Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31-32. szám - Jogügyletek a Tervezetben [3. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 7 Azt kell főkép tekintetbe venni, hogy a vagyon az örökhagyó életében kiknek szolgál támaszul ? A szeretet kérdését a vagyon hivatásának szempontjával kell helyes arányba állítani és az eredmény a legigazságosabb és legczélszerübb öröklési rendszernek lesz a megteremtője. Azok közül, a kikhez az örökhagyót a szeretet köteléke fűzi, a vagyon hatása a tulajdonos életében rendszerint csak a leszármazókra, a házastársra és a szülőkre szokott kiterjedni. A törvényes öröklés határait ez a körülmény jelöli meg. A csalídi élet az emberi természetnek egyik legszebb nyilvánulása. Nagy hiba volna, ha az állam a családi intézmény ápolását elmulasztaná. Nem kisebb hiba azonban az sem, ha a család érdekének felkarolása tultengésben van, mert ez egészségtelen állapotokat szül, a nélkül, hogy a kitűzött czél elérését elősegítené. A távolabbi rokonok törvényes öröklése ily tultengésnek a következménye, mert ebben a kérdésben az emberi alkotás, vagyis a törvény nem tart lépést a természet fejlődésével. A távolabbi rokon a természetben már régóta megszűnt a család alkotó része lenni s a törvényhozások még mindig nem szereztek erről hivatalos tudomást. Az a vagyon, melyhez a távolabbi rokonok, törvényes öröklés utján teljesen érdemellenül jutnak, az állam kezében hatalmas eszköz volna az általános jólét előmozdítására. Az egyén túlságos megterhelése, mely folyton nagyobb és nagyobb mérveket ölt és a mely nemcsak a gazdasági, hanem a szellemi fejlődést is megbénítja, komoly aggodalomra ad okot. A válságos helyzetből kibontakozást kell keresni, mert különben a tönk elkerülhetetlen lesz Az a gavalléros eljárás, melyet az állam a távolabbi rokonok irányában tanusit, nagy ártalmára van a közjónak s a bőkezűséget abból az okból is kárhoztatni kell, mert az ily módon eltékozolt vagyont az állam tagjainak igazságtalan sanyargatásával pótolja. Az általános polgári törvénykönyv csak akkor lehet életképes, ha megalkotásánál a haladás szelleme nem marad ki a számításból. Az emberszeretet mindinkább általánossá válik s az önzés és gyűlölet a megkülönböztetések irányítása tekintetében elvesztette döntő befolyását. Alföldy Ede, nagybecskereki kir. járásbiró. X Jogügyletek a Tervezetben.*) Az alapítványi ügylet hatása legyen dologi. Ingóknál ez könnyen keresztülvihető, ingatlanoknál a telekkönyvön kivüli tulajdon egy ujabb esetével volna dolgunk, — hisz a Tervezet minden igyekezete daczára sem birta ezt kiküszöbölni. Az Indokolás (I. k. 135. L) ugyan a forgalom biztosságát és a gyakorlati szükséget hozza fel a kötelmi hatás mellett, de érvei — legalább az egyedi alapítványra — nem igen meggyőzők. Az ingatlan forgalom amúgy is meg lenne védve az 549. §. által, ingóknál pedig a 625. §. 2. bek., a 626., 627. §§. sokkal kisebb érdekek figyelembe vétele végett tekintenek el az átadástól. Igazán nem érthető, miért tulajdonítsunk dologi hatályt kétoldalú átadás nélküli kijelentésnek, egyoldalúnak pedig nem. A gyakorlati szükség pedig — ha az alapítványt egyáltalán elismerjük — nem arra irányul, hogy alapítványi vagyont czélzó, sokszor igen kétes értékű elkötelezések, hanem, hogy alapítványi vagyonok létesüljenek. A jóhiszemű forgalom ezáltal kárt nem'szenved (549. §., 629. §.), az alapító pedig megszabadul kettős ügyleti ténykedéstől. Az alapítvány szervezetét részünkről is az alapítványi közjognak tartanok fenn.1) Az alapítványi csődöt azonban a törvénykönyvnek meg kell említenie,2) persze nem mint a jogképesség elvesztésének, hanem mint az alapítványi vagyon megszűnésének egyik esetét. Röviden : az alapítványi ügylet helyesen volna szabályozva, ha egyoldalú, dologi hatályú, közokiratba foglalandó ügyletnek volna contemplálva. Ehhez járulna az állam megtámadási joga, az ügyletnek inter partes abstract, inter ceteros pedig ingyenes jellege és az alapítványi csőd szabályozása. Változatlanul maradna a Tervezet 68., 76—78., 80., 81. és 83. szakasza. A többiről az alapítványi közjog szólana. *) L. az előbbi közleményeket a 27—30. számokban, i) V. ö. Csorba id. m. 88. 1. '*) Hogy az nem a jogi személyiség jele, arra v. ö. 2015. §. ül. FEJEZET. Családjogi ügylet. 1. A házassági vagyonjogi ügyletről sok kritikai szót nem ejthetünk, hisz a Tervezet családvagyonjogi és örökjogi részének köszönhetjük, hogy a német törvény után alkotandó törvénykönyvünk mégis magyar lesz. A család- ós örökjogi javaslatok nagyban és egészben élesen is, jól is tükröztetik vissza a mai jogállapotot, a hol fejlesztenek azon, jó irányban és kellő mérséklettel teszik ezt. Ez persze nem en bloc elfogadása akar lenni mindannak, mit a Tervezet a családjogi ügyletről mond, hanem csak azon tény constatálása, hogy ama belső összhang szempontjából, melylyel a többi ügyleti szabályokat néztük, a Tervezetből önmagából alig hozhatunk fel valamit az érintett intézkedések ellen. Már ha más szempontokra helyezkedünk, ha a szoros magánjog helyett a kereskedelmi törvény szemüvegén nézzük tegyük a 106. §-t, akkor alighanem szemünkbe ötlik, hogy ez a családjogi ügylet sajátosságainak kelleténél nagyobb elismerést biztositana. Ha a törvénykönyv e helyütt szuverénül hallgatna a többi világokról, ugy a családjogi ügyleti tényállás valódi jellemző vonásaként üdvözölnők, hogy a Tervezet minden házastársak közötti ügyletet a közjegyzői okirat egyenruhájába öltöztet. Nem aggasztana, hogy igy szószerint a férj nem vehetné kölcsön egy estére a felesége brilliáns gyűrűjét vagy aranya óráját sem, — hiszen a gyakorlat nagyon hamar megállapítaná nem csupán az alkalmi ajándékozások, hanem azon egyéb „alkalmi" ügyletek tényállását is, melyek akár a szóban forgó érték csekélységénél fogva, akár gyakoriságuknál fogva és mert magukon viselik a fraudulosus szándék kizártságának jellegét, ugyancsak nem szorulnak, mert nem szorulhatnak, közjegyzői alakra.3) Azonban a 106. §. az egész kereskedelmi forgalomra kiterjed, mit az is bizonyit, hogy csupán a váltót és a kereskedelmi utalványt veszi ki maga alól. Tehát a férj felesége számára nem végezhet bizományi, szállítmányozási, fuvarozási ügyletet, nem fogadhatja el annak biztosítási ajánlatát, közraktárba nem veheti annak áruit, azaz úgyszólván egy kereskedelmi ügyletre sem léphet „felesége irányában" közjegyzői okirat nélkül, akkor sem, ha az csak olyan bejegyzett kereskedő mint ő, akkor sem, ha a férj Párisban él, az asszony pedig Budapesten bir teleppel. Közjegyző melletti kereskedelmi forgalom kész lehetetlenség, a 106. §. e szerint valójában megtiltja és pedig egyenes tilalomnál százszorosan hathatósabban a házastársak közötti kereskedelmi forgalmat. Ez pedig legfeljebb az 1900. évi XXV t.-cz. szellemével fér meg, a kereskedelmi törvényével alig. Alig gyengíti az ellenvetést az eset gyakorlati ritkasága, mely különben nem is áll minden kétségen felül. A jelzett esetek nem lesznek ritkábbak, mint a férj által az aszszonyhoz vagy viszont intézett kereskedelmi utalványok. Ez egy. A másik az, hogy valahányszor a házastársak között nem szorosan családjogi vagyonügyietek semmissége forog szóban,4) már nem többé a házastársak, hanem igenis azok hitelezői állanak egymással szemben s igy a 106. §. merevsége gyakran esetleg jóhiszemű harmadik személyeket fogna sújtani. Ezért a 106. §. rendelkezései ugy volnának csupán feltétlenül helyeselhetők, ha a szoros magánjogra szorítkoznának és az egészkereskedelmi és váltóforgalmat „nem érintenék."5) 2. Hasonlítsuk csak össze elfogulatlanul a Tervezet 121. szakaszát a 170-ikkelés az Indokolással szemben6): a hitbért nyomban nem hozománynak, hanem csakis házastársi jutalomnak tekinthetjük, mely legfeljebb szerzési alapjában, de nem intencziójában is különbözik a közszerzői jutalomtól! Ha Werbőczy idejében tételes jog a Tervezet 121. §-ának „jutalma", hazánk első codificátora nagyon érthetőnek is találta volna a „dos" és a „donatio" egy kalap alá vételét. E nélkül is a debitum conjugale teljesítéséért járó „merces" (Hk. I. rész 93. cz. 2. §.) nála a hitbér és hogy e merces nem visszteher, hanem ajándék, arról a Werbőczy által jelzett (id. h. pr.) köz3) Más kérdés azután az, vájjon nem volna e helyesebb ezeket a törvénykönyvben felsorolni avagy számukra legalább is oly kivételt felállítani, melyet a 9'24. §. helyébe javasoltam. 4) Tehát a közjegyzői okirat hiánva esetén mindig (v. ö. 106. és 945. §§-okat). 5) Nem volna-e tanácsos a 106. §. alakszerűségeit kizárni, ha a házasfelek nem élnek együtt-? 8) I. k. 243. 1.