Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33-34. szám - Jogügyletek a Tervezetben [4. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 nyozta el magánosoknak. Az egyes házhelyeket azonban bérbeadta azoknak, akik építkezni akartak, szintén bizonyos összegű évi örökadó, vagy örökbér fizetése mellett. Itt a ház, amit a bérlő épített, nem volt az örökbérlő tulajdona, hanem a földtulajdonos Rómáé volt. Használatilag azonban az örökbérlő volt az épület tulajdonosa, ami abból állott, hogy, eltekintve az örökbérlet megszűnési okaitól, ezen joga átszállott örököseire, ezen jogot el is adhatta, szóval azzal szabadon rendelkezhetett. így alakult meg a superficies, az örökbérlet önálló jogintézménye. Később a római népesség" szaporodásával ezen eredetileg állami intézmények, amelyekben a hűbéri kor rendszere kétségtelenül felismerhető, átmentek a magánosok jogaiba is, minek következtében magánosok is adták birtokaikat emphytheuzisbe és telkeiket superficiesbe. Ezen intézmények vétettek fel a justinianusi jogba, mint idegen dolgon való jogok, jus in re aliena, és in rem actiót nyertek. Ezen intézmény volt elterjedve az összes itáliai városokban. A keleti császárság korában pedig keleten is elterjedt. És innen az egész világon elfogadták azt. A fiskusok, a császárok, az egyházak nagyban éltek ezen jogintézményekkel a hűbéri korban. Legrégibb alapja pedig a superficiesnek még ennél is előbbre, a czölöpépitészet korára vezethető vissza. A lagunás vidékeken ugyanis az ellenségtől és vadállatoktól való félelem miatt a lakásokat a viz fölé építették. Itt a telek vízből állott. Ha itt egy ház épült, annak a tetejébe könnyebb volt egy másik házat építeni, mint a vizben egy uj házat. Ily építés mellett is egész falvak keletkeztek. És" ezen építkezés természetéből és okából következik, hogy az akkori nép legelőkelőbbjei foglalták el az ily lakásokat. Mely építészet a lagúnák városában, Velenczében érte el a tökély legmagasabb fokát. Ennek az építészetnek is Itália lagunás vidéke képezte a legkedvezőbb talaját. Itt fejlettek ki, valamint Rómában, mint legrégibb jogállamban a nevezett jogintézmények is. Innen van az. hogy Fiúméban most is vannak házak, amelyeknek a földszintje más. az emelete is más tulajdonosé. S hogy a földszinti ház tulajnodosa csekély összegért megengedi, hogy a háza tetejébe bármily értékes emeletet építsenek napjainkban is. A germán jogrendszerek azonban a superficies római jogi intézményét egészen átalakították. Míg ugyanis a római jogban a telek is, a ház is Rómáé, a telektulajdonosé volt, addig a germánjogok ezen domínium plenummal szemben az osztott tulajdon constructióját adták ezen intézménynek. És ily alakban lett az átvéve a többi államok törvénykönyveibe is. Kitűnik ebből az is, hogy a római jog ezen alakítása, melv szerint a telek is, a ház is Rómáé, a földtulajdonosé volt. mégis azzal a superficiarius szabadon rendelkezhetett, nem volt egyéb mint juris fictio. Vagyis az, hogy egy nem létező állapot létezőnek, vagy egy létező állapot nem létezőnek tekintetik, teljesen kimeríti a fictio elméletét. Nálunk az 1848 előtti állapotok, a munkás- és birtokviszonyok szükségessé tették ugyan, hogy a földesurak birtokaik egyes részein taksás házak építését megengedjék, sőt többnyire ily házakat maguk is építettek munkásaik részére. De mivel ezen lakások lakói évről évre változhattak a szerződési megállapodásokhoz képest, ezen intézmény örökbérletnek nem nevezhető. Az örökbérlet, vagyis valamely földbirtok kibérlésének azon módja, amelynél fogva a bérlő utódainak is biztosítva van a bérlet, jeleníeg már csak Írországban létezik. De mivel ezen jogintézmények jogtörténeti alapja, a földtulajdonjog el nem idegenithetése, már az egész világon Róma kora óta elenyészett, ezen kényszerhelyzet által teremtett jogintézmények sem birnak gyakorlati jelentőséggel. A törvénynek pedig a gyakorlati törekvéseket kell istápolni s nem az elméleti subtilitásokat, és a gyakorlat által az egész világon kiirtani szándékolt ezen intézményt, csupán azért, mert Fiúméban és Sopronban egy pár ilyen épület van még fenn a régmúlt korból maradt csudabogárként, nem tarthatja fenn. Az, hogy Pozsony és Sopron vidékén is léteznek hasonló birtokviszonyok, szintén a régi kor maradványának tekinthető. Pozsony ugyanis Pisó nevü római hadvezér által építtetvén, római törvények uralma alatt álló római tartomány volt, vidékével, valószínűleg Sopronnal együtt, melynek építése szintén a bizonytalan régi korba esik. A "világ minden részén kivesző félben levő ezen ókori maradvány-jogintézmény plántálása tehát hazai jogviszonyainknak érdekében nem áll. Ezt a bizottság által emlegetett gazdasági és közgazdasági érdekek nem szükséglik. A bizottság által hangoztatott ezen fontos érdekek csak elméletileg létezhetnek, azonban in concretó az Indokolásban ilyenek fel nem említtetnek. Már pedig csak ezen állítólagos érdekek individualisalása által lehetne meggyőződni arról, hogy ezek a már fennálló jogintézményeink alakjaiban nincsenek-e objectivisálva. Ennek a kérdésnek az előleges megoldása nélkül a superficies recipiálása vagy mellőzése objectiv alapokon el nem dönthető. Minden modernitásokkal ékeskedő törvénykönyvünk nyakába ezen intézménynyel egy antediluvialis czafrangot akasztanánk. Ami pedig a kérdés elméleti és gyakorlati egyéb casuistikáit illeti, ugy a dr. Vavrik Béla, mint a dr. Imling Konrád kimerítő, bár ellentétes véleménye alapján bátran ki lehet mondani ezen római jogi eredetű intézményre nézve, hogy: Roma locuta est. Kunfalvi] István. ^(jogügyletek a Tervezetben.*) IV. FEJEZET. Birtokügylet. 1. Ugy elhelyezés, mint Indokolás1) a harmadik rész második czim bevezető intézkedéseit „a birtokvédelemre vonatkozó jogtételek előfeltételének" körvonalozására praedestinálja. Mégis már egy pár gyors pillantás a Tervezet birtoktanába arról győz meg, hogy a jövő magyar jogban védelemben részesül azon birtok is, — mely nincs „megszerezve." Felületes szemléletnek csak abból kell kiindulnia, hogy az említett jogszabályok nem csupán a birtokvédelem előfeltételeit, hanem egyúttal összes előfeltételeit „körülvonalozzák" — ós nyomban a kör négyszögesítésébe kell fognia és ellentétet látnia a Tervezet „tervezett" animus nélküli birtoktana és annak tényleges szabályai között. Részünkről ily felfogást nem tartunk ugj7an helyesnek, de kettőt mégis meg kell jegyeznünk. Egyrészt nem sorolja fel a Tervezet összes birtokszerzési esetjeit, pedig az Indokolás ezt czélozza2), másrészt nem képezi a birtokvédelem előfeltételét az általa szabályozott birtokszerzés. Avagy komolyan gondolhatni arra, hogy egy jogrendszerben, mely a birtok intézményéből az akaratot ki akarja küszöbölni3), nem válik birtokossá az, a kinek hatalmi körébe a dolog véletlenül került?4) Ha egyáltalán érdemes és szükséges egy „animus" nélküli bű-tokjogban birtok szerzésről szólani, ugy a bár csak felületes szemléletre és látszólagosan is kimerítő felsorolásokkal meg nem elégedhetünk, ugy vezessük be a birtoktant azzal, hogy a birtok vagy véletlen esemény vagy szándékos cselekmény által szerezhető. Kérdéssé lehet ugyan az is, vájjon a birtoktant egyáltalán igy kell és szabad-e bevezetnünk? A Tervezetben foglalt czélzattal és az Indokolásban5) hangoztatott szándékkal az 505—510. szakaszokat nézetem szerint a bű-tokszabályok élére állítanunk nem lehet. Nem csupán azért, mert a birtokvédelmi szabályok6) sehol sermkivánnak „birtoksz érzést", csakis „birtokot", hanem főleg azért, mert a mihez a „birtokszerzés" szükséges, az messze *) L. az előbbi közleményeket a 27—3->. számokban. !) L. II. k. 67. 1. 2) V. ö. Ind. II. k. 76. 1. „a dolog birtokát meg lehet szerezni egyoldalú cselekmény által és meg lehet szerezni átruházás által" — tertium non datur. V. ö. kivételt e taxatió alól Ind. II. k. 78 1. 3) V. ö. Ind. II. k. 69. 1. „A birtokakarat szigorú fenntartásával különösen az akaratképtelen személvek jogilag védett birtok szerzésére egyáltalán képtelenekké válnának." 4) Dr. Zachár Kálmán : A birtok a polgári törvénykönyv tervezetében cz. jogászegylet] felolvasásában abbéi, hogy a Tervezet 505. és köv. §-ai csak a birtokszerző cselekményeket, nem egyúttal az összes birtokszerző tényeket sorolja fel, azt következteti, hogy a Tervezet nem ismeri valóban az animus nélküli birtokot. A jogászegyleti felolvasás utáni felszólalásomban kimutattam e felfogás helytelenségét, az 505. s köv. §-ok, akár mit is mond ezzel szemben az Indokolás, a birtokügyletet szabályozzák és ehhez természetesen kell szándék, nem azért, mert a Tervezet minden esetben animus possidendit kiván, hanem, mert ügylet nem képzelhető szándók nélkül. Az 517. és következő szakaszok a birtok legfőbb hatását nem fűzik birtokszerző cselekményhez, miből napnál világosabb, hogy a birtok hatásainak beálltához „tényleg" szerzett birtok elég. Helytelen tehát Zachár fejtegetéseinek egész alapja. Azon frázist, hogy ügylet csak jogszerzésre irányulhat, a birtok pedig nem jog, nem tartom szükségesnek külön czáfolni. ») II. k. (17. 1. 6) 519—524. §§.