Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A háztartás terheiért való felelősség. Tervezet 98., 100. §§

(: MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. rjadott s jogtörténelmi alapon kifejlődött jogrendszernek — czélszerti javítással — a magyar polgári törvénykönyvbe való beillesztése által, ez a kérdés véglegesen és megnyugtatólag megoldható lenne. Hogy minő irányban eszközöltessék a javítás és módosii is, arra nézve más alkalommal bátorkodom előadni szerény véleményemet. Kóródy Sándor m.-szigeti jogakadémiai tanár. • A háztartás terheiért való felelősség. (Tervezet 98., 100. §§.) A közösségek {commnhio) egyik legintenzívebbje a .házastársi életközösségének nevezett közösség. A mint az ismert Í£ödestinus-fé\e mondás is tartja:1) .... consortium omnis vitae, divini et humani juris communicatio. A házasélettel a közös viszonyok, a közös jogok és kötelességek egész raja keletkezik, és keletkezik mindaddig, a mig ez az életközösség fennáll : és a vagyoni viszonyok ezen közössége nem kicsinylendő ethikai kapocs is a házasfelek között: nem egy házasságot, ahol a tisztán ethikai vonzó erő ideiglenesen vagy végkép elenyészett, tartottak össze a láthatatlan, de SZÍVÓS szálai a vagyoni közösségnek, mely szálak erősítése és gondos megszövése már ezért is fontos törvényhozási feladat. De tisztán vagyonjogi szempontból is méltó ez a közösség a törvényhozó gondos figyelmére. Nem akarunk itt kiterjeszkedni arra, hogy az élet - a nép nagy zömének élete, épen csak a rangban és gazdagságban legfelsőbb tízezerét véve ki — magát a vagyonelkülönzés elvét is fictióvá degradálja : az élet komolyan veszi Modestinus mondását, és a vagyonegyesités híve férj és feleség közölt; az élet felfogása az, hogy a házasság nem csak ethikai egyesülése a házasfeleknek, hanem gazdasági szempontból való egyesülése is. Mondom, e tételt jelen fejtegetés keretébe belevonni nem kívánom : csak azt kell hangsúlyoznom, hogy még a hol kifejezetten, vagy a törvény parancsszavába belenyugodva hallgatag, a házasfelek fenn is tartják a vagyonelkülönzést, még ott is fenmarad a jogok és kötelességek nagyfokú közössége. E közösség kerete a >házvitel<, amint azt a Tervezet, elég szerencsés műszóval, nevezi (98. §.). A házvitel szükségletei teszik azt a minimumot, a melyre a legmerevebb vagyonelkülönzés szoríthatja a jogviszonyok közösségét: a házvilel körén belül okvetlen megszűnik a férj és nő külön jogalanyisága, s helyébe lép maga a közösség, a család, mint jogalany. A mit a férj, vagy a nő a házvitel czéljaira beszerez, azt sem magának, sem férjének, sem kettejüknek együttvéve nem szerzi meg, hanem a háztartás számára; a mi adósságot egyikük csinál a házvitel czéljaira, azt sem a maga nevében vagy részére, sem házastársa nevében vagy részére, sem végre mindkettejük részére vagy nevében nem csinálta ; hanem azt csinálta mindnyájuk, a család részére és nevében. Ennek a családnak épugv — ha más-más jogokkal és kötelességekkel is — tagja a férj és a nő, mint tagjai a gyermekek és a cselédség;2) s ezért az ily viszonyokban az ügyletkötő fél nem éppen a másik felet, a nő nem éppen férjét, a férj nem éppen nejét képviseli: hanem az ügylelkötő fél képviseli magát ezt a közösséget: a családot. Az életnek ezen kétségtelenül felismerhető berendezkedésével szemben a Tervezet a negatio álláspontjára helyezkedik, A Tervezet szerint a házvitelhez tartozó ügyletekben a férj a maga nevében (Terv. 95. $. 1. és 2. mond.), a nő pedig a férje részére és nevében jár el (Terv. 98. íj. 2. mond). Ha tehát a nő a háztartás körén belül, de a maga használatára vásárol valamit (pl. egyedül lévén otthon, a maga vacsorájára valót), azt a Tervezet ugy képzeli, hogy ezt a vásárlást a nő a férje részére és nevében, a férje képviseletében végzi, a megvett dolgok tulajdonát a férje szerzi meg. s azután azokat — szintén a férje képviseletében — maga magának átadván (mely átadásra ő mint férjének a házvitel körében képviselője, a Tervezet 96. §.-a értelmében kötelezve van), ez átadás után lesz csak joga — vacsoráját megenni. Más szóval: a Tervezet kettős fictiót állit fel azon konstrukcziója által, hogy '( nö férje képviseletében viszi a házat: 1. a Tervezet ugy tekinti a férjet, mintha a házvitel egyértelmű volna az á ügyeinek vitelével, pedig az valójában több személy • a férj. a nő, esetleg a gyermekek és a háznép más tagjai bizonyos ügyeinek >) L. 1. Dig. 23. 2.: v. ö. még: § 1. Jnst. I !). és :. 3. C. XXVII <|U. 2, idézve mindhárom forráshely : Indokolás I. k. 170. old. -i Utóbbira nézve v. ö. Terv. 1607. s.. s még praegnansabbul ; 1876 : XIII. f.-cz. 2 Esetleg imisok. kiket a rendelkezésre jogosult házaslél a házhoz fogadott : nevelő, tanító, varrónő stb. a vitele; 2. a Tervezet ugy tekinti a nőt, mint a ki a férjet ezen ügyekben képviseli, pedig a nő nem a férjet, hanem a közösségei képviseli. Egyik fictiót sem mondja ki ugyan világosan a Tervezet: mindössze azt a praesumtiót tartalmazza, hogv -kétség esetében ez ügyletek felöl azt kel tartam, hogy a nő azokat a férje nevében kötötte- (98. §. 1. bek. utolsó mondat). Csakhogy a megelőző mondatban benne van az a fictió, hogy a házvitelhez tartozó ügyekben a no lerje wvOen jár el, vagvis hogy ez ügyekben a nő férjét képvisel., s benne van a fent elsőnek jelzett azon más.k hct.o is, hogy a hal téi ügvei a férj ügvei, mert hiszen azt mondja ez a mondat, hogv á nő ez ügyekben férje részére jár el; s az ezen paragrafushoz közreadott indokolás is (Ind. I. k. 179—18á. old.; azt tanúsítja, hogv a Tervezet felfogása az: hogy a no a háztartás körében vagy a férj »nevében« (az az képviseleteben), vagy a férj »részére« (az az a férj ügyeiben) jár cl. Ily alakban e felfogás — világos az előadottakból — a gyakorlati élet igazságaival ellenkezik; ellenkezik pedig azért, hogv megmentsen egy harmadik fictiót: —a vagyonelkülönzés fictióját. Az a felfogás, hogy a nő a házvitel körében a férjet képviseli, következménye annak a tételnek, hogy a háztartásnak mint ilyennek czéfjaira szánt külön vagyontömeget jogunk el nem ismer: a háztartás terhei a férj terhei, s a háztartasi adósságokért csak a férj felel, ha csak azokat a nő kifejezetten magára nem vállalta iTerv. 98. §.3. mond.). A magyar jog nem jelöl ki egy bizonyos vagyontömeget — mely a férj és a nő vagyona részeinek egyesítéséből származnék — a háztartási közös tartozások fedezetéül: sőt a nőt egyáltalán nem részelteti kifelé a háztartás terheiben: ha a férj fizetésképtelenné válik, a nő, külön jótállás híján, bármi vagyonos legyen is, a háztartási tartozásokért nem vonható felelősségre. Ezt a létező jogot örökíti meg a Tervezet. A hitelezők hiába várták tőle mai siralmas helyzetük megjavítását. Túloz az Indokolás, amikor (I. köt. 180. old.) azt állítja, hogy a Terv. 100. §-ából a nőnek a háztartásbeli tartozásokért való másodsorheli felelőssége következik. A 100. ji. csak a házastársak belső viszonyára vonatkozik, s nem állapítja meg a nő felelősségét, ha a férjen a háztartásra vonatkozó követelés be nem hajtható; s különben is. mint láttuk, a házvitel körébe nemcsak a férj és nő eltartása, hanem más személyeké is esik; végül : a férj vagyonossága idején a nő által vállalt háztartási adósságok megfizetése nem vonható az >eltartás« fogalma alá, ha a férj utóbb vált fizetésképtelenné, a nő subsidiarius felelőssége tehát ez esetben a 100. §-ból semmíkép sem magyarázható ki. Tudtommal a Tervezet másutt sem állit fel ily másodlagos felelősséget a nő terhére a háztartási tartozásokért: az Indokolás tehát maga ismeri be, hogy hézag az ily tárgyú intézkedés hiánya, a mikor ^természetesének jelzi azt, »hogy ezzel (t. i. a 98. ij. 3. mondatával) a nőnek másodsorban való felelőssége . . . kizárva nincs*. Ha ez olyan természetes, akkor miért nem statuál ily másodlagos felelősséget a Tervezet? Mert azt csak nem képzeli, hogy törvényes intézkedés hiányában, pusztán ennek a »természetességnek« az alapján, a biró marasztalja a nőt. ha a férje tartozása azon behajthatlannak bizonyult ? Ismét ott vagyunk tehát, hogy hangsúlyoznunk kell szükségességét annak, hogy a Tervezet a házastársaknak a •háztartásid hitelezőkkel szemben való felelősségét részletesen szabályozza. Ha kiindulási pontját a Tervezet a fent kifejtettek értelmében megváltoztatná és jelen jogunkkal ellentétben a vagyonelkülönzés elvével szakitana: ez az összes vonatkozó jogtételeknek oly gyökeres átalakításával járna, hogy azl e szerény czikk keretében még jeleznem sem lehelned Ez az eset különben sem valószínű. De a Tervezet álláspontjából kiindulva is követelnünk kell a háztartási adósságokért való felelősség szabályozását, és pedig eltérő szabályozását a megengedett házasság-vagyonjogi rendszerek mindegyikének természetéhez képest. Jelesül a legális, vagyonelkülönző rendszernél — mert ezúttal csak erre kívántunk kiterjeszkedni legalább is annak kimondását, hogy a férj fizetésképtelensége esetén a háztartás terheiért a nő felelős' legven, a mint ezt éppen a vagyonelkülönző rendszerre nézve" kimondja pl. a svájezi polg. tkv. tervezete, 2/3. czikk 3. bek. S ha e rendszer mellett a fictiókból nem is bontakoztunk ki. legalább megadtuk e fictiók ellenszerét is, a mennyiben a házastársi viszonyban nyilvánuló életközösség a feleségnek a háztartási terhekért való. habár csak subsidiarius, felelősségében praegnans kifejezést nyer. S a jogfolytonosság? — ilyként az is meg van mentve, mert hiszen nem adtuk fel a vagyonelkülönzés elvét. Dr. Meszlény Artúr budapesti kir. törvényszéki aljegyző.