fontosságát és terjedelmét sikerül kimutatnom. Az első kérdés tehát: mik az úgynevezett szomszédjogok s miben különböznek ezek egyéb jogcsoportoktól'? A szomszédjogok az ingatlan tulajdonban foglalt jogosítványok oly nemű korlátozásai, melyeknél fogva a tulajdonos a szomszédos ingatlan birtokosa, magán érdekeinek figyelembe vétele végett tulajdonával bizonyos tekintetben, avagy bizonyos módon nem rendelkezhetik, vagy akarata ellen is bizonyos tekintetben és bizonyos módon rendelkeznie kell a szomszéd érdekében, s igy a szomszédjogok a tulajdonos szempontjából kétfélék, a szerint, a mint a tulajdonos tűrni vagy tenni tartozik valamit. Az előbbiek negatív, az utóbbiak positiv természetű szomszédjogok. Első pillanatra azt látjuk tehát, hogy a tulajdonjogban foglalt jogosítványok ama korlátozásaitól, a melyekkel a tulajdonos kivételes közérdekű jogszabály, avagy ügylet folytán terheltetik— a szomszédjogok különböznek azáltal, hogy sem nem kivételes és közérdekű jogszabály, sem jogügylet nem képezi az alapjukat, hanem magánérdeküek, általánosak s a szomszédos viszonyból származók. Általánosak, mert vonatkoznak mindenkire, a ki szomszédjogi viszonyba jut az illető terhelt ingatlannal; magánérdeküek — mert czéljuk tisztán a szomszédi összeférés és együttélés biztosítása, — a szomszédi, a magán érdek védelme s létesülésükhöz nem kell se kivételes jogszabály, sem jogügylet — keletkezésük a szomszédsági állapothoz kötött — attól függő s viszonzatos és oly régi, mint maga az első szomszédság. Lényegükre nézve — «a mi nekem, az neked is» elve érvényesül bennük és általuk; illetőleg az az elv, hogy amit nem szabad tennem nekem a szomszédommal szemben, — viszont neki sem szabad velem szemben azt megtenni s ezért viszonzatosak és egyenlő feltételeken alapulván, tehát igazságosak is. Jogi szükségét pedig ezen korlátozásoknak a békés társas együttélés szükségében találjuk, s azért oly régiek mint a társadalom : csak a fejlődésük volt korról korra külömböző. Ezek az okai annak, a miért a szomszédjogokat a közérdekű s kivételes jogszabályokon, avagy jogügyleteken alapuló tulajdonjogbeli jogosítványok korlátozásaitól meg kell különböztetnünk. A mi már most a szomszédjogok fontosságát és terjedelmét illeti: azt hiszem elég lesz reámutatni arra, hogy a ki szomszédi viszonyba jut, nem vonhatja ki magát alóluk. Ott settenkednek azok úgyszólván naponként és mindnyájunk körül — s el lehet mondani, hogy szerencsés az, akinek jó szomszédja van, de a rossz szomszéd a legnagyobb török átok. A szomszédjogok kifejtése mi reánk magyarokra nézve is fontos, mert a magyar kezdettől fogva harczias agressiv természetű nép volt, a pásztor vagy nomád életet sohasem szerette és épen azért kereste az együtt, az egymáshoz való közel élést, a közeli szomszédságot s igy már első nemzeti alakulásától kezdve a közeli szomszédságra s a jó szomszédság biztosítását czélzó törvényekre, szabályokra, esetleg jogszokásokra volt utalva. Egy harczias agressiv törekvésű nép. a mely mindennap készen kell hogy legyen egy sikeresnek ígérkező támadásra, de a mely mindennap viszonttamadásnak is lehet kitéve: kell hogy csoportosan együtt s közel éljen egymáshoz. Innen van az is, hogy nálunk a tanyai rendszer még máig se tudott teljes érvényre emelkedni, — holott nem egy európai nemzetnél ez divó rendszert képez. Csodálható-e tehát, hogy törvénykezésünkben sok. igen sok perrel találkozunk, a melyek vagy a szomszédi viszonyból származnak közvetlenül; vagy a szomszédos jogviszonyból származó perpatvarkodás közvetve a per oka. E perek mindennapiak. A szomszédjogok terjedelmét illetőleg általában véve e helyütt csak annyit jelzek — s ez ki fog tűnni az alábbiakban, hogy nem egy, se tíz, hanem húszon is felül van a száma ama szomszédjogoknak, a melyek lényegre és jellegre nézve egymástól különböznek s különböző alapon birálandók el. Igy tehát a szomszédjogoknak ugy egyéb — hason természetű jogoktól elütő jellege és anyaga, mint azoknak nagy fontossága és terjedelme, jogosulttá teszi azt a'^ kívánalmat, hogy a szomszédjogok, ha nem is külön czim alatt, de legalább kiemelve, a tulajdon cziméhen és részletesen ismertetve tár gyaltassanak. Mert ha az uj polgári törvénykönyv éppen a minden embert érdeklő és mindennapi kérdésekben nem fog nyújtani világos és könnyen áttekinthető tájékozást: akkor az nem a nép, hanem a fejtörésre kárhoztatott jogászok könyve lesz. Pedig a polgári törvénykönyvnek oly világosnak és tartalmaskell lennie, minta mindnyájunk által ismert «Mi atyánk" imádságnak. Ezeket tartottam szükségesnek előre bocsájtani a polgári törvénykönyv tervezetében ismertetett, s a tulajdon kérdésével foglalatoskodó s ily czim alatt felvett §§-hoz, jelezve egyszersmind, hogy a részleteknél miért fogok nagy súlyt fektetni arra, hogy a szomszédjogok kiemelve és összegyűjtve, sőt más speciális törvényekből is átvéve, e czim alatt mind feltalálhatók legyenek. Végül minekutána még kiemelem azt, hogy a ezimben megjelölt s§-ok tárgyalásánál figyelemmel leszek mindenkor a hazai birói joggyakorlatunkra, az osztrák polgári törvénykönyvre, a minek ide vonatkozó részei hazánkban egy ideig érvényben voltak, sőt részben érvényben is vannak, s mindenesetre nyomokat hagyott jogi életünkben, — továbbá figyelemmel leszek a német birodalmi törvénykönyvre mint kiváló és uj alkotásra: a ezimben foglalt szakaszokra, s illetve részletekre nézve következő szerény észrevételeim vannak. Csebi Pogány Virgil lévai kir. járásbiró. A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. ' (Tervezet 980—995. §§.) I. Valószínű, hogy általában helyesléssel fog találkozni polg. törvénykönyvünk Tervezetének az az álláspontja, amelyre helyezkedve, eddigi gyakorlatunktól sokban eltérőleg, az u. n. akaratelmélet és nyilatkozati elmélet között álló közvetítő elméletek (bizalmi-, forgalmi elmélet) alapján, a jogügyleti akaratnyilvánítások értelmezésére s azok rendellenességeire vonatkozó szabályainak megalkotásánál a jogügyletek különböző természetét állandóan szem előtt tartja, megkülönböztetvén a vagyonjogi visszterhes szerződéseket az ingyenesektől, továbbá a végintézkedésektől s a családjogi nyilatkozatoktól Kétségtelen, hogy az itt kiemelt főcsoportok az ügyleti felek oly különböző gazdasági és erkölcsi érdekeit szolgálják, hogy ezt figyelembe véve, a Tervezet a leghelyesebb utat választotta, midőn a fent emiitett felfogást magáévá tette, mely nézetem szerint nemcsak hogy a gyakorlat igényeinek leginkább felel meg, hanem elméletileg is természetesebben okolható meg, mint a gyakorlatunkban eddig követett — tulnyomólag az u. n akaratelmélet alapján álló — elvek. Ez a felfogás vonul végig a Tervezetnek itt ismertetendő rendelkezésein, ugy hogy a kérdés legfeljebb az lehet, vájjon a kivitel — különösen a részletkérdésekben — helyes-e, nem szorul-e némi módosításokra. Lehetőleg követve a Tervezet sorrendjét, lássuk az egyes i^-okat 980., 981. §§. (980. §.) Szerződés értelmezésénél nem a használt kifejezések betű szerinti értelme, hanem a szerződő felek akarata irányadó. Kétség esetében a szerződésnek az az értelem tulajdonítandó, amely a jogviszony természetének s az élet felfogásának inkább felel meg. (981. §.) Szerződési ajánlat abban az értelemben veendő és válik hatályossá, amint azt annak a félnek, akihez intézve van, a fenforgó körülmények józan méltatása mellett az élet felfogása szerint értenie kellett. Ugyanez áll megfelelően az elfogadási nyilatkozatról. A nyilatkozat szerzője a tévedésre vonatkozó szabályok szerint megtámadhatja nyilatkozatát, ha maga más értelemben vette. Helyesen jár el a Tervezet, midőn a szerződés értelmezésének altalános szabályát ugy formulázza, hogy a súlyt a szerződő felek akaratára helyezi. Természetes, hogy szerződés esetén a felek a törvény-engedte korlátok közt tetszés szerint állapithatván meg a köztük létesítendő viszonyt, egyes szavakhoz, kifejezésekhez kötve nincsenek, s igy ha talán egyes kifejezéseket kölcsönösen egészen más értelemben használnak is, mint a hogy a közönséges beszédmód megkívánná, ha különben egymást megértették, a megállapodások csak az ő saját, kölcsönös értelmezésük szerint lehetnek rájok nézve irányadók. Bár tehát — amit az indokolás is kiemel - az értelmezésnek (magától érthetőleg) a használt szavakból kell kiindulnia, a lényeg mégis csak azon van. hogy a felek a használt kifejezésekkel egvmás irányában mit akartak kijelenteni.