Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - A kötelmek megszünése teljesités utján. Tervezet 1275-1304. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 tünk szerint nem. illetőleg az átadás biztosit ugyan bizonyos kisebb-nagyobb körű publicitást, de nem biztosítja a tulajdonátruházás publicitását, azaz az átadás külső lényéből az azt megelőző belső momentumok ismerete nélkül a tulajdonátruházásra nem, hanem csak a birtok-változásra lehet biztosan következtetni. Azután fontos jogpolitikai követelmény az ingó javak tulajdonának átruházásánál a Tervezel indokolása szerint az is. hogy az átruházó félnek módja legyen az átruházás gazdasági következményeit és azt, hogy az átruházás nem jár-e az ő hátrányával, megfontolni. Ennek biztosítására is alkalmas — a Tervezet szerint - az átadás követelménye. Eltekintve attól, hogy mi az egyoldalú, pusztán egyik fél érdekét szem előtt tartó s a másik fél érdekét figyelemben egyáltalában nem részesítő jogpolitikai követelmények felállítását perhorreskáljuk, ugy találjuk, hogy az átadás az itt szobán forgó jogpolitikai követelménynek sem felel meg; mert annak a megfontolásnak, hogy mi lesz az ügylet gazdasági következménye s hogy az átruházás hátrányos-e vagy sem .' az átadást megelőző causalis vagy abstrakt szerződés megkötése előtt kell megtörténnie, annak megkötése után ez a megtontolás késő, mert az átadást megelőző abstrakt vagy causalis szerződésnek meg vannak a maga gazdasági következményei, a melyek az átruházót éppen az átadás elmaradása esetében sújtják. Végül az utolsó jogpolitikai követelmény, melyet a Tervezet indokolása felállít: a jogfolytonosság. Jogfejlődésünk — a Tervezet indokolása szerint — az ingó javak tulajdonszerzésének kérdésében határozott irányt vett az átadás utján való tulajdonszerzés felé: ezt az irányt kell tehát tételes érvényre emelni. Erre nézve megjegyzésünk van. Az egyik az, hogy a jogfejlődés irányát nem pusztán a birói gyakorlat, de a közfelfogás is mutat ja; azt pedig, hogy a közfelfogás az átadási rendszer mellett foglalt volna állást, pusztán nyelvtani okokkal és adatokkal bizonyítani nem lehet. A másik megjegyzésünk pedig az, hogy ha jogfejlődésünk egyik vagy másik oldalra határozott irányt vett volna is. nem haboznánk annak uj és jobb irányt adni, ha azt látnók, hogy jogfejlődésünk iránya a változott viszonyok változott követelménveit kielégíteni nem képes. De nem elégíti ki az átadási rendszer azokat a fontos jogpolitikai követelményeket sem, amelyek ezeken kívül itt még érvényesülnek, s a melyeket a Tervezet indokolása kellő figyelemre nem méltatott. így nem hogy ki nem elégíti, de egyenesen kártékonyán hat az átadási rendszer a forgalom könnyüségének és gyorsaságának követelményére. Azután nagy hátránya az is, hogy a forgalom minden lehető alakulásához (traditio brevi mami, cessio, constitutum possessorium, feltételhez vagy időhöz kötött tulajdonátruházás) simulni nem képes s ennélfogva még azok a törvényhozások is, amelyek az átadási rendszert követik, kénytelenek az átadás követelményét elejteni és mellőzni. Végül még csak egyet. Habár kétségtelen is az, hogy az átadás egyúttal bizonyíték is a szerződés létrejötte s a felek akaratának egybehangzása mellett, azért ezzel még nincs indokolva az, hogy miért kelljen az érdekelt feleknek kizárólag ebben a formában kifejezésre juttatni a tulajdon átruházására, illetőleg megszerzésére irányuló akaratukat? Hiszen ha a felek is ugy akarják, ha az áll érdekükben, a tulajdon átruházására, illetőleg megszerzésére irányuló szerződés megkötésével egyidejűleg az azonnali átadást is kiköthetik, az átadás tételes követeiméin e nélkül is, viszont ha az azonnali átadást nem akarják, ha az nem áll érdekükben, vagy ha az egyáltalában nem szükséges, mert már a szerződés megkötését megelőzőleg megtörtént: akkor — daczára az átadás tételes követelményének — az még is elmarad. Mi czélja van tehát az olyan követelmény felállításának, amelynek gyakorlati jelentősége és alkalmazása problematikus .' Mi czélja a holt betűnek, ha az élet nem ad neki tartalmat'.' Bizonyára semmi! Mindezeket figyelembe véve, a mi conclusiónk az, hogy az átadás elve az alkotandó magyar polgári törvénykönyvben mellőzendő, a nélkül, hogy teljesen elejtendő volna. Ez azonban csak negatív conclusio. Állásfoglalásunkat positiv irányban is megjelölendő, javaslatunk az: hogy az alkotandó magyar törvénykönyvben az ingó javak tulajdonának megszerzésénél a szerződési rendszert kövessük, ugy azonban, hogy e mellett az átadás elve is érvényesülhessen olyképpen, hogy: • Ingó dolog tulajdonának átruházása végbemegy a tulajdonos és a szerző között az átruházás jogalapjára vonatkozó megegyezés utján. Kétség esetében a tulajdonátruházás az erre irányuló érvényes megegyezés értelmében való átadás megtörténte után megy végbe.« Ezt a rendelkezést proponálnék a Tervezet 625. ij-a helyett s ennek megfelelően volnának a többi szakaszai a III. rész IV. czim II. fejezet V. alczimének átalakitandók. Dr. Helle Károly debreczerii jogakadémiai tanár. *S£ *— A kötelmek megszűnése teljesítés utján.*) (Tervezet 1275-1304 §§) A hitelező érdekének az 1279. §. második bekezdésében foglalt előtérbetolása nem igazságos. Az adós kijelölési jogát a törvénytervezet js elismeri, sőt a kelleténél szélesebb körre terjeszti ki. Ha az adós kijelölési jogáról a hitelező javára lemond, ily esetben van értelme annak, hogy a teljesítés a hitelező előnyére szolgáljon, de vélelmezni jogátruházást nem lehet. Magában véve az a körülmény, hogy az adós szándéka fel nem ismerhető, nem vonhat maga után jogvesztést, hanem inkább annak a vélelemnek enged helyet, hogy az adós a reá nézve legkedvezőbb eredményt kívánta, s jogos előnyökről ok nélkül lemondani nem akart. Ily állásfoglalás mellett háltérbe szorul az a kérdés, hogy a követelés mennyiben van biztosítva? Minél több biztosilékot nyújtott az adós, annál terhesebb reá nézve a kötelem, s ennélfogva erre vonatkozóan külön szabályi felállítani nem kell. A mennyiség és terjedelem, valamint a keletkezés időpontja azonban, a sorrend megállapításánál figyelmen kivül nem hagyható. Ha egyéb szempont nem is javasolja, de a rend, mely nem kicsinyelhető tényező, megköveteli, hogy a kötelmek közül, melyek máskülönben egyenlők, az jusson előbb kielégítéshez, mely korábban keletkezett. Az adósra nézve előnyös, ha tartozásainak száma fogy. Ennélfogva oly törlesztést, mely az összes követeléseket nem fedezi s melynek czélja máskép meg nem állapitható, mindenekelőtt a kisebb tartozásra kell fordítani, mert az adósságok számának apadása így hamarább következhetik be. Valaki például 100, 200 és ,'i00 koronával iartozik s 350 koronát törleszt. Mindenesetre előnyösebb lesz reá nézve, ha e törlesztés következtében kél tartozás egészen megszűnik, mint hogyha aránylagos apasztással három adóssága marad s egy helyett három per szakad a nyakába. Összegezve az előadottakat, a következő eredmény áll elő: Ha az adósnak több olyan tartozása van, mely hasonnemű szolgáltatásokra vonatkozik, vagy ha csak egy tartozása van ugyan, de ez különböző jogczimeken alapuló részekből áll, akkor részleges törlesztés esetében, a szolgáltatás hovaforditását első sorban a felek megegyezése állapítja meg. Ily megegyezés hiányában a lejárat sorrendje az irányadó. Ha a megegyezésre és a lejárat sorrendjére vonatkozó szabályok alkalmazása nem merítené ki a részleges törlesztést, akkor a kártérítési kötelezettségen alapuló követelések lépnek előtérbe. Az adós kijelölési jogáról csak ezután lehet szó, s ha az adós szándéka felismerhetően nem nyilvánult, ebben az esetben a sorrend igy alakul: Mindenekelőtt az adósra nézve terhesebb tartozás jön tekintetbe. Másodsorban a korábban keletkezett követelés megelőzi azokat, melyek később jöttek létre. Végül a kisebb adósság, a kielégítés sorrendjében, előbbre való, mint a nagyobb. Az eként megállapított szabályokat a törvénytervezetben két §-ra kell felosztani: §. Ha az adós. a ki ugyanazzal a hitelezővel szemközt, több kötelem alapján, hasonnemü szolgáltatásra van kötelezve, részleges törlesztést teljesít, ez a törlesztés, más megállapodás hiányában, az egyes követeléseket mindenekelőtt lejáratuk sorrendjében illeti, s ha ez a szabály a törlesztést ki nem meviti, akkor mindaddig, míg kártérítési kötelezettségen alapuló tartozás létezik, oly követelés kielégítésére, melynek más a jogezime. nem kerülhet sov. Ha az adós a tökén kiviil járulékokkal is tartozik, az egész tartozás kiegyenlítésére elégtelen fizetést első sorban a költségre, azután a kamatra és végül a tőkére kell számítani. Az adósnak e szabályokkal ellenkező rendelkezése hatálytalan. *) L. az első közleményt múltkori számunkban Szerk.