Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Tervezet 107-111. §§., 121-169. §§ [1. r.]

4 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. a női szabadvagyon és a női különvagyon kifejezések részben ugyanazt a vagyont jelölik meg más-más vonatkozásban: de a nem professzionatus jogásznak (pedig ilyen van legtöbb az emberek közt), magyarázhatjuk ezt ítéletnapig is, nem fogja megérteni soha. hogy ugyanannak a vagyonnak miért van hát két neve ' És miért, hogyan lesz annak a vagyonnak egy része, amelv a házassági együttélés alatt női szabadvagyon volt, a házasságnak puszta megszűnésével közszerzeménynyé ? Es ha valami szabadvagyon*., hogyan terjedhet ki rá a szerzeményi közösség, ami a szabadvagyon lételét és fenforgását egyenesen kizárja ? Ezl az utóbbi kérdést fel kell vetnünk különösen s erre a legképzettebb jogász sem tud megnyugtató választ adni, ami szintén csak azt bizonyítja, amit fentebb már kifejtettünk, hogv a magyar házassági vagyonjog nem női szabadvagyon rendszerű. 5. De el kell ejteni a női szabadvagyon kifejezést a rendszeres kezelés és szabályozás lehetősége szempontjából is. Most ugyanis az I. fejezet szól a női szabadvagyonról, a III. a közszerzeményről. A különvagyon pedig, jóllehet egyik alapintézmény, önálló szabályozást nem is nyer, hanem bele van szőve a III. fejezetbe. Hogy ez nem tiszta rendszer, nyilvánvaló. C) Nézetünk szerint tehát a házassági vagyonjog I. fejezete gyanánt kell tárgyalni a különvagyont, az élő jog alapján egységesen, teljesen. Ki kell domborítani a házastársak vagyoni függetlenségét és egyenjogúságát. Itt kell aztán kifejezést adni annak, hogy a nő különvagyonából, a kezelés és rendelkezés tekintetében, kivételt képez az a vagyon, amit hozományul lekötött. Azt az alapelvet pedig, amit a női szabadvagyonra nézve a Tervezet magáévá tett, hogy t. i. ennek a körébe tartozik az a vagyon is, amit a feleség szerez, vagyis, hogy a saját közszerzeménye fölött is szabadon rendelkezik az a házastárs, aki épen szerezte azt, szintén fenn kell tartani. Alapelve ez a mai jognak is, de a közszerzeménynél szokták és kell is kidomborítani. Ott lehet tehát belevenni a codexbe is a megfelelő rendelkezést, amit annál könnyebb megtenni, mert csak azt a kezelési és rendelkezési szabadságot kell kiterjeszteni a saját közszerzeményre is. ami a házastársat különvagyonára nézve megilleti, hiszen a »női szabadvagyon«, mint fentebb már kimutattuk, ugy sem jellegző sajátsága a vagyonnak, hanem csak a kezelési és rendelkezési szabadságot jelentené a Terv. szerint. A különvagyon, illetve a női szabadvagyon egyéb szabályait pedig át kell gyúrni; együvé kell hozni és egyszerűbbekké, világosabbakká kell tenni. Ebből a czélból a fejezet élén álljon a különvagyon alkotó elemeinek a felsorolása és pedig teljesen az élő jog szerint. Ki kell ennélfogva küszöbölni a 126. 1., 3. és 4. pontjaiban foglalt, ujaknak látszó kategóriákat14) s ide kell sorolni a kizárólag egyik házastárs használatára szolgáló dolgokat. Fel lehetne venni a különvagyonnak beruházás nélkül értékemelkedését is. De minthogy a különvagyont a közszerzemény megoszlása esetén természetben kell kiadni s csak azt az értéket kell megtéríteni, amit a közszerzeményből a különvagyonba beruháztak: ebből a szabályból következik, hogy az önkényt előálló értékemelkedés a különvagyon javára esik. Minthogy pedig a vagyon rendszerint activákból és passzívákból áll, a következő §-ok tartalmaznák a különadósság fajait. A 132—135. §-okat tehát ide kell áthelyezni, de némi változtatással. A 132. és 133. §-ból kihagyandó ez a kifejezés: »amennyiben a törvényből más nem következik*. Mert a Tervezet egyéb helyein nem tudtunk felfedezni olyan rendelkezést, amiből »más következnék*. A 132. §. 2. bekezdését, világosabban szövegezve, fenn kell tartani, bár nagy gyakorlati fontossága aligha lesz. A 133. §. 1. pontja helyes. A 2. pont, mint az indokolásból kitűnik, a különvagyonra vonatkozó jogviszonyokból származható kötelezettségeket akarja, nem elég világosan ugyan, kiemelni. Ide lehet hozni a tiltott cselekményeket, valamint a házastársnak most jelzett kötelezettségeiért folytatott per költségeit is.15) Mindezt szükséges ") Ezeket Sztehlo K. is kifogásolta. (Id. m. 57. L) l5) Hasonló rendelkezést tartalmaz a német polg. törvénykönyv 1415. §-a: „lm Verhaltnisse der Ehegatten zu einander fallen dem Vorbehaltsgute zur Last: 1. die Verbindlichkeiten der Frau aus einer unerlaubten Handlun" die sie wahrend der Ehe begeht, oder aus einem Strafverfahren, das wegen einer solchen Handlung gegen sie gerichtel wird; 2. die Verbindlichkeiten der Frau aus einem sich auf das Vorbehaltsgut beziehenden Rechlsverhaltniss, auch wenn sie vor der Eingehung der Ehe oder vor der Zeit enlstanden sind, zu der das Gut Vorbehaltsgut geworden ist; 3. die Kosten eines Rechtsstreits, den die Frau über eine der in N. 1, 2 bezeichneten Verbindlichkeiten führt. kiemelni a törvényben, mert ezek a kötelezettségek esetleg terhesek lehetnek s igaztalanul nyomnák a közszerzeményt. A 3. pontban elég a hitbért felemlíteni. Nemesebb felfogásra vall, ha a kiházasitás költségeit, a nem közös leszármazóknál is, közszerzeményi tartozásnak veszszük.1'1) Az alkalmi ajándék felemlítése, valamint a 4. pont is. a tiltott cselekmények kivételével, apróság s kihagytuk a megfelelő rendelkezéseket a különvagyon positiv alkotó elemei közül is. A 135. § 2. pontjából törlendő lesz a 133. §. 4. pontjára való hivatkozás, valamint a 3. bekezdés. Ilyen aprólékos részletezésre szükség nincs s az életben sok nehézséget gördítene a törvény alkalmazása elé. A 135. feltétlenül helyes alapelvet fejez ki, mert pl. ha a különvagyon csaknem teljes értékig meg van terhelve s ha a terhek esetleg százezrekre mennek, méltánytalanság lenne azokat a közszerzemény rovására törleszteni.17) De a 135. §-i czélszerübb igenlő alakban fogalmazni; a 134. §. pedig a 130. §-ba illeszthető bele, szintén positiv formulában. A következő §. .fejezné ki a házasfeleknek vagyoni egyenjogúságát és függetlenségét. Ebből folyik, hogy az önálló kezelés joga mindegyik felet megilleti saját különvagyona fölött, de azt — visszavonhatólag — álruházhatja a házastársra. Kivételt képez természetesen a hozomány.1') Hogy a női különvagyon jövedelmét a férj felhasználhatja, azt a Tervezet is kijelenti (108. §.), de fölösleges a 109. amely e mellett homályos is. A kezelési jog tartalmát szükséges — kétségek kikerülése végett — fixirozni; a Tervezetnek ezt a hiányát tehát leltétlenül pótolni kell. Mindenekelőtt fel kell a kezelő házastársat jogosítani a gazdálkodás és vagyonkezelés körébe tartozó jogügyletek kötésére (amely minőségei adott esetben nem lesz nehéz eldönteni), mert e nélkül az egész jog mit sem érne.19) Hogy azonban ingatlant ne idegenithessen el és terhelhessen meg, az feltétlenül kiemelendő lesz. A forgalom biztonsága és zavartalansága czéljából pedig ki kell mondani, hogy a vélelem, együtlélő házastársak közt, a megbízás mellett szól,20) annak hiányát vagy megszűnését a másik házastárs tartozik bizonyítani. A házasfél érdekeit óvja meg végül az a kijelentés, hogy ha ez a bizonyítás sikerül, a másik házastárs által kötött ügylet nem kötelezi őt.21) A házassági terhek meghatározása (110. §.) az előző fejezetbe való. Nem praecis a 111. íi., mert a praesumtio Mucianának x>) A német polg trvkv 14t)5. §-a megteszi ugyan ezt a különbséget, de több ridegséggel és számítással, mint szeretettel: „lm Verhaltnisse der Ehegatten zu einander fállt eine Austattung, die der Mann einem gemeinschaftlichen Kinde aus dem Gesammtgute versprichtoder gewahrt, dem Manne insoweit zur Last. als sie das dem Gesammtgut entsprechende Mass übersteigt. Verspricht oder gewahrt der Mann einem nicht gemeinschaftlichen Kinde eine Ausstattung aus dem Gesammtgute, so falit sie im Verhaltnisse der Ehegatten zu einander dem Vater oder der Mutter des Kindes zur Last, der Mutter jedoch nur insoweit, als sie zustimmt oder die Ausstattung nicht das dem Gesammtgut entsprechende Mass übersteigt." 17) Sztehlo nézetét tehát, aki pálczát tör az egész §. fölött, nem fogadhatjuk el (Id. m. 62 1.). 18) Sztehlo hasonló elbánásban részesítené a közös közszerzeményt (Id. m. 30. 1). De ennek a felfogásnak nincs gyökere az élőjogban. w) Lehet itt utalni a német polg. trvköny 1375. §-ára, amely a bevitt vagyonra nézve nem engedi meg a férjnek a terhes jogügyletet. De a következő §-ok mégis nevezetes kivételeket tartalmaznak. Ne feledjük továbbá, hogy a bevitt vagyonra nézve a férj kezelési és haszonélvezeti joga egészen más természetű jogosítvány, mint a különvagyont illetőleg nálunk engedélyezhető kezelési jog, amelyet a házastárs, egyszerű visszavonással, bármikor megszüntethet. Nem jár tehát nálunk olyan nagy veszélylyel a vagyonkezelés és gazdálkodás körébe vágó ügyletek kötésének korlátlan megengedése. Egyébként is a házasélet benső, ideális tartalma és jellege legtöbb esetben kizárja a kezelési joggal való visszaélést. a°) Hasonlóan rendelkezik az optkv. fentebb idézett 1238. §-a. Az 123!). §. szerint a férj a női szabadvagyonnak csak állagáért („az alapvagvonért vagy tőkéért'1) felelős s a hasznokról, hacsak világosan ki néni köttetett, "számadással nem tartozik. Az 1240. §. értelmében a feleség sem tartozik azon haszonélvezetről számolni, amelyet férjének engedett ugyan át, de a házasság alatt maga húzott. A házastársaknak szabadságában áll a hallgatag engedélyezett vagyonkezelést megszüntetni, az 1'241. §. szerint pedig sürgős esetekben vagy ha valami kár veszedelme forog fenn, el lehet venni a férjtől a női szabadvagyon kezelését, még ha azt neki világosan és mindenkorra engedte volna is át a felesége. A férj végül jogosítva van rendetlenül gazdálkodó nejét tékozlónak nyilváníttatni s így vetni gátat a női szabadvagyon elpazarlásának. 2i) Lehet gondolkozni a fölött is, vájjon nem lenne-e jó a német polg. trvkönyv 1419—1423. §-aiban lefektetett elveket megfelelően átvinni erre a kezelési jogra 1 Mindenesetre sokat nyerne a torvény, ha szabályt tartalmazna: csbd, elhalálozás, gyámság esetere es ha előírná azt is hogy a kezelt vagyon kiadása miképen foganatosítandó ?