Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 25. szám - Pactum antichreticum. Tervezet 859. §

MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZIÓNK. 3 tálból csak igen kivételesen provideálhat; ahhoz sem férhet végül kétség, hogy a lemondás a jelzálogról — ezt megszün­teti, noha a követelés azért még továbbra fennállhat, mert nem minden követelés szorul jelzálogi támogatásra. Nem támad tehát hézag, ha ez az intézkedés eliminálódik. 900. §. A 900. §-hoz nincs észrevételünk; ugy tartalmilag, mint szerkezetére nézve megállja a helyét. Szerző Indokolásában előadottakkal mindenben egyetértünk. Ez a § hézagpótló és ujitás-számba menő, a mennyiben a jelzálogjog elévülését a rendesnél rövidebbre szabja, 20 évre, az ott foglalt előfeltéte­lek mellett. 901. % Eme §-nál a »biztositéki« szó »óvadéki« szóval helyette­sítendő. A >szolgálhat« szó helyébe ajánlanók a »szerez­hető« szót. 903. §. Az, hogy n jelzálogos követelés is nyújthat biztosítékot egy további követelés számára, ismeretes; valamint az is, hogy a telki teher és a haszonélvezeti jog szintén beválik erre a szerepre, mig telki szolgalmak nem. A végrehajtás természete sen a jelzálogos követelésen, a telek évi szolgálmányán, vala­mint a haszonélvezet alá eső gyümölcsökön, jövedelmen törté­nik, ez esik birói eladás alá Ezek közhelyek; csak a szerkezet ellen van itt is kifogásunk. Az első kikezdésnél »összeg szerint meghatározott rész­ben* helyébe ez jönne: »meghatározott összegre « A második bekezdés értelmetlen. »Telki terhet jelzálogul szerezni« nem lehet jó. hanem talán »lekötni« vagy »rajta jelzálogot engedélyezni* igen. így módosulna tehát helyeseb­ben a második bekezdés: »Telki teher és telekkönyvilég be­jegyzett haszonélvezet szintén szolgálhat jelzálogul akár egész­ben, akár a közösen jogosultnak jutalékára.« A harmadik bekezdés helyesebben igy szólna: A 852 . . . §-ok szabályai az első és második bekezdésben foglalt jelzálo­gokra is megfelelően alkalmazandók. * Dr. Katona Mór pozsonyi jogakadémiai tanár­/\ Pactum antichreticuiii. (Tervezet 859?§.) Az ősiségi nyilt parancs 19. §-a szerint az ^eddigelő szo­kásban volt zálogszerződések, a fekvő javak időleges adás­vevései, a visszaváltási jog világos, vagy hallgatag fentartása, avagy azon föltétel mellett, hogy a hitelezőnek a kamatok he­lyett az elzálogitott jószág haszonélvezete engedtetik át, ha ezek az általános polgári törvénykönyv hatályba lépte után köttettek, jogérvénytelenek.« A 22. §. pedig az előbb szerződésileg elzálogosított fekvő javak visszaváltási jogának érvényesítését záros határidőkhöz köti, melyek be nem tartásának esetében a visszaváltási jog elenyészik. A 23. § végül kimondja, hogy ha az előbb eredetileg ki­kötött, mint később meghosszabbított zálogos időn felül, vagy ha vissznváltási idő nem határoztatott meg, a zálogos szerző­dés kötésétől számított 32 év lefolyása óta az általános polgári törvénykönyv hatályba léptéig 10 év telt el a nélkül, hogy ezen határidő alatt a zálog visszaváltása iránt formai per indíttatott volna, az elzálogitó, vagy jogutódai által a visszaváltási jog többé foganatba nem vétethetik és az elzálogitott javak birto­kosa azok teljes tulajdonosának tekintetik. Bőven idéztem ezen rendelkezéseket, mert szükségem van a gondolatmenetükre. Jogrendszer átalakításáról van szó. Az ingatlanok előbb szokásban volt elzálogosításainak jogintézménye a telekkönyvi intézmény mellett meg nem fér­het, azonfelül közgazdaságilag káros, tehát ki kellett mondani a halálos ítéletet felette. Az intézmény azonban nem halt meg, a Tervezet indo­kolása azt mondja, hogy még kisért, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy él, sőt meg sem halt, sőt tán meg sem ölhető. Még az ország gazdagabb vidékein is lehet nyomaira akadni, szegényebb vidéken pedig, különösen a hol tagositat­lanok a birtokok, a paraszt nép szegény, annyira el van ter­jedve, hogy kivételes az olyan jószágtest, a melyből valame­lyik parczella el ne volna zálogosítva, vagy pedig kivételes az olyan jobb módú parasztgazda, a ki saját ingatlanai mellett egy más szegényebb embernek földjét is ne használná zálogban. Ha a kormány a zálogban levő, az ősiségi nyilt parancs óta elzálogosított paraszt fekvőségekről statistikát csináltatna, bizonyára kitűnne, hogy egy olyan gazdasági tényezővel állunk szemben, a mely méltó arra, hogy radikális kezelésben része­süljön, a mi nincsen meg az ősiségi nyilt parancs alapján ki­fejlődött, nézetem szerint azonban annak valódi értelmétől eltért, a kir. Curia 24-ik döntvényében kifejezett birói gyakor­latban; sem pedig az általános polgári törvénykönyv terveze­tének álláspontját, — mely különben egybe esik a mai jogál­lapottal — nem tartom, nem tarthatom olyannak, mely a kér­dés méreteivel arányban állana. Hogy egy sánta hasonlatot vegyek elő, ezeket az elzálo­gosításokat a vadházasságokhoz hasonlítom, mert a telekkönyvi intézmény mellett és daczára épen ugy fentállanak, mint a törvényes házasságok mellett a törvénytelen együttélések. A miként az állam a törvényes házasság jogintézményén alapul, ugy az ingatlanokra vonatkozó jogrendszer törvényes elfogadott formája a telekkönyvi intézmény; mind az, a mi ezzel ellentétben van, azt aláásni is alkalmas, ezzel szemben pedig védekezni helyes intézményekkel: kötelességszerű és jogos. Összefüggésben van a kérdés parasztságunknak napiren­den levő züllésével, azonban én a magam részéről azt hiszem, hogy nem ebben van a tulajdonképeni oka annak, hogy a mult idők ezen maradványa napjainkig fentartotta magát, sőt sok helyütt a tudatlan köznép felfogásában, ügyleteiben a te­lekkönyvi intézménynyel majdnem egyenlő rangra is emel­kedett." A tulajdonképeni főok azt hiszem abban van, hogy kü­lönösen a műveltség terén hátramaradtabb néposztályok rend­kívüli módon conservativek a magánjogi intézményekben, s abban, hogy a telekkönyvi intézménynek, az intézmény gya­korlati keresztülvitelének nagyon lényeges, nagyon sok idő multán kiküszöbölhető hiányai vannak : voltak ; a bekövetkezett sok egyéb tényező jelentkezett aztán, de hogy ezek közül me­lyik volt hatékonyabb, annak vizsgálata messze vezetne, legyen elég reá mutatni csak azon példátlanul rossz törvényekre, melyek az uzsora tárgyában hozattak. A pactum antichreticum nagyban útjában áll magának a telekkönyvi intézmény reparálásának, mert megakadályozta azt, hogy a telekkönyvi és tényleges állapot összhangba jöj jön. Sajnálom, de reám nincs hatással azon érv. hogy hiszen a zá­logba adó, nem a zálogtartó tekintendő birtokosnak. Ez ugyan theoretice helyes, de ez a theoria csak addig állja meg a he­lyét a gyakoríati életben, mig néhány éves zálogos viszonyról van szó, de mikor már nagyon sok évi zálogos viszony van szóban, s keletkezésének körülményei elmosódtak, s jogutódok, és nem az eredeti szerződő felek állanak szemben, a theoria gyakorlatilag csődöt mond, jeléül annak, hogy mikor az élet nem képes hozzá idomulni a theoriához, a theoriának kell az élethez idomulni, mert előbb-utóbb észrevétlenül olyan vonat­kozásokkal találja szemben magát, melyek előtt meg kell hát­rálnia. Mikor a betétszerkesztésre s a tényleges birtoklás alapján eszközölhető telekkönyvi bejegyzésekre vonatkozó törvényes intézkedések készültek, akkor kellett volna a pactum antichre­ticum ellen állást foglalni és pedig az ősiségi nyilt parancs eszmemenetének értelmében, s ha ez elmulasztatolt, azt most meg kell tenni az általános polgári törvénykönyvben A 859. §. indokolása elismeri a kártékony voltál a pac­tum antichreticúmnak, hogy az kivetkőzteti a jelzáloghitelt az ő valódi természetéből, fölöttébb előmozdítja a könnyelmű adósság csinálást, az intensiv gazdálkodást hátráltatja, a tulaj­donos, a haszonélvező és hitelező minőségét összezavarja. Megállapítja azok érvénytelen voltát a Tervezet, de az érvénytelenség logikai folyományait nem vezeti le, hanem fent hagyja azl a birói gyakorlatnak, s nem gondol a kérdésre az elbirtoklás és elévülés jogintézményeinél. E nélkül pedig- a pactum antichreticum nem hátrányos, hanem privilegizált helyzetben van. A Tervezet is, a mai jogállapot is birtokvédelmet ad a zálogtartónak az adóssal szemben. Tehát, ha egy évi birtoklás után a zálogtartótól az adós az ő földjét elfoglalja — már akár fizette le a zálogsommát akár nem— a zálogtartó hitelezőnek ellenében visszahelyezési keresethez van joga, s nem hivatkozhatik az adós a zálogos szerződés jogérvénytelenségére. Az ingatlant kibocsátani nem akaró hitelezővel szemben az adósnak a tulajdoni kereset marad fent, melylyel szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom