Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 38. szám - A birói letét a Tervezetben [1. r.]

8 tétről bizonyítvány adatott s ebben -ikőrni/iilállásosan* leírandó volt a letét tárgya. A letét őrzéseért dijat kellett fizetni, mely az 1840 : XV t -cz. II. R. 60 §-a szerint »a sommá ilM részében* állapította meg. Ezen törvénvi rendelkezéseket az országbírói értekezlet hatálvnkban fentartotta. Az 1868: LIV. t. cz. még szintén nem szabályozza különösen a birói letétek intézményét, mig végre az 1871. évi 63395. sz. B. Ü. M , 1872 évi 5872. sz. I. Ü. M. rendeletek a letétkezelési szabályoknak egész sorozatát nyitottak meg s ez idő szerint az 1881. évi 39425 A. M. rendeletben foglalt szabályzat hír érvénynyel, időközi módosításokkal. II. A röviden vázolt történeti előzményekből nem lesz nehéz kitalálni, miérl nem fejlődött ki régente a birói letét intézménye. Egyszerűen azért, mert a letétpénztárak nemcsak hogy kamatot nem fizettek a letét után, de igen magasan taksált őrzési dijakat szedtek. A hajdani vúnák és decimák s az újkori percentualis letéti dijak mellett nem fejlődhetett ki a birói letét. Azonban a gazdasági élet fellendülésével, midőn az ipar, kereskedelem, közlekedés fejlődése a gazdaságos eszmék fejlődését maga után vonta, midőn a pénz valami egész uj fogalommá lett a forgalom nagy piaczán. akkor ébredt a társadalom annak tudatára, hogy kár meddőén hevertetni a letéteket s paclumra lépett. Az állam használja a letéti tőkéket maga is, de azután fizessen a letétek használatáért a feleknek is valamit, így születik meg a letéti kamat fogalma s ekkor kezd a birói letét egyre nagyobb tért hódítani s a régebben tisztán processuális keretből belép az anyagi magánjog területére s válik lassanként teljesen nélkülözhetetlen teljesítési eszközévé a kötelmi jognak. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete a bírói letét intézményére vonatkozó szabályokat az 1291—1305. s^-ban állítja fel. Általában két faját a birói letételnek ismeri a Tervezet: a szorosan vett birói leiételt és a birói őrizetbe adást. Az elsőnek tárgya készpénz, drágaság, értékpapír és egyéb okirat, a másodiknak tárgya egyéb ingóság. A Tervezet 1291. § a szerint : »Birói letétbe készpénzt, drágaságokat, értékpapírokat és okiratokat lehet helyezni. A letett készpénz az államkincstár tulajdonába megy át; a hitelezőnek a letétel alapján követelése támad az államkincstár ellen hasonló pénzösszegnek s a letéti kamatoknak fizetésére. Egyéb letett tárgyak természetben őriztetnek meg a hitelező részére. Harmadik személy a letét tárgyán a hitelező sérelmére jogot nem szerezhet.« A birói letét egy szerződést6) involvál magában, mely az adós. helyesebhen a lelevő és a letéthely között köttetik. Ezen szerződés egyik sajátszerűsége az, hogy az egyik szerződő fél, t. i. a letéthely, a szerződés megkötésétől nem vonakodhatik, hanem csak azt vizsgálhatja, hogy a letétbe helyezni kivánt dolog letétekre alkalmas-e, illetve, hogy az a Tervezet 1291. §-ában felsorolt négyféle dolog valamelyikének categoriájába tartozik-e. Ezentúl azonban a letéthely a letétet elfogadni köteles s nem bocsájtkozhatik annak vizsgálásába, váljon a letételnek a törvény értelmében — mint teljesítésnek — van-e helye in concreto, vagy sem. A letéthelyek ezen elfogadási kötelezettségét nem az anyagi magánjog, hanem a letétkezelési szabályok állapítják meg.6) Ugyanezek állapítják meg azt is. hogy mily közpénztárak szerepelhetnek letétpénztárak gyanánt A birói letétszerzó'dések egy másik különlegessége, hogy a letett készpénz az államkincstár tulajdonába megy át. E szerint ezen letétszerződés az u. n. .^depositum irregulare" egyik alakját mutatja. A római jogban depositum irregulare alatt olyan letétet ériünk, melynél a letéteményes a dolgot (helyettesíthető dolgot) nem azon kötelezettség mellett veszi át, hogy ugyanazt (idem) szolgáltassa vissza a letevőnek, hanem ugyanannyi affélét (tantundemi7) A római jogban azonban a birói letét (depositum apud 5I V. ö. Planck: Bürgerliches Gesetzbuch. II. köt. 154. 1. 6) V. ö Tervezet: 1151. §-a. Némely külállamban külön letéti törTénvek vannak. h Hoffmann : Institutiók. 1875. 532. 1. sequestrem) nem ilyen értelemben vett depositum irregulare A római jog ugyanis a birói letétnek csak azon faját ismeri, midőn a perlekedő felek valamely semleges személvie (sequester) bizták a peres dolgot a jogvita eldöntéséig és pedig vagylagos kiadási kötelezettség mellett. »Servus tuus pecuniam cum Attio in sequestre. deposuit apud Maevium ea conditione, ut ea tibi redderetur. si tuam esse probasses; si minus, ut Attio redderetur.«H) A lényeges különbség az, hogy a sequestratio esetén a letett dolog tulajdonjoga a letevőé marad. »Licet deponere tam plures qnam unus possunt. attamen apud sequestrem non nisi plnres deponere possunt; nam tum id fit, cum aliqua res in controversiam deducitur itaque hoc casu in solidum unusquisque videtur deposuisse: quod aliter est. cum rem communem plnres deponunt. Rei depositae proprietis apud deponentem manet: sed et possessio, nisi apud sequestrem deposita est: nam tum demum sequester possidet: id enim agitur ea depositione, ut neutrius possessioni id tempus procedatV) A Tervezet 1394. §-a a depositum irregulare tekintetében a kölcsönre vonatkozó szabályokat mondja alkalmazandóknak, a visszaszolgáltatás idejére és helyére vonatkozó szabályok kivételével. A birói letét azonban a kölcsönhöz sem igen hasonlít, mert bár az állampénztár a letétkezelési szabályok értelmében kamatot (letéti kamat) fizet a jogosítottnak, azért a letét mégsem kölcsön, mert letétbe helyezni kényszerülve van a kötelezett fél, ha csak a törvényes consequentiákat viselni nem akarja, ellenben kölcsönt vagy akár irreguláris letéti szerződést csak az köt, aki akar. További lényeges különbség a közönséges vagy akár az irreguláris letét és a birói letét között az, hogy a közönséges letevő a Tervezet 1389. S-a szerint a letett dolgot bármikor visszakövetelheti, mig a birói letétet csak a letételről való értesítés megtörténtéig veheti vissza rendszerint a letevő. Mindezekből látható, hogy a birói letétszerződés egy egészen sajátszerű, egyoldalú reál-szerződés, melyet a letevő az államkincstárral köt, egy harmadik személy, t. i. a hitelező javára. Természetesen a Tervezet nem meriti ki a birói letétek összes eseteit. A biztosíték-adási kötelezettség nem mindig kötelmi jogi természetű. Néha biztosítékot ad az alperes, bár magát adósnak egyáltalán nem érzi, csak azért, hogy jogorvoslattal — pl. felebbezés, váltókifogás stb. — élhessen s ilyen esetben is legalkalmasabbnak mutatkozik a birói letétel által való biztosítása a felperesi követelésnek, már pedig ily esetben a letétel igazán nem harmadik személy javára történik s a letevő már a letételkor nyilván arra gondol, hogy a letett összeget a per befejezte után visszakapja. És ezek előrebocsájtása után vegyük vizsgálat alá a birói letétnek a Tervezetben mutatkozó harmadik sajátszerűségét, vagyis azt, hogy az 1291. szerint a letett készpénz az államkincstár tulajdonába megy át. A Tervezet ezen rendelkezése szerint a közönséges letéti szerződésektől egészen eltérő természetet mutat a birói letét, mely egy oly körülményt, mely közönségesen a felek jogalkotó akaratának van alávetve, — hogy tudniillik a letett helyettesíthető dolog a letéteményes tulajdonába mehet át, — a szerződő felekre imperative reá octroyál, kimondván, hogy a szerződés értelmében a letevő köteles megnyugodni abban, hogy a letett pénz az államkincstár tulajdonába menjen át, akár szándéka ez a letevőnek, akár nem. A Tervezet 1151. s-a ellentétben látszik állani ezen rendelkezéssel, mert az utóbbi §. szerint nincs kizárva az, hogy a letett pénz tulajdonjoga a letevőé maradjon s ezen utóbbi §. szerint a letett pénz az államkincstár tulajdonába csak akkor megy át, ha a letétkezelési szabályok azt igy rendelik. Dr. Gábor Gyula, budapesti ügyvéd. 8) Labeo . libro sexto posteriorum a Javoleno epitomatorum. Dis. lib. XVI. 33. °) Florentinus : libro septimo institutionom. Dig. lib. XVI. 17. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., KIrály-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest, V., Báthory-utcza >0