Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A szerződések megkötése - Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. Tervezet 643-658. §§ [1. r.]

MAI 1ÁNJ0G1 KODIFIKÁCZIÓNK. a megállapított pontok a feleket nem kötik. Ettől a logikai következtetéstől a tervezet 932. Ü-ának 2. bekezdése eltér azzal a rendelkezésével, hogy az előzetes pontozatok kétség esetében nem kötik a feleket. Szabályul állítja fel ugyan ez a helye a tervezetnek, hogy az előzetes pontozatok a feleket nem kőtik, de megengedi a kivételt, megengedi a kötelezést; ha nincs »kétség«, kötelezők az előzetes megállapodásokis. Mire vonatkozik ez a kétség? Másra nem vonatkozhatik, mint a felek akaratára, mert hiszen más egvéb a kötelezettség elbírálásánál aligha jöhet figyelembe A félek akaratának kell tehát kétségesnek lenni arra nézve, hogy vájjon ez az akarat arra irányult-e, mikép az előzetes megállapodások kössék a feleket. Mindanynviszor tehát, valahányszor ez az akarat nem jutott világos, léire nem érthető kifejezésre abban az irányban, hogy az előzetes megállapodások kössék a feleket, az előzeles pontozatok a felekre nem kötelezők, de viszont valahányszor a lelek világosan kifejezésre juttatták abbeli akaratukat, hogy az előzetes megállapodások kössék őket, ezek az előzetes megállapodások a tervezet szerint kötelezők. Az előzetes megállapodások kötelező voltát »kétség nem létében* a tervezet az írásba foglalástól nem teszi függővé; elég tehát, ha a lelek bármily módon világosan kifejezésre juttatják abbeli akaratukat, hogy az előzetes megállapodások kötelezők legyenek, de viszont a tervezet határozottan kifejezi azt, hogy kétség esetében akkor sem kötelezők az előzetes megállapodások, ha Írásba vannak foglalva. Egyes pontok iránti előzetes megállapodásokról csak akkor lehet beszélni, ha ezek az egyes pontok szerződést még nem képeznek. Hogy ezeknek az előzetes megállapodásoknak a kötelező ereje miben nyilvánul, hogy ezek az előzetes megállapodások minő batálylyal bírnak, a tervezet nem állapítja meg. Pedig ez igen nagv fontossággal, messzemenő következményekkel bír. Azok az egyes pontok ugyanis összeségükben kitehetik egy oly szerződésnek a lényeges részeit, a mely szerződésnek a megkötése nincs a feleknek szándékában. Vájjon kötelező lesz-e ez a szerződés a felekre nézve? Azt hiszem, hogy ilyen vagy ehhez hasonló jogszabálynak a megállapítását a tervezet nem szándékolja, vagy ha szándékolná, ennek a jogszabálynak a gyakorlati életben csak zavaró hatása, de vajmi csekély jelentősége volna. Ha ugyanis az egyes pontokban megállapodó felek azt vennék észre, hogy ők az egyes pontokkal már szerződést kötöttek, még pedig olyat, a milyennek a kötését nem czélozzák, az esetnek túlnyomó nagy részében mindenik sietne annak a kijelentésével, hogy ők ilyen meg ilyen szerződés megkötését nem czélozták. Az egyes pontok iránt történt előzetes megállapodásnak kötelező volta nyilvánulhatna másfelől abban, hogy az a fél. a ki ily megállapodásra lépett, a másik fél kívánatára köteles volna a czélba vett szerződést meg is kötni. Ez tehát bíróilag kikényszeríthető kötelezettség volna. Ha azonban a tervezetnek ez a czélja, ennek a jogszabálynak a helyes felállítására és a gyakorlatban való helyes alkalmazhatására nem tartom helyesnek azt a szövegezést, a melyet a tervezet 932. ^ ának második bekezdése tartalmaz, hanem lehetne talán ez a szövegezés: A szerződés egyes pontjaira nézve történt előzetes megállapodás kétség esetében a szerződés megkötésére nem kötelez. Könnyű azonban belátni, hogy a mostani kifejlett gazdasági élet mellett annak a megállapítása, mikép »kétség nem létében* egyes szerződési pontokban történt megegyezés a szerződés megkötésére kötelez, nemcsak hogy a gyakorlati életben igen sok zavarra adhat alkalmat, de teljesen czéltalan is A kötelezettség birói uton volna kikényszeríthető; a felek szabad akarata helyébe a birói Ítélet lépne; birói ítélet határozná meg a szerződésnek még hiányzó pontjait, puhatolva az eljárás alatt a felek akaratát a még "meg nem állapított szerződési pontokra nézve, a mely akarat természetesen rendszerint eltérő, mert hiszen a szerződés rendszerint épen abból az okból nem jött létre, mivel hogv a szerződő felek akarata egyes pontokra nézve eltérő volt; birói Ítélet határozná meg végre azokat a következményeket, legtöbbször a fölmerülő kár megtérítését, a melyek a megkötöttnek kijelentett szerződés nemteljesitéséhez fűződnek. A harmadik hatály, a mely az előzetes megállapodások kötelező voltához kapcsolható volna, a kártérítés kötelezettségében állana, de ennek a külön kimondása nézetem szerint felesleges. Az ugyanis, a ki az ő cselekvőségével másnak a cselekvőségét megindította és ismét félbeszakította, hacsak magánjogi vétkessége megállapítható, felelős a másoknak ily módon okozott kárért. Mindezekhői kiviláglik az, hogy a magánjogi törvényben az előzetes megállapodásoktól a kötelező erőt meg kellene tagadni. A tervezet indokolása (III. k. 32. 1.) ugyan azt állítja, hog} »a T. most fejtegetett intézkedésével egyezőleg rendelkezik a német ptkv. 154. §-a első bekezdésének második mondatában«, de ez egyszerűen nem áll, a mint az a két szöveg egymás mellé állításából azonnal szembe öltik : Német pikv. (Keelam lele kiadás): Die Verstandigung über einzelne Punkte ist auch dann nicht bindend, wenn eine Aufzeichnung statt gefunden hat. (Egyes pontokban megegyezés akkor sem köt. ha róluk iras készült.) Magyar terv. Egyes pontok iránti előzetes megállapodások kétaég "esetében akkor sem kötelezők, ha Írásba vannak foglalva. II. Az ajánlat. A szerződés megkötéséhez az első lépés rendszerint az ajánlattal történik. A szerződések tanában fontos kérdés lehat az, hogv minő kellékekkel kell bírni az ajánlatnak, hogy annak kötelező ereje legyen, ki, kinek. mit. mikor és hol ajánlhat, mikor kezdődik és mikor végződik az ajánlat hatálya, miben nyilvánul a »hatályos* ajánlatnak a kötelező ereje. Az a kérdés, hogy ki, kinek és mit ajánlhat, feladatom körén kivül esik és messze eltérnék tárgyamtól, ha ennek a fejtegetésébe bocsátkoznám. Csak annyit említek meg. hogy általában véve mindenki, a ki szerződőképes (T. 916 — 931. §§.) hatályosan tehet ajánlatot mindenkihez, a ki szerződőképes. minden iránt, a mi szerződés tárgyát képezheti Ezen a helyen az ajánlatnak csupán tartalmi és időbeli kellékeivel foglalkozom. Hogy az ajánlatnak mit, nevezetesen a megkötendő szerződésnek minő részeit kell tartalmaznia, a tervezet nem posilive, hanem csupán negatíve mondja meg, t. i. azt határozza meg, hogy mi nem szerződési ajánlat, erre nézve a 933. S;. második bekezdése azt tartalmazván, hogy "szerződéskötésre (talán helyesen : szerződés kötésére) irányuló oly általános felhívás, mely felismerhetően többekhez van intézve vagy a szerződés lényegéhez tartozó pontokra nézve határozott nyilatkozatot nem tartalmaz, szerződési ajánlatnak nem tekintetik.' Ebből kell tehát kihüvelyeznünk azt, hogy mit kell tartalmazni a szerződés kötésére irányuló első nyilatkozatnak, hogy az ajánlatnak legyen a tervezet szerint tekinthető. Az ajánlat ehhez képest nem lehet felismerhetően többekhez intézett általános. Mikor általános a felhívás!'' Nézetem szerint akkor, ha a felhívó a nagy közönséghez fordul felhívásával ; legszokottabb és legközelebb tekvő alakja ennek: a hirdetés. Czélszerüségi okok nem harczolnak a mellett, hogy az ily felhívás ajánlatnak tekintessék. Más szempont alá esik azonban nézetem szerint a felismerhetően többekhez intézett felhívás. A tervezetnek ez az intézkedése törvénynyé válta esetén félreértésekre adhat alkalmat. Ha valaki A). B), C) és Z>)-hez együttesen teszen ajánlatot, pl. hogy .4). B) V) és D\ együtt vegyék ki haszonbérbe évi 10000 K. haszonbérért az X—i 1. sz. betétben felvett ingatlanát, ez a felhívás kétségen kivül felismerhetően többekhez van intézve, de azért azt hiszem, senki sem fogja vitatni azt, hogy ez a felhívás nem ajánlat. A dolog lényege nemis azon fekszik, a mire a tervezet szóban forgó pontjának helytelen szövegezése mellett gondolni lehet. A tervezet itt a nagy közönségnek egy részét értheti, p. X város lakóit vagy az Y. községben megfordulókat; a lényeg azon fekszik, hogy nem meghatározott személyhez vagy személvekhez intézett felhívás nem ajánlat; nem ajánlat pedig épen abból a szempontból, mert az ajánlatnak rendszerint már a szerződés minden kellékeivel kell bírni, az akaratnak tehát már abban az irányban is határozottnak kell lenni, hogy az ajánlattevő kivel akar szezződést kötni. Ezekből folyólag a szerződésre való felhívásnak, hogy az a tervezet értelmében ajánlatnak legyen tekinthető, meghatározott személyekhez intézettnek kell lenni és ha a tervezet ezt a kelléket negatíve akarja kifejezni, talán helyesebb volna a 933. 2. bekezdését akként szövegezni, hogy »"egyénenkint meg nem határozott személyekhez intézett és a szerződés lényegére nyilatkozatot nem tarlalmazó felhívás nem ajánlat.* Dr. Dobi Imre pécsi kir. törvényszéki biró. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza -20