Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 39. szám - Házassági szerződések. Tervezet 175-182. §§ [2. r.]

2 MAGÁNJOGI KOÜÜ 1KAÜZIÓNR. bestimmt werden. Hat der Mann zur Zeit der Eingehung der Ehe oder, falls der Vertrag nach der Eingehung der Ehe geschlossen wird, zur Zeit des Vertragsabschlusses seinen Wohnsitz im Auslande, so ist die Verweisung auf ein an diesem Wohnsitze geltendes Gülerrecht zulassig « Ezt az intézkedést az a körülmény indokolja, hogy a házastársuk, kik külföldön tartózkodnak, de még eddigi hazájuk állampolgárságát el nem veszítették, esetleg közelebbi részletezés nélkül olyan vagyoni rendezést czéloznak, mely a külföldi törvény szerint érvényes és a mehet a hazai jog, ha nem is ismer, de nem is liit. Ha már a ném. bir. polg. törvénykönyvnek annyi és itt-ott reánk talán kevésbbé találó szabályát átvette a Tervezet, akkor minden habozás nélkül elfogadhatjuk ezt is, sőt igénytelen nézetem szerint, ha figyelembe veszszük. hogy a kivándorlás növekedésével folyton szaporodik az állandóan külföldön tartózkodó magyar állampolgárok száma, kik különböző' okoknál fogva, igy főleg azért, mert küllői földön szereztek vagyont és hazai tanácsadók hiánvában könnyebben jutnak a külföldi jog ismereléhez, esetleg ahhoz szabják rendelkezéseiket, valóságos hiányt pótolunk ilyen szabály alkotásával, természetesen azzal a hozzáadással, mely itt már nem fölösleges, hogy a vonatkozó külföldi jogintézménynek vagy jogszabálynak hazai tiltó törvénybe nem szabad ütköznie. 2 A 176. §. mindenekelőtt grammatikai javítást igényel; »hozzájárulást kötelezett*, »azt . . . kötelezte*, nincs jól magvarul; az ember nem »kötelez valamit*., hanem ^kötelezi valamire magát«, tehát: »hozzájárulásra kötelezte magát*. A "nő* helyett a "feleség* a jó magyar szó. mely a házastársi minőségnek megfelel; igaz ugyan, hogy kötelezettséget a jegyes is vállalhat magára, de ez a körülmény csak arra szolgálhat okul, ho»Y külön a jegyes is megemlittessék; egyébiránt a házassági terhek, miként a Tervezet a 110. §-ban megjelöli, a házasság létrejötte után birnak jelentőséggel, azért azok viselése a fenforgó esetben csak a feleséget, mint ilyent terheli. E mellett a magyarázatul odatett szavak: »mint szorgos családanyának* ugyan kifogás alá nem esnek, de mellőzhetők is a rövidség okáért anélkül, hogv a szabály ezáltal szenvedne. A 110. §. meghatározza a "házassági terheket* és kétségtelen, hogy a Tervezet itt is azokat érti, a melyeket ott, ezért nem indokolt a korábban már használt kifejezéstől eltérni (a mi különben a 108. § ban is megtörtént), mert esetleg a »házasélet terhei* alatt valami más fog értetni. Homályos az, hogy mit akar érteni a Tervezet a „tiszta bevételeit" alati, mert hiszen a bevételek egymástól abban különböznek, hogy pénzből vagy egyéb értékkel biró tárgyból állanak; ugy látszik, hogy a "bevétel« a német birod. polg. törvénykönyv 1427. §-ának 2. bekezdésében használt »Einkunft« szónak a fordítása, mert hasonló vonatkozásban van alkalmazva (igy fordul elő a 109. §-ban is); azonban ez alatt nem a bevétel, hanem a jövedelem értendő^) és annak már igenis van értelme, hogy a feleség a hozzájárulásra magát a "tiszta jövedelemből* kötelezte.7) Ezt a javítást az is indokolja, hogy maga a Tervezet a 108. §. 2. bek.-ben a »tiszta jövedelem* kifejezést használja, tehát ott, hol ennek a házassági terhekre való fordításáról van szó; már pedig ez és a 108. vagy 176 §-ban említett időnkint való tiszta bevétel között szerény felfogásom szerint nehezen lehet a lényegre vonatkozó különbséget találni. Egyébiránt maga a szabály kétségtelenül helyes és a Tervezet indokolása I. k. 206. 1. kifejti, hogy miért nem- fogadtatott el a német birod. polg. törvénykönyv azon szabálya, mely szerint a feleség törvénynél fogva köteles jövedelmének egy részét a házassági terhekre átengedni. Figyelmet érdemel az összefüggés a 176. §. és a 117. §. 2. bek. valamint a 116.§. között; ugyanis a férj a 176. §. szerinti járulékot, illetőleg végrehajtás esetében a 116. §. 3. bek -ben emiitett kivétellel ennek beszedett hasznait is csak a felesleg erejéig van jogosítva elidegeníteni, kivéve a feleség beleegyezését vagy azon eseteket, midőn a feleség adósságáról vagy a házassági terhek fedezése folytán keletkezett szükségletekről van szó. Elvi szempontból ezen korlátozás ellen kifogás nem tehető, mert hiszen a járulék czélja, hogy a házassági terhek fedezésére fordíttassák, és még hozzá volna tehető, hogy a 117. §. első bekezdésében említett kamat felhasználása is megszorítandó; de hogy a kivitelben nagy nehézségek merülnek fel, az bizonyos.s) A 176. §. 2. bek. intézkedésének ugyanaz az indoka, mint 9) A nemei birod. polg. tk. 1477. §-ában használt ,Erlrag" pedig = keresmény. 7) Szteído i. m. 95. 1. ») Sztthlo i. m. 41 42. 1. annak, a melyet a német birod. polg. törvénykönyv 1428. §-a tartalmaz. A férj könnyelműsége vagv eladósodása esetében a házassági terhek és különösen a lesz'ármazók szükségleteinek kielégítése veszélyben foroghat és ezért helyén van, hogy a feleség a járulékot visszatarthassa. Azonban elegendő a visszatartás jogát megadni; hogy a járulék közvetlenül a házassági terhek fedezésére is fordítható, ezt, ugy vélem, külön megengedni nem szükséges, mert a kinek joga van a többhöz, annak joga kell hogy legyen a kevesebbhez is. Bármilyen legyen a koczkáztatás abban a tekintetben, hogy a veszély közel áll vagy sem. fel kell hogy jogosítsa a feleséget a visszatartásra, mert eltekintve attól, hogy a »közelállás* a konkrét esetben gyakran nehezen határozható meg, a leszármazókon nincsen eléggé segítve, ha szükségleteiknek fedezése csakis az imminens veszély esetében van biztosítva; lényegesebb kellék volna az, mit a német birod. polg. törvénykönyv kiván, hogv a veszély "jelentékeny* (erhehlich) legyen, de jobb ezt is mellőzni, mert széleskörű magyarázatokra adna alkalmat. A "beszolgáltatás* némiképen ellenkezni látszik a házastársak egyenlőségének fogalmával; e helyett czélszerübb egyszerűen "szolgáltatást* említeni, vagy a szót teljesen elhagyni; a "szabadság* kifejezés helyett, mely itteni alkalmazásában szokatlanul hangzik, a »jog* szót vagyok bátor ajánlani. Igen helyes, hogy az ellenkező kikötés semmisnek mondatik ki 3. Általában a szerzeményi közösség jogi természetére nézve megjegyzendő, hogy annak a Tervezet által „jutalom" gyanánt való statuálása nem felel meg azon jogi állásnak, melyet a hazai jogfejlődés szerint a házassági vagyonjogban elfoglal. A szerzeményi közösség vagy szabatosabban: a közszerzeményi vagyon iránt a házastárs igénynyel bir, melynek alapját a házassági eqyiittélés alutt kifejteit tevékenysége képezi?) és mely épen ezért a házastársak tartós különélése esetében az ennek ideje alatt szerzett vagyonra nem terjed ki. Minthogy a házastársnak a közszerzeményi vagyonhoz törvényen alapuló igénye van, természetesen ezen igény csak az ő akarata folytán helyezhető hatályon kivül vagy korlátozható ;l0) hogy pedig e tekintetben a házastársak szabadon rendelkezhetnek, nem szenvedhet kétséget, mert itt vagyonjogi, nem pedig a házasság erkölcsi alapját érintő kérdés forog szóban. Ennélfogva világos, hogy a Tervezet a 146. §-ban ugy a miként az általánosságban van fogalmazva, egyfelől túlságba megy, midőn a házastársak rendelkezési szabadságát azáltal megszorítja, hogy a szerzeményi közösségből folyó igény egymással szemben sem lehet joglemondás vagy átruházás tárgya, másfelől ellenmondásba is jön a 177. és a 178. §§-kal, melyek a joglemondást megengedik, a minthogy ezen utóbbi felfogás helyeslendő is. A szerzeményi közösség ideje a már emiitettek szerint nem mindig esik össze a házasság idejével, miért a 122. §. ehhez képest módosítandó volna;11) tehát a 177. §. második bekezdésében említett eset nemcsak a felek külön megállapodása folytán állhat elő. 4. A 177. §. utolsó mondata kivételt alkot a 150. §. harmadik bekezdésében foglalt ama szabály alól, mely szerint a közszerzeményi javakban osztályra köteles házastárs házastársa irányában nagyobb felelősséggel tartozik, mint a melyet a 105. §. megállapít. Ennek magyarázatát az Indokolás 12) abban adja, hogy itt a közösség megszűnte után a felek még mindig házastársak, tehát a 105. §, irányadó. A gondosság rendes mértékétől1S) való eltérés a német birod. polg. törvénykönyv 1359. §-a szerint »bei der Erfüllung der sich aus dem ehelichen Verhaltniss ergebenden Verpflichtungen* áll fönn, az »eingebrachtes GuU-ra nézve pedig ugyanaz az 1374. § ban az >ordnungsmassige Verwaltung*-ot írja elő; a code civil art. 1428. igy szól: »il (le mari) est respoiisable de tout dépérissement des biens personnels de sa fémmé, causé par défaut d'actes conservatoires*. Ezzel szemben a Tervezet a 105. §-ban általában „vagyoni dolgokról" tesz említést. Tekintettel arra, hogy a házastársaknak a házassági életközösséggel nem kapcsolatos vagyonjog-viszonyaiból folyó kötelezettségei°) Sajf'ay Ferencz: A különvagyon és közszerzemény kodifikálása, Budapest, 190'2 i!3. 1.; Sztehlo i. m. 55 1; Jancsó: Magyar házassági vagyonjog 1(34, 211. 1., Magyar házassági és házastársi öröklési jog 704, 747. 1. ; Kolnzsváry Bábnt: A szerzeményi közösség a házassági vagyonjogok rendszerében. Budapest, 11)00. 410—411. lap. i°l Tehát nem a Tervezet 169. §. értelmében, miről késóbb lesz szó. 111 Itaffay i. m. 44. 1., Jancsó 1. a. i. m 773 1 Ind. í. k. 232. 1. ") Tervezet 11(12. §.. „az a gondosság, a melvet az adott viszonyok közölt az élet felfogása szerint rendes embertől általában elvárnak".