Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 23. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [12. r.]

MAGÁNJOGI IvODlFlKACZlÓNK. 3 Örökbefogadás.*) (Tervezet 221-248. §§.) 235. §. Az örökbefogadott az örökbefogadó családnevét és pedig, ha az örökbefogadó asszony, ennek leánykori nevét viseli. Ha az örökbefogadó asszony férjével közösen fogadott valakit örökbe, vagy ha a férje törvényes gyermekét fogadta örökbe: az örökbefogadott a férj családnevét viseli. Az örökbefogadott uj családnevéhez kapcsoltan viselheti adiligi családnevét is. hacsak az örökbefogadási szerződés ettől el nem tiltja. A névviselés egyik legeklatánsabb folyománya az uj családi kötelékbe történt belépésnek. Ha valaki eddigi (.saladját ujjal cseréli fel, ha uj rokoni körbe lép, ha felette eddig idegen egyének nyernek szülői jogokat, akkor helyes, hogy ez külsőleg is dokumentálva legyen. Már pedig ennek a legközelebbi és legközvetlenebb formája a névviselés. Csak az a kérdés, hogy miként történjék ez ? A régi családnévhez kapcsoltan, vagy annak teljes elhagyásával, vagy pedig az uj névnek a régi előtti elsőbbségével-e? Sőt az sem lehetetlen, hogy van felfogás, mely az uj név viselését nem mondja ki kéuyszeritőleg, hanem ezt a felek tetszésére, szerződésileg kifejezhető akaratnyilvánítására bizza. A mi jelenlegi gyakorlatunk ez utóbbi álláspontra helyezkedik. Lehetséges, hogy ha pl. Fehér Fái örökbefogadja Fekete Pétert, akkor az adoptatus neve Fehér-Fekete Péter lesz; le hetséges. hogy csak Fehér Péter; sőt az is lehetséges, hogy daczára az adopliónak megmarad az, a mi volt, t. i. F'ekete Péter. A német birodalmi polgári törvénykönyv a Tervezettel teljesen megegyezik, t. i a szerint is az örökbefogadott az örökbefogadó nevét viseli, ehhez fűzve azonban, ha a szerződés ettől el nem tiltja, a sajátjáét is viselheti. Az osztrák kódex ugy szabályozza ezt a kérdést, hogy a gyermek a fogadó atya vagy anya nevét veszi fel, e mellett azonban a magáét is megtartja. Ebből kifolyólag, minthogy a saját névnek a megtartását kötelezőleg irja elő, a gyakorlat ezt az eredeti nevet kívánja első helyen megemlitendőnek s csak ehhez fűzve az örökbefogadóét. Az kétségtelen, hogy az adoptáló nevének a felvétele méltányos és jogos kívánság s nem helyeselhető annak a lehetőségnek a megengedése, hogy ez a felek tetszésétől tétessék függővé. A ki egyszer belép a családba s élvezi a családgyermek minden jogelőnvét. hisz úgyszólván a hálájának ez a külső megnyilvánulása De e mellett nincs ok arra. hogy a saját nevének a használatától elüttessék, azonban csak akkor, ha az adoptáló ebbe beleegyezik. Képzeljük el például, hogy valaki, a kinek nincs fia, örökbefogad valakit. Az. hogy aző fia lett a jogügylet által, megkívánja az ő nevének viselési kötelezettségét, a mi mellett azonban méllányolást érdemelhet oly körülmény is, hogy az adoptált nem akar lemondani eredeti nevéről, melyet ősei becsületben tartottak. Ilyenkor, ha a felek külön kikötik ezt a szerződésben, igazságos dolog, hogy a régi név is megmaradhasson, de már csak másodsorban. Ha tehát Veres József ily kikötés mellett adoptálja Balázs Ferenczet, akkor az utóbbi neve az adoptió után csakis Veres-Ba lázs F"erencz lehessen, nem pedig Balázs Veres. Az adoptáló atya ennvi előnyt és tiszteletet megkövetelhet De ismételjük, ezt is csak külön szerződési megállapodás esetén tartjuk lehetségesnek: a főelv azonban az uj atya nevének a kötelező vise lése legyen. Ha az örökbefogadó nő, akkor, ha a nő hajadon, természetesen ennek a családnevét viseli az adoptatus, esetleg a fenti kiterjesztéssel : ha pedig a nő férjes, akkor elintézést érdemel az a kérdés, hogy kinek a nevét vegye fel a gyermek, a férjét vagv az asszonyét-e? Helyes a Tervezet döntése, hogy a gyermek ily esetben a férjjel semminemű viszonyba nem lépvén, nem "is volna megokolva a férj nevének a felvétele. A nő csak a családi nevéről rendelkezik, tehát csak ezt ruházhatja át örökbefogadott gyermekére. Lehetséges aztán, hogv egy házaspár adoptál; ilyenkor ezek közös ténvéről lévén szó s a vérbeli család is a férj nevét viselvén, természetes, hogy a családi körbe lépő adoptált gvermek is ennek nevét veszi fel Az is előfordulhat, hogy a férjnek van egy törvényes gyermeke; a férfi özvegységre jutván, ujrs házasodik s a nő a" mostoha gyermekét szorosabb kötelék megteremtése végett adoptálja. Ilyenkor is közös gyermekről van szó. tehát a férj neve irányadó. Nézzük már most ezt a kérdést az örökbefogadott szempontjából. Ha az adoptált egyén nőtlen vagy hajadon, akkor nehézségre nem bukkanunk. Egyszerűen elhagyja a saját nevét, vagy pedig azt hozzáfűzi az adoptálóhoz. Ha az adoptált nős ember, akkor sincs zavar, mert ő házasságában is természetszerűleg megtartotta a saját családi nevét. Ha azonban az örökbefogadott egyén férjes nő s az adoptio után a saját nevét is meg akarja tartani, akkor kérdés merül fel az iránt, hogy melyiket tarthatja meg: a saját családi nevét, vagy pedig a férjéét-e? Egy példával világosítva meg a dolgot, ha Fekete Pélerné szül Fehér Júliát adoptálja Veres Borbála, akkor mi legyen a neve? Veres Júlia, vagy Veres-Fekete Júlia, vagy Veres-Fehér Júlia .' A Tervezet ez iránt nem intézkedik. Az Indokolás azonban azt mondja, hogy 'természetes, hogy ha férjes nőt fogadnak örökbe, csak a családneve változik, de a férje nevét tovább kel] viselnie « ') Ez az értelmezés félreértésekre adhat okot. A férj nevét tovább kell viselnie; tehát azt nem hagyja el soha? Mindenki, a kit adoptálnak, leteszi a nevét, csak a férjes nő nem? Hát mi lesz a neve a nőnek a fenti példában .' Egyszerűen hallgatólag megváltozik a családi neve Fehérből Veresre, de ő marad, mint volt, Fekete Péterné? Vagy pedig ugy kell magyarázni az Indokolást, hogy azért az örökbefogadó nevét mégis viselni kell s csak ha a saját név viselése szerződésileg ki lett kötve, akkor fűzi a Vereshez a családi nevét, a Fehéret is? Nézetem szerint az örökbefogadás, ha már egyszer a névviselési kötelezettséget törvényileg kimondják, nem alkothat kivételt a férjes nőre. sem. Viszont azonban a házasság lényegéből következőleg a nőnek nincs joga letenni a férje nevét. Hogyan lehetne tehát a két törvényes, de egymással ellentétben álló követelményt kielégíteni ? Ugy, hogy a férjes nő. ha örökbeiogadja őt valaki, a férje nevét megtartja ugyan, mert a házastársi kötelékből folyó jogok még erősebbek, mint a szülő és gyermek közöttiek, hisz a szüleje nevét pl. elhagyja az adoptált, de a férje nevét le nem teheti, — azonban a leány-, tehát családi nevét felcseréli az örökbefogadó nevével, vagy pedig ez utóbbihoz az előbbit hozzáfűzi. A többször emiitett példával illustrálva a dolgot: ha Veres Borbála örökbefogadja Fekete Péter feleségét, Fehér Júliát, akkor az adoptált nő neve lesz: F'ekete Péterné Veres Júlia, vagy ha a saját nevének megtartása iránt az adoptálóval szerződésilég megegyezett: Fekete Péterné. Veres F"ehér Júlia. Fzek után a szóban forgó 135. §. szövegezésére nézve a következő a javaslatom : Ha az örökbefogadó férfi, akkor az örökbefogadott ennek a családi nevét, ha pedig nö, akkor ennek a leánykori családnevét köteles viselni. Házaspár által örökbefogadott, vagy pedig oly egyén, a kit törvényes atyjának a felesége fogad örökbe, a férj, illetőleg az atya családnevét viseli. Ha az örökbefogadott férjes nö. akkor férje nevét megtartja ugyan, de saját családi neve helyett az örökbefogadóét veszi fel. Szerződésileg abban is megegyezhetnek a felek, hogy az örökbefogadó nevéhez fiizve. másodsorban a saját családi nevét is viselheti az örökbefogadott. •-':{<>. §. Az örökbefogadás alapján az örökbefogadót törvényes örökösödési jog meg nem illeti. Kgyik leglényegesebb elve a Tervezetnek az, a mit ez a szakasz statuál. Áz adoptio családi kapcsolatot létesít, tehát természetszerű folyománya volna mindaz a jog, a mi a család tagjai, illetve a felmenők és leszármazók közt egyáltalában fennáll Ezeknek pedig egyike a törvényes örökösödési jog. A szülő gyermeke s a gyermek szülője után örökösödési szerződés, vagy végrendelet nélkül is, a törvény erejénél fogva, örököl. Ez a jog kölcsönös. Ámde a Tervezet az adoptio joghatályát e tekintetben megszükiti és egyenesen megtiltja, hogy a fictiv felmenő, az örökbefogadó, a fictiv lemenő, az adoptatus után örökösödjék, lís az a princípium helyes, ellenvetést nem tűr Meg kell itt szakítani a joghatályok folyamát és pedig morális okokból. Tudjuk, hogy az örökbefogadásnál a fő a gyermek érdeke. A gyermeknek ad az szülőt, családi jólétet és esetleg vagyont; a gyermek élvezi első sorban annak jótékony hatását. A "szülő részéről az inkább áldozat, vagy ha nem is az. hát legalább is jótétemény. Igaz, hogy az örökbefogadó életét is megédesítheti az, hogy elhagyottságát gyermek vidítja fel. de elvégre is a nyertes mégis csak a gvermek. Minő visszaélésekre vezethetne azonban az. ha az örökbe«) L. az előbbi közleményeket a 8—13. és 15—21. számokban. M Ind. I. köt. 326. 1.