Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - Az emberről és a nők teljeskoruságáról. Tervezet első fejezete és 4. §-a - A joghaszonélvezet. Tervezet 755-764. §§ [2. r.]

4 MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZ1ÓNK. mikor már nem kamatozó követeléssel állunk szemben, a 760. §-tól eltérőleg ok nélkül és saját maga álláspontjával ellentétes különleges intézkedéseket tesz. Kérdjük: mi különbség az ab ovo nem kamatozó követelés és olyan kamatozó követelés közt, mely a tőke visszafizetése folytán szűnt meg kamatozó lenni? Mi azt hiszszük, hogy semmi. Hozzájárul, hogy alig lehet komolyan vélelmezni, hogy a tőkeösszeg felmondása, felvétele tekintetében a Tervezet által contemplált intézkedés, különösen a hitelező és a haszonélvező közt való, mintegy siami ikertestvérség alkotása a felek hallgatag akaratjával megegyeznék! S végül hiányzik a haszonélvező eminens érdekét érintő intézkedés, a bírói kézhez letett tőkeösszeg mikénti kezelése illetőleg gyümölcsözése tekintetében. Mindezekből kiderül, hogy szigorúan véve a 762. §-ra szükség nem forog fenn, ha mindazonáltal a kamatozó követelés kamatozásának idejére nézve külön rendelkezés alkotása jónak látszanék, akkor a 782. §. következőképen volna átszövegezendő : „Kamatozó követelés haszonélvezete esetéhen, a haszonélvező joga a követelés lejártáig csak a kamatjövedelem beszedésére terjed, a lejárat napjától kezdve jogai és kötelezettségei tekintetében u 760. §. irányadó." E §-nak egvéb czélja nem volna, mint annak kimondása, hogy a haszonélvező a kamatozó követelést lejárata előtt be nem szedheti, illetőleg az adós fizetni jogosítva nincsen, a mi a 760. §. esetében kizárva nincsen; e korlátozás pedig a hitelezőre nézve akkor bírhatna fontossággal, ha a haszonélvezet a követelés lejárta előtt netán megszűnnék. Azonban ha a kamatozó követelés lejárta utáni időre is czélszerünek látszanék a 760. §. harmadik bekezdésétől eltérő rendelkezést alkotni, akkor a 762. §. nemcsak átszövegezendő, hanem több kimerítő intézkedést tartalmazó §§-ra felbontandó volna, és pedig következőképen: . £>'. „Kamatozó követelés haszonélvezete esetében a kamatjövedelem a haszonélvezőé. A felmondás, ennek elfogadása, a tökefizetés felvétele, per utján való behajtása a hitelezőt és a haszonélvezőt közösen illeti meg. Ha közöttük a tökefizetés mikénti elfogadása iránt megegyezés létre nem jött, az adós a lejárat napján a tökeösszeget birói kézhez letenni tartozik/ §. „ Ugy a jogszerű felmondáshoz, mint ennek elfogadásához, nemkülönben a követelés per utján való behajtásához a hitelező és a haszonélvező közreműködni tartozik. E kölcsönös kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a hitelező és a haszonélvező egymás iránt felelősök." . . . §. „A birói kézhez letett tőkeösszeg mikénti kamatozása iránt a hitelező és a haszonélvező közösen intézkedhetnek. Ha e tekintetben közöttük megegyezés létre nem jött, a haszonélvező kéi elmére a biróság a kiskorúnak pénzkezelésére vonatkozó rendelkezések figyelembe vétele mellett, a letett tőkeösszeget kamatozásra elhelyezi." . . . §. „A birói kézhez letett tőkeösszeg kamatja a haszonélvezőt illeti, a melyet lejáratkor birói utalvány alapján veheti fel." A 763. §. szövege következőképen hangzik: »Ha előmutatóra szóló vagy rendeletre szóló s üres hátirattal ellátott papir a haszonélvezet tárgya, a papír és a hozzátartozó kamatjáradék- vagy osztalék szelvények birtoka a tulajdonost és a haszonélvezőt közösen illeti. A szelvények az esedékesség idejében a haszonélvező tulajdonává válnak.* Mind a tulajdonos, mind a haszonélvező követelheti a papir és a szelvények birói letétbe helyezését azzal, hogy az esedékes szelvényeket a haszonélvező vehesse át, magát a papirt azonban a le nem járt szelvényekkel csak mindkettőjük közös kérelmére adja ki a biróság.« E §. egészben véve helyes alapgondolatból indul ki, helytelennek csak a szelvényekre vonatkozó intézkedést talál juk; mert ha igaz is, a mit a Tervezet indokolása felhoz, hogy azért kellett a német ptk. intézkedésétől — mely szerint a haszonélvező a szelvényekre még az esedékesség előtt teljes jogot szerez — eltérni, mivel nem lehetetlen, hogy a haszonélvezet a szelvények esedékessége előtt megszűnik, ugy igaz másrészt az is, hogy abban az esetben, a mikor a haszonélvezet a szelvény lejárata folyamában megszűnik, a leendő esedékes szelvény ama hányada, mely a fennállott haszonélvezet időtartamára esik, a haszonélvezőt illeti. Mig tehát a német ptk. a haszonélvezőnek kedvez, addig a Tervezet a hitelezőt helyezi előnybe a haszonélvezővel szemben, minélfogva se az egyik, se a másik megoldás az igazság követelményének meg nem felel. Nézetünk szerint a 763. §, tekintettel még egyéb stiláris hiányaira, következőképen lenne átszövegezendő: „Ha előmutatóra szóló vagy rendeletre szóló s üres hátirattal ellátott értékpapír a haszonélvezet tárgya, az értékpapír és a hozzátartozó kamat-, járadék- vagy osztalék-szelvények birtoka a tulajdonost és a haszonélvezőt közösen illeti. A tulajdonos tartozik a haszonélvező kérelmére az értékpapírt és a hozzátartozó szelvényeket birói letétbe helyezni. Az esedékesség napján a szelvény a haszonélvező tulajdonává válik s neki kiadandó. Ha a szelvény lejárata folyamában a haszonélvezet megszűnik, a kamatjáradék vagy osztalék azon része, mely a haszonélvezet időtartamára esik. a haszonélvezőt illeti. Ugy az értékpapírt, mint hozzátartozó még le nem járt szelvényét a haszonélvezet tartama alatt a tulajdonosnak illetőleg a haszonélvezőnek csak mindkettőjük közös kérelmére adhatja ki a bíróság." A 764. §. szövege, mely a német ptk.-nek idevágó rendelkezésének indokolatlan megcsonkítása, következőképen hangzik: »A papir beváltásának, ugy szintén a tőke vagy egy tőkerész visszafizetésének esetében a 762. §-nak a tőkeösszeg visszafizetésére vonatkozó szabályait kell alkalmaznia E §. szerint sem a hitelező, sem a haszonélvező az értékpapír beváltásába illetőleg a tőke vagy tőkerész visszafizetésének elfogadásába beleegyezni nem tartozik; pedig lehetséges különösen részvényvagy állampapíroknál, hogy a közgyűlés határozata, illetőleg conversio folytán a beváltás, vagy tőkeösszeg részbeni visszafizetése szükségessé válik, mivel máskülönben akár a hitelezőre, akár a haszonélvezőre kár támadna. Azon ellenvetés pedig, hogy akkor az érdekeltek a törvény beavatkozása nélkül is megteszik a szükséges lépéseket, nem elég megnyugtató, mert nem lehet az érdekelt jogos érdekének megóvását pusztán ellenfelének józan felfogásától vagy jóindulatától függővé tenni. Nézetünk szerint a 764. §. a német ptk. mintájára következőképen lenne átszövegezendő: „Az értékpapír beváltásának, úgyszintén a töke vagy egy tökerész visszafizetésének esetében a 762. (j-nak a visszafizetett tökeösszegre vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni. Az értékpapír jogszerű beváltására, nemkülönben a tökeösszeg vagy egy rész visszafizetésének eszközlésére a hitelező és a haszonélvező közreműködni tartozik. Az ennek elmulasztásából eredő kárért egymás iránt felelősök." Nem maradhatnak érintetlenül a haszonélvezet illetőleg a joghaszonélvezet megszűnését szabályozó rendelkezések sem. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy midőn a Tervezet 775—778. §§-ban a mindennemű haszonélvezet és igy joghaszonélvezet egyes megszűnési eseteit szabályozni czélozza, az egyes rendelkezéseket ugy szövegezi, hogy az azokban foglalt dispositiók a megszűnés némely fontos oldalát meg sem érintik és annyiban hézagosoknak mondhatók. Mellőzzük e helyütt annak megvitatását: váljon a haszonélvező részéről tett egyoldalú oly nyilatkozat, hogy a haszonélvezettel felhagy, a haszonélvezet megszűnésére elegendőnek tartandó-e, és fogadjuk el a Tervezet álláspontját; a 775. §. akkor is a következő záradékkal egészítendő ki: ,.a mennyiben ez által a tulajdonos érdeke nincsen megsértve," mert e clausula nélkül könnyen megeshetnék, hogy a tulajdonos azzal, hogy a haszonélvező időszerütlenül és a tulajdonos akarata ellenére a haszonélvezettel felhagy, jogaiban sérelmet szenvedhetne, a mi nemcsak elvileg nem igazságos, hanem a felek vélelmezhető akaratjukba is ütköznék. Azonkívül némi kétely eloszlatása okából czélszerünek tartjuk a 775. §-t még a következő bekezdéssel megtoldani : „A bejegyzett jog haszonélvezetére nézve az 528. §. megfelelően alkalmazandóezek szerint a 775. §-nak következőképen kellene hangzania: „Ingó dolog, telekkönyvezett ingatlan és a telekkönyvben be nem jegyzett jog haszonélvezete megszűnik a haszonélvező részéről a tulajdonos irányában tett bár el nem fogadott oly egyoldalú nyilatkozat által, hogy a haszonélvezettel felhagy, a mennyiben ezáltal a tulajdonos érdeke megsértve nincsen. A bejegyzett jog haszonélvezetére nézve az 528. §. megfelelően alkalmazandó." Hasonlóképen volna a 776. §. egy bekezdéssel kiegészítendő s pedig következőképen : „Ingó dolog és telekkönyvezett ingatlan haszonélvezete megszűnik, ha a haszonélvezet a tulajdonnal egy személyben egyesül. A telekkönyvbe be nem jegyzett jog haszonélvezete megszűnik, mihelyt a terhelt jogot a haszonélvező szerezte meg. A telekkönyvbe bejegyzett jog haszonélvezetére nézve az 529. §. megfelelően alkalmazandó." A 777. §. első bekezdése ugy hangzik: »A haszonélvezet — telekkönyvi törlés nélkül is — megszűnik a haszonélvező halálával vagy jogképességének megszűntével;« a kitétel: „vagy jogképességének megszűntével" kétségtelenül csakis a jogi személyekre vonatkozhatik. minthogy a physikai személv, az ember jogképességének megszűntéről egyáltalában szó "nem lehet. Azonban a szövegezés, a hol a „halát a „jogképességgel" a „vagy" szócska által van összekötve, legalább is furcsán hangzik és ezen szövegezés szerint grammatikailag véve a Jogképesség" szó az emberre is vonatkozhatik. A szövegezési zavar valószínűleg