Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 27-28. szám - Harmadik személy javára kötött szerződés. Tervezet 1027-1039. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZIÓNK. 37. §. Az alzálog tulajdonosa épen olyan jogositványnyal rendelkezvén a jelzálog-követelés tekintetében, mint a jelzálogos hitelező a jelzálog tekintetében, midőn az ugyanazon telekkönyvbe bejegyzett hitelezők rangcserére lépnek egymás közt, ezen ügylethez az alzálog tulajdonosa is hozzá kell, hogy járuljon. 38. §. A hitelezők követelésének rangsorozati kicserélése 3-ik személyek kárára nem történhetik, az elcserélt követelések közé bejegyzett követelések rangsorozati állását pedig nem érintheti. 39. §. Befolyással lehet a rangsor megállapítására a tulajdonosnak olvan előleges kikötése, mely szerint hitelezője követelése elébe utólagosan még egy más követelés rangsorozati elsőbbségét biztosítja magának. Á kikötés joghatálya bekeblezés esetében érvényes a felek közt, de érvénytelen 3 ik személyek irányában, midőn a jelzálog birói árverés alá kerül. A kikötésben jelzett összeg csak ugy sorozható, ha nem csak a kikötés, hanem maga az összeg is bekebeleztetik a telekkönyvi rendtartás szabálvai szerint. Ezen §. alkalmazandó általában, mikor az ingatlan vagy valamely telekkönyvi jog tulajdonosa tulajdonának vagy jogának szándékolt elidegenítését, terhelését vagy törlését jegyeztette fel előlegesen. Bölöni László bánffy-hunyadi ügyvéd. Harmadik személy javára kötött szerződés (Tervezet 1027—1039. §§.) Egvik legérdekesebb része a Tervezetnek. Harmadik javára szerződni sok időn át jogi lehetetlenségnek tartották. Bár a germán szokásjogban a harmadik javára szerződés már a 13-ik században ismert s bár Hugó Grotins az észjogból igazolta, nagyon sokáig ragaszkodtak a római jogi elvhez: alteri stipulari nemo potest. Az az óriási befolyás, melylyel a római jog a jogász-felfogásra reánehezedett, sok időn át lehetetlenné tette annak e sarkalatos tételétől eltérést. Pedig a harmadik javára szerződés kizárása távolról sem gyökerezik a kötelem lényegében, mint azt Puchla (Pandekten 273. §.) képzeli, hisz helyesen mondja Bierman (A harmadik előnyére kötött szerződésekről Magy. Ig. XV. 519. 1.), hogy a szerződést a felek szándéka szerint kell megítélni, hacsak az jogilag vagy erkölcsileg lehetetlenre nem irányul; már pedig nem szorul bizonyításra az, hogy más érdekeinek előmozdítása magában véve sem nem lehetetlen, sem erkölcsi vagy jogi rendbe nem ütköző dolog. Hanem oka volt a római jog merev állásfoglalásának az Unger (Vertragé zu Gunsten Dritter) állal emiitett idegen érdekek iránti részvétlenség mellett főképen az, hogy a rómaiaknál ismeretlenek, vagy családjogi szervezetük folytán ép lehetetlenek voltak oly viszonyok, melyek a harmadik javára szerződést elkerülhetetlenné teszik (Bierman) s ezzel szemben — mint sok időn át a képviselettől — a harmadik javára kötött szerződéstől is a forgalom biztonságát féltették. A római jog nagy befolyása magyarázza meg, hogy bár a való élet rég utat tört a harmadik javára kötött szerződésnek — nem részesült az elég figyelemben sem az elmélet, sem a törvényhozások részéről. Csak a mult század negyvenes éveiben lendült fel a harmadik javára kötött szerződés tana s az idő óta — kivált a német theoretikusoknak — elég gondot okozott. Elvégre egy tényleg létező jogi alakulatot nem lehetnem levőnek tekinteni, megindult tehát az igyekezet a legkülönbözőbb alapokon magyarázni annak érvényét. De az elmélet még ma is felettébb ingadozó s abban az egy főkérdésben. melyre nézve megállapodott, hogy t. i. a harmadik javára kötött szerződésből e harmadik önállóan és közvetlenül jogot szerez, — nem ért egyet a régebben dívott elméletekkel s az azok hatása alatt létrejött törvénykönyvekkel. A magyar magánjog-írók közül már Frank foglalkozik (305. §.) a magunk nevében a más hasznára kötött szerződéssel, valamint Suhajda is, de persze ők egészen a régi alapokon Ujabb rendszeres magánjogi könyveink közül aZlinszkyféle két sorban végez vele, ellenben külön szakaszban s a modern elméletnek megfelelőleg tárgyalja a Fodor Ármin által szerkesztett Magyar magánjog kötelmi jogának általános része, a mit Katona Mór irt Teljes részletességgel a harmadik javára kötőit szerződés bonyodalmaival Bierman Mihály foglalkozott emiitett jeles értekezésében. Majd a VIII. magyar jogászgyülés is tárgyalta e szerződést, ugyancsak Bierman, továbbá Bozóky és Klekner véleménye alapján. Ennyi, mit a magyar irodalomból e tárgyról emiithetünk, a Tervezetet megelőzőleg-. Pedig az elmélet figyelmét épen nálunk fokozott mértékben megérdemelte volna a harmadik javára kötött szerződés. Az élet nálunk is kifejtette azt. tehát a bíróság kénytelen volt foglalkozni vele és ennek folytán annál nagyobb szüksége lett volna az elmélet támaszára, mert a tényleg a kötelmi jog terén is forrásul használt osztrák polgári törvénykönyv a harmadik javára kötött szerződést nem ismeri. A kereskedelmi törvénv pedig, mely szintén útmutatásul szolgál, egyes harmadik javára kötött szerződésekről (biztosítási, fuvarozási ügyletnél, alakítandó részvénytársaság javára kikötött szolgáltatásoknál) intézkedik ugyan, ele általános elveket, melyek a harmadik javára kötött szerződések mindenikére alkalmazhatók volnának — nem tartalmaz. Ily módon még leginkább az Apáthyféle kötelmi jogi javaslat" — némely felsőbirósági határozat mellett — szolgálhatott útbaigazításul, mely a szerződés hatályát harmadik személyeket illetőleg három szakaszban tárg}'aUaA régebbi külföldi törvénykönyvek (— részletezni itt sem tér, sem ok —) külömböző elméleti alapokon szabályozzák a harmadik javára kötött szerződési, többnyire csak rövidesen. De általában megkívánják, hogy a harmadik a szerződést elfogadja, illetve ahhoz hozzájáruljon, — még azok is, amelyek szerint pedig a harmadik a szerződésből önálló jogot szerez. Ilyféle alapon állt az Apáthy-féle javaslat is, mely szerint egyébiránt a szerződésből tulajdonkép csak az igéretvevő szerződőfél szerez jogot s a harmadik csak az ő jogát érvényesítheti és az igéretvevő az adóst a teljesítés alól mindaddig feloldhatja, mig a harmadik az adóssal szemben ki nem jelenti, hogy a szolgáltatást saját részére követeli. Ezt az álláspontot foglalta el birói gyakorlatunk is, mely szintén megköveteli a harmadik hozzájárulását, a mi történhetik akár különös nyilatkozattal, akár a kereset megindításával (Lányi Bertalan: A harmadik javára kötött szerződés hatálva. Polgári Törvénvkezés XII. K. 10. füz.) Csak a német általános polgári törvénykönyv, melyet e tekintetben a Tervezet követ, szakit merőben a régi felfogással és állítja fel a harmadik javára kötött szerződést oly módon, hogy abból a harmadik nemcsak önállóan, de közvetlenül is, vagyis a nélkül, hogy az ő részéről elfogadási nyilatkozat, vagy a szerződéshez vaíó bármily hozzájárulás megkívántatnék — jogot szerez. De a német polgári törvénykönyvet Tervezetünk nem mindenben követi s annál sokkal részletezőbb. Az csak 8, ez 13 szakaszban foglalkozik vele. Tán túlságosan is bőven foglalkoztunk e kérdésekkel. De mindez hozzátartozik a kritikához, mely nemcsak gáncsoló. — dicsérő is lehet, sőt kell is, hogy legyen érdem szerint. Szükséges volt itt ezeket elmondani, hogy igazoljuk a czikk élére irt mondatot. Az teszi ugyanis a harmadik javára kötött szerződésről szóló fejezetet a Tervezet egyik legérdekesebb részévé, hogy im ilyen bonyolult, részleteiben meg nem állapodolt kérdéssel foglalkozik. Még azt is hozzátehetjük: egyik legértékesebb része. Baracs Marcell Harmadik személyek javára kötött szerződések stb. (Magyar jogászegyleti értekezések XXI. K. 8 f) a Tervezet e részéről irt kritikáját e szavakkal végzi: »A megállapodottság hiánya a doktrínában és joggyakorlatban tükröződik vissza azon fukar és nagv általánosságban tartott szabályozásban, melylyel a német polgári törvénykönyvben találkozunk. Tervezetszerkesztőnk érdeméül kell tehát betudnunk a bátorságot, melylyel ez intézmény részletes rendezését megkísérli s ezen érdem annál nagyobb, mert feladatát mély tudománynyal s helyenként eredeti felfogással igyekezett megoldani. Ily müvei szemben a szigorú kritika sem tagadhalja meg az elösmerést.* Ezt az elösmerést már itt előlegezzük. Bár azt is elismerjük, hogy a törvényszöveg nyelve lehetne simább, világosabb. Magából a czimből is kihagynók a »személy= szót. a mi tán pleonasmus. a) Elméleti alap. Bégebben képviselet, illetve megbízás nélküli ügyvitelből, vagy engedményből magyarázták a harmadik javára kötött szerződést. A különbség világos. A képviselő másnak szerez ugyan jogot, de annak nevében; az engedményező a maga nevében ugyan, de a maga számára s csak ugy ruházza át a harmadikra. Itt ellenben az igéretvevő a maga nevében más javára szerzi a jogot. Azután meg a megbízás is, az engedmény is kétoldalú jogügylet; a megbízás nélküli ügyvitelhez