Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Ingó dolog mint zálog. Tervezet 799-836. §§ [1. r.]

6 MAGÁNJOGI KOÜ11-1KÁCZIÓNK vei, utóbb érvényessé válik, tulajdonképen quaestio i'acti. az egyes konkrét eset szerint döntendő el, zsinórmértékül szolgálván a Tervezet 997. S-a vagy ennek analógiája: - e kérdés ről lehat szintén felesleges volna a külön törvényi rendelkezés Az ujitás esetéről a Tervezet 1321, §-a, a követelés elévülésé nek esetéről a Tervezet 1355, 1356. §-ai rendelkeznek. A Tervezet 1355. §-ához azonban már szó lei'. E szakasz első bekezdése a következően rendelkezik: »A birtokában levő zálogból a hitelező a követelése elévülése után is kielégítheti magáU — nyilvánvaló, hogy itt ingó dologról, mint zálogról van szó. E rendelkezés szerint a zálogjog, annak daczára, hogy a követelés elévülés következtében megszűnt, tovább él : vagyis kivétel statualtatott a zálogjog fentebb vázolt járulékos természetéből folyó ama szabály akii. hogy a zálogjog csak addig él, a mig a követelés fenáll; az elévülés jogszüntető tény s ha ennek daczára a követelés, a mely zálogjog nélkül elévülés esetén megszűnt volna, fenállónak tekintetik a zálogjog miatt — (pedig e szavakból, a hitelező kielégítheti magát, csak az következtethető, hogy a követelés még kifogás esetén is tovább fenálli — akkor visszaesünk arra a stádiumra, a melyen a római jog állott akkor, a mikor, mint fennebb emiitettem, volt eset arra, hogy a követelés csak a zálogjog kedveéri állott fenn:« remanet . . propter pignus obligatio < Jogilag tehát, ha egyszer a zálogjog accessorius jellegét törvénybe iktatjuk azzal, hogy a "követelés biztosítására* szolgál, nem konstruálhatjuk ezt a kivételt. Ez a kivétel csak akkor áll jogilag, ha az adós tudta, hogy az elévülés beállott s ennek tudatában nem érvényesiti a kifogását; ez esetben ugyanis a követelés is fenáll s tulajdonképen kivételről nincs is szó. Ha az adós a követelés ellen kifogást támaszt elévülés czimén, az esetben az idézett rendelkezésnek már csak jogpolitikai okot tudunk találni, t. i. hogy az elévülés szigora némileg enyhittessék; mert azzal a vélelemmel, hogy az adós olyannak tekintendő, mint a ki leniond az elévülés kifogásáról, ha az ingó zálog a hitelező birtokában van, nem operálhatunk két okból: a) mert az ingó zálogot addig, mig a követelés fenáll, tehát az elévülés beálltáig, nincs is módjában visszakövetelni, b) mert a Tervezet nem megnehezíteni, hanem épen megkönnyíteni igyekszik az elévülést, mit legjobban bizonyít a Tervezet 1358. § a. Ekként a Tervezet az 1355. Ji-ban felállított jogszabályival, még ha jogpolitikai czélzata volna is, inconsequentiába esett. E szakasz első bekezdése tehát, a mely az 1327. s köv. foknak s az 1358. § nak szellemével s a 799. § ban foglalt elvi kijelentéssel egyenes ellentétben áll, nézetem szerint törlendő. A Tervezet 799. s-ának indokolása azt mondja, hogy a követelés csak vagyonjogi, vagy legalább készpénzzé átváltoztatható lehet. Ez a jogelv helyes, bár a Tervezet egyenesen ki nem mondja. A Tervezet csak a zálogjog érvényesítését korlátozza a 819. §. 2. bekezdésében a vagyonjogi tárgyú követelésekre. Egyébként azonban sem e §-ban, sem egyebütt nem mondja ki a Tervezet az előbb emiitett jogelvet. Az indokolás ennek okát azzal adja meg, hogy törvényi kimondása szükségtelen, »mert ez a zálogjog ezéljából következik, mely szerint ez a jog eszköz arra, hogy a hitelező a zálog értékesítése által kielégíttessék.« Ebből az " indokolásból, nézetem szerint, eme jogelv törvényi kimondásának szükségtelensége nem folyik. Magam is helyesnek tartom a fent kiemelt jogelvet, s ekként helyes a Tervezet 819. §-ában foglalt jogelv is, de, hogv mégis szükséges nem csupán az érvényesithetést megtagadni a nem vagy°nj°gi tárgyú követelések biztosítására szerzett zálogjogtól, hanem egyenesen kimondani azt, hogv a zálogjog csak vagyonjogi tárgyú követelés biztosítására szolgál, kitűnik a következőkből. Ismeretes, hogy azt a doctrinát, a melv szerint a kötelem nemcsak vagyonjogi tárgyú lehet, tekintélve's jogászok vitatják Már most Zsögöd Benő (Tetétleni-féle Magánjogi jegvzetek III. füzet) példájával élve, valamely tudós, iró, a szomszédjában lakó zenészszel megállapodik abban, hogy ez a zenész a napnak bizonyos óráiban a tudóst a zenéjével zavarni nem fogja; ily és hasonló eset az életben tényleg előadhatja magát; az is tény, hogy az ekként elvállalt kötelem bíróilag nem kikényszeríthető; már most toldjuk meg a példát azzal, hogy a zenész az elvállalt kötelem biztosítására, — kifejezetten" — zálogul oda adja a tudósnak egyik hangszerét. Bár talán kissé komikusnak tetszhetik ez a dolog, de tény, hogy az életben nincs kizárva ily jogi helyzet alakulása. A Terveze't nem tiltja, hogy zálogjog létesíttessék nem vagyonjogi tárgyú kötelmek biztosítására, s a 819. §-ból csak az következik, hogy az ekként alapított zálogjog nem érvényesíthető; sőt tovább megyek, — minthogy a 799. §. szerint a zálogjog fogalmához tartozik az hogy a hitelező magát a zálogból kielégíthesse, nincs kizárva' hogy arra a következtetésre jusson valaki, hogy a példabeli esetben nincs is zálogjogról szó; — bár ezzel szemben az is tény, hogy abbanhagyásra szóló Ítélet a végrehajtási törvény értelmében birság mellett hajtható végre s ez esetben a birsag behajlására kielégítési alapul szolgál a »zálogba« adott hangszer; — mégis kérdeni, hogy még az esetben is. ha megtagadjuk a példabeli esetben az átadott hangszer zálogi természetét, megadnók-e a jogot a zenésznek, hogy egy szép napon a hangszert visszakövetelje azzal az indokolással, hogy az zálogtárgyul nem szolgál, mert a követelés nem vagyonjogi, s kérdem, ha e jogot a zenésznek meg nem adjuk, miféle jognak nevezzük azt a jogot, a melynél fogva a tudós a hangszert a megállapodásukban foglalt időtartam alatt magánál tarthatja ? Itt t. í. meg kell alkudni azzal, hogy mindkét fél kifejezetten zálogjogot akar létrehozni, ezen czélból adatott és vétetett ál a hangszer. Sem a letét, sem a visszatartási jog alkatelemei teljesen meg nem találhatók, mindegyikből van valami s még hozzá az, a mi a dolgol komplikálja, hogy a felek kifejezetten zálogjogot akarnak létesíteni. Ehez hasonló, tán kevésbé drasztikus eset, a jogéletben számtalanszor előadhatja magát s az a kérdés is fontossá teszi, miként bánjunk a dologgal addig, a mig az érvényesítésig eljut: azt tudjuk, hogy zálogjog érvényesítéséről szó nem lehet, de miféle jogai vannak a dolog átvevőjének addig, mig érvényesítésre kerülne a dolog s miféle kötelezettségei".' Nézetem szerint tehát minden kétely eloszlatása végett bele kellene foglalni a 799. ^ szövegébe azt: »a zálogjog csak vagvonjogi tárgyú követelés biztosítására szolgálhat * A Tervezet 799. S-a szerint a hitelező a zálogjognál fogva jogosítva van« kielégítést szerezni a zálogtárgyból Mit jelent e kitétel? Egyrészt azt, hogy, ha nem akar a zálogból kielégítést szerezni, ezt minden egyéb jogvesztő következmény nélkül teheti, de jelenti másrészt azt is, hogy tekintet nélkül a kapott zálogra ha ugy akarja, a törvény rendes utján, birój zálogolás és egyéb végrehajtási uton. kielégítést szerezhet az adós egyéb vagyonából is. Szembeötlő az adós súlyos helyzete. A "Tervezet 802. S-ával implicite ki van mondva a constitutum possessorium kizárása, holott igen sok esetben ennek a hitelező részéről nyújtott humanitás az alapja, az adós tehát a zálogot birtokában nem tarthatja. A Tervezet 820. §-ával pedig fentartatik a lex commissoria tilalma, mely szintén igen sok esetben segit az adóson, a mikor t. i. a zálog értéke a kapott kölcsönnel aequivalens és megmenekülhetne az adós a birói végrehajtás vagy más uton való eladás költségeitől. Ettől az esetleges kedvezménytől is meg van fosztva az adós.8) Ehez még az a súlyos helyzet is járulhat, hogy a hitelező akár rosszakaratból" akár felesleges óvatosságból, nem a zálogból, hanem az adós egyéb vagyonából keres kielégítést. Ennek enyhítése végett ajánlatos volna a végrehajtási törvény revisiójakor oly rendelkezést a végrehajtási törvénybe felvenni, hogy jogosítva legyen ugyan a hitelező az esetben, ha szerződésnél vagy törvénynél fogva már zálogtárgynak birtokában van, az adós egyéb vagyonára is egyidejűleg foglalást vezetni, azonban első sorban a szerződésnél vagy törvénynél fogva bírt zálogtárgyból legyen köteles kielégítést szerezni." I A méltányosság követeli, hogy tekintettel legyünk az adós gazdasági helyzetére fontos kihatással biró ama körülményre, miszerint az adós valószínű, hogy leginkább azt a vagyontárgyat adja zálogba s arról mond le első sorban, a mit legkönyebben nélkülözhet. Helyes a Tervezet indokolásában kifejteit ama jogelv, hogy a jövőbeli dolgok elzálogosítását el nem ismeri. Ennek külön törvényi kimondása szükségtelen a függő termést illetően azért, mert a 799. §-nál fogva, mig a termés ingó dologgá nem válik, addig zálogul nem is szolgálhat, egyéb jövőbeli dolgokat illetően pedig még azért, mert a 802 sj-nál fogva azok átadása előtt a zálogjog meg nem szerezhető. Ezzel természetesen nincs kizárva annak a lehetősége, hogy valaki szerződésileg ne kötelezhesse magát jövőbeli dolgainak zálogul adására. Ez azonban csak kötelmi viszonyt teremt, zálogjog még nem létezik. Ily értelemben azután a Tervezet 799. §-a és 802. §-a mellett" is beszélhetünk jövőbeli dolgok, függő termés elzálogitásáról, de a szó igazi értelmében nem. Azonban ez a szabály sincsen kivétel nélkül. Ez a kivétel a szoros értelemben vett dologösszeségen kreált zálogjog. A Tervezet indokolása (40., 41. 1.) a dologösszeségre vonatkozóan oda concludál, hogy a legfontosabb jogi vonatkozásokban a dologösszeséggel, mint egységgel operálni nem 6) Mindkét esetben abból indulok ki, hogy az adós és a zálogadó egv személy. ') Arndts: i. m. 297. 1. c. 6. j. Z. P. O. 777.