Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29-30. szám - Szavatosság a dolog hiányaiért. Tervezet 1431-1468. §§

4 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNLÍ. 80. §. A követelési jog (jelzálogjog) bejegyzésének vagy törlésének telekkönyvi kitüntetéséből nem következik a követelési jog fennállása vagv megszüntetése, e kitüntetés tartalma csak vélelem. Megítélt követelési jog valódisága kétségtelen, de fennállása vagv megszűnése szintén csak vélelem telekkönyvilég. 81. §. A jószágtestnek, vagy a jószágtest tartozékának a haszna általában nem szolgál jelzálogkövetelés biztositékául; ezen meghatározás azonban nem érinti a birói zálog és törvényes zálog joghatályát ugyanazon követelés tekintetében. Bölöni László bánffy-hunyadi ügyvéd. Szavatosság a dolog hiányaiért. (Tervezet 1431—1468. §§.) 1431. §. Az eladó szavatol a vevőnek, hogy az eladott dolog a veszély átszállásának időpontjában (1400., 1401. §-ok) nem szenved oly hiányban, mely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát kizárja, vagy számbavehetöen csökkenti. Szavatol azért is, hogy a fentemiitett időpontban a kikötött tulajdonságokkal bir. E szakasz szövegezésében nem felel meg azon kívánalmaknak, a melyeket a világos törvénytől megkövetelhetünk. Nem tartom ugyanis megfelelőnek ezen kifejezést: »hiány«, mert legalább a magyar nyelvben a »hiány* nem ellentétes fogalma a hibának, lehet valamely dolognak hiánya, a nélkül, hogy az még hiba volna, de a hiba az mindenesetre magában foglalja a hiányt is ; a hiba positive jelöli meg a »hiányt«, mig a hiány csak oly negatív állapotot jelent, a melynek fenforgása mellett is még nem feltétlenül bizonyos az, hogy itt létezik a positiv hiba. Egy eredetileg hiányos dologra azt nem is állíthatjuk, hogy az hiányban szenved, a hiba, a mely positive létezik, nem is azonosítható a hiánynyal, a mely ha eredetileg meg volt, akkor soha nem létezett, ha pedig utólag állott elő, akkor vált hibává, s igy én megfelelőbbnek tartanám a törvénynek olyan szövegezését, mely nem negatíve, hanem positiv formában állapítaná meg az eladó szavatosságát. A tervezett §-nak azon kifejezését, »mely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát kizárja, vagy számbavehetöen csökkenti* kifogásolom a nyelvtani szókötés szabályai szempontjából, a melylyel összefügg az, hogy annak helyes megértését is megnehezíti. Miután az értéket és rendeltetést összeköti »vagy» szócska, ennek megfelelőleg a szintén »vagy« szócskával összekötött két igét »kizárja és csökkenti«, vonatkoztatni kell ugy az értékre, mint a használhatóságra; már pedig, ha az értékre vonatkoztatjuk azt, hogy »kizárja«, akkor az utána következő kifejezés, hogy ^számbavehetöen csökkenti*, mint kevesebb a kizárásnál, felesleges, épugy a használhatóságra vonatkozólag is a kizárás több lévén, mint a csökkentés, mind a kettő egymás mellett meg nem állhat. Különben is az értéknek kizárása alig elképzelhető, ha tehát az értékre csak »a számbavehetöen csökkentést« vonatkoztatjuk, mig a kizárást csak a rendeltetésnek megfelelő használhatóságára alkalmazzuk, mint ezt bizonyára a tervező czélozza, helyesebb volna a szövegezés akként, »mely értékét számbavehetöen csökkenti, vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát kizárja.« A §. első bekezdése a jelzett módosításokkal következőleg hangzanék : »Az eladó szavatol a vevőnek, hogy az eladott dologban a veszély átszállásának idejekor nem forog fenn oly hiba, mely értékét számbavehetöen csökkenti, vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát kizárja.« 1432. §. Szavatosságnak nincs helye, ha a vevő a hiányt a szerződés megkötésekor ismerte. Oly hiányért, a melyet a vevő közönséges figyelem mellett felismerhetett volna, az eladó csak abban az esetben szavatol, ha a kikötött tulajdonság hiányzik, vagy ha az eladó a dolog hibátlan voltáért jótállott, vagy a hiányt rosszhiszeműen elhallgatta. E §-ban mindenütt, hol »hiányról« tétetik említés azért, mert a hiány nem teljesen egy és ugyanazonos fogalom a hibával, s létezhet oly »hiány« is, mely nem »hiba«, a »hiba» szót tartom megfelelőbbnek, annyival inkább, mert e §. maga is használja egy helyen, habár negatíve, -hibátlan* megjelölés alatt e szót. 1433. §. Végrehajtási uton eladott dolgok tekintetében szavatosságnak nincs helye. Ugyanaz áll, ha a dolog a törvényben meghatározott esetekben végrehajtási eljáráson kívül másnak rovására nyilvános árverésen adatik el. Megállapíttatik itten a második bekezdésben az, hogy nincs szavatosságnak helye, ha stb. végrehajtási eljáráson kívül másnak rovására a dolog nyilvános árverésen adatik el. Nemcsak, hogy feleslegesnek, de határozottan veszedelmesnek tartom azt, hogy a törvénytervezetben benne van az ilven eladásnál az, hogy másnak rovására. Felesleges azért, mert a szavatosságtól való mentességnek cautelája meg van abban, hogv a Tervezet megmondja, hogy »ha az eladás nyilvános árverésen a törvényben meghatározott esetekben eszközöltetik* : veszedelmes pediglen azért, mert ez intézkedés perek forrásává is válhat. Az ugyanis, a ki az eladást nyilvános árverés utján, ha a törvényben meghatározott esetekben is, eszközölteti, nem lehet mindig azon helyzetben, hogy előre tudhassa, hogy ezen eladás másnak a rovására történik; könnyen csalódhat, mert a rendeden ezután beálló differencziális vagy kártérítési perekben, az, a ki a nyilvános árverést eszközöltette, pervesztes lehet, s akkor azután a nyilvános árveréseni eladás nem másnak, hanem saját magának rovására történt, a mit birói Ítélet is sanctionálhat. Azzal, ha benne hagyjuk a törvény szövegében »másnak a rovására* kifejezést, megengedjük azt is, hogy a fenti eset fennforgásakor felélesztjük az árverési vevő javara a nyilvános árverést eszközöltetőnek azon szavatossági kötelezettségét, a mely addig azon téves tudatban, hogy az árverés másnak rovására történt, nem létezett. 1434. §. Szavatossági hiány miatt a vevő a szerződés felbontását, vagy a vételár leszállítását követelheti. Csak faj szerint meghatározott dolog vevője, választása szerint, azt is követelheti, hogy az eladó a hiányos dolog helyett hibátlant szolgáltasson. A mint fentebb már több izben megjegyeztem, a hibátlannak a hibás, a hiányosnak pedig ellentéte a hiánytalan; nem helyesen van tehát az 1434. §-ban egymással szembeállítva a hiányos és hibátlan. Correctebb volna a szövegezés akként, hogy az eladó a hibás dolog helyett hibátlant szolgáltasson. 1435. §. Az 1434. §-ban emiitett vagylagos jogok érvényesítése helyett a vevő nem teljesítés miatt kártérítést követelhet, ha kikötött tulajdonság hiányzik, vagy ha az eladó a dolog hibátlan voltáért jótállott. vagy a hiányt rosszhiszeműen elhallgatta. Ez eseteken kivül is felelős az iparos vagy kereskedő, a ki üzlete köréhez tartozó árukat ad el, a vevőnek azért a kárért, a mely az áru rendeltetésszerű használata mellett annak hiányos minőségéből származik. Bár át vagyok hatva attól, hogy a jogi életben is a föltétlen liberalismusnak kell érvényesülni, nagyon megfontolandónak tartom azon kérdést, hogy hely adhaló-e a vevő kártérítési követelésének mindazon esetekben, melyekben ezt a hivatolt szakasz contemplálja. Szerintem nem lehet figvelmen kivül hagyni két fontos körülményt: az egyik az, hogy itt magánjogi ügyletről s nem kereskedelmi ügyletről lehet szó, csak ez utóbbinak van föltétlen nyerészkedésre irányuló jellege, tehát csak itt lehet teljesen jogosult a vevőnek kártéritéshezi joga, a másik körülmény az, hogy az eladó a szállítási szerződést nem szegte meg, az adásvétel tárgyát kiszolgáltatja s igy nem lehet az eladott tárgy hibás voltához azon jogkövetkezményeket fűzni, a melyek bekövetkezése teljesen jogosult lehet akkor, ha az eladott tárgy egyáltalán nem szolgáltatik ki a vevőnek. Miután a törvény nem elvont, hanem az életben előforduló gyakorlati esetekre kell, hogy alkalmazást találjon, kérdezem, hogy ha adás vétel tárgyát egy tehén képezi, a melyről az eladó azt állítja, hogy naponként 10 liter tejet ad, s ez mint kikötött tulajdonság szerepel, a vevőnél azonban a napi tejmennyiség csak 8 liter lesz, tehát hiányzik a tehénnek azon tulajdonsága, mely a vételnél kiköttetett, akkor a Tervezet szerint a vevő a szerződés felbontása helyett kártérítést is követelhet; az árleszállitási igényt az 1461. §. kizárja: kérdezem, nem-e válik az ilyen intézkedés a perek forrásává? Vagy tegyük fel, hogy az eladó egy gőzgépnek 100 lóerejét mint a gép kikötött tulajdonságát szavatolja, a vevő a gőzgépet gyárába beépíti és használatban kitűnik, hogy a gép nem X