Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Az ági öröklés kérdéséhez

MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZ1ÚNK. 1689. §•). Az engedmény érvénye harmadik személyekkel szemben attól függ, hogy az adóssal közölték-e avagy az adós azt hiteles okmányban tudomásul yette-e (1690 § |. De a bírói gyakorlat számos rést tört ezeken a szabályokon. így ingadozó a bírói felfogás arra nézve, vájjon ismétlődő szolgáltalásoknál szükséges-e az adós értesítése; rendeletre szóló kötelezvényeknél a forgatmány pótolja az értesítést, a tudomásvétel hiteles alakja sem kívántatik meg mindig, gyakran a más uton szerzett tudomás is az értesítéssel vagy tudomásátvétellel egyforma hatályúnak tekintetik (határozatok Sirey gyűjteményéből). Ez a felsorolás nyilván mutatja, hogy a törvény-előírta alakiságok szigorú követelése igazságtalan eredményekre vezetett és az irott betűvel el nem hallgatható lelkiismeret nyomása alatt a bíró méltányossága számos esetben győzelmeskedett a jus strictum-on. A svájczi kötelmi törvény 181. §-a szerint az engedmény érvénye semmiféle alaki feltételnek sincs alávetve; ámde harmadik személyekkel szemben, különösen pedig az engedmé nyező csődje esetén, csakis akkor érvényesíthető, ha írásbeli tanúsítvány állíttatott ki róla. Kétségen kívül vannak bizonyos előnyei az alakiságnak, különösen a bizonyítás megkönnyítése, a követelés ujabb, jogtalan átruházásának és egyéb hasonló visszaéléseknek megakadályozása szempontjából. Gyakran az engedmény idejének megállapítása is fontos szerepet játszik. így végrehajtás esetén vagy megtámadási perekben stb. De mindezen előnyöknél nagyobb az a hátrány, hogy az ily alakiságok kényszerzubbonyai a forgalomnak, melyekbe az egészséges forgalmat belegyömöszölni nem szabad, de nem is lehet. Akárhányszor decretálja is a .törvény, hogy csak az Írásbeli engedmény érvényes, mégis fognak akadni egymás becsületességében megbízó emberek, kik szóbeli kijelentésükkel a jogügyletet befejezettnek tekintik. Köztudomású tény, hogy a kereskedelmi életben gyakran a legnagyobb ügyleiek is puszta szóval jönnek létre. A ki ezzel beéri, ám vessen magára, ha majd a perben a bizonyítással lesznek nehézségei: de arra, hogy az ily ügylettől az érvényességet megtagadjuk, ok nem forog fenn. Nem tartom szükségesnek az engedmény érvényéhes az adós értesítését sem Ez más szempontból kívánatos és ha elmulasztják, más következményeket von maga után; de az engedmény érvényét nem érintheti. Az illető helyen lesz alkalmunk rámulatni a gazdasági élet egy ujabb fejlődési alakulatára, mely a követelések engedményezésére az adós értesítésének mellőzésével van alapítva Dr. Messinger Simon, budapesti ügyvéd / X ^Z ági öröklés kérdéséhez. (Feleletek a „Magánjogi kodifikáczónk" 4. szániában feltett körkérdésekre.) A) a) Az ági öröklés fentariandó. b) Népünkben az ági öröklés alapgondolatához való ragaszkodást különösen abban látjuk, hogy a végrendelkező a vagyont legtöbb esetben oda szánja, ahonnan az reá hárult. De látjuk abban is. hogy az ily módon rendelkező végintézkedését azok, kikre mi sem hárult, meg nem szokták támadni, hanem mint magától értődőt természetesnek találván, a végrendeletben megnyugosznak Az ági öröklés alapgondolatához való ragaszkodás nem csupán a magyarlakta vidék sajátsága. Meg van az a tóiban is. Ami az apai ágról hárult az örökhagyóra, arra az anyai ágról rokonok nem reflektálnak. És ha mindjárt kicsiny is a birtok, ha az ági vagyont a másik ág akarja, a harcz illetve a költség aránytalanul nagy, de a jussál még sem hagyja Nevezetesen : a) Az által, hogv a végrendelkező ugy intézkedett, hogy a vagyon oda szálljon vissza, ahonnan reá hárult kifejezési adott annak hogy ezt tartja igazságosnak. Ily féle inlézkedések arra való tekintettel hogy a legtöbb esetben a perek kikerülése végett végrendelkeznek az emberek, akár van leszármazó akár nincs, ritkák ugyan, de nem emlékszem egyre sem. hogy az ágat. melyről a vagyon az örökhagyóra hárult, ez végrendeletében mellőzte volna. b) Azt nem állithatom, hogy a vagyont a családénak nyilvánítaná a nép. de az igaz, hogy a birtokot ugy szokták megjelölni »ez Tóth birtok«, »ez Hajossi birtok.« c) Nemcsak végrendeletben gyakori, hogy a leszármazók nélkül elhalt örökhagyó a reá apja után hárult vagyont testvé7 reinek juttatja, de törvényes örökösödés utján is ugy állapodnak meg a testvérek, hogy az apai vagyont — az elhalt testvérükét — maguk közt osztják fel s még élő anyjuknak mit sem juttatnak. Ennek különben eszébe sem jut, hogy ebből a nem az ő ága uton hárult vagyonból valamit kívánjon. Arra már nem igen tudok esetet, hogy a leszármazók nélkül elhalt fiu anyját mellőzte volna az apai vagyonban s ezt egy távolabbi ágbeli rókának juttatta volna. Legalább is haszonélvezetet juttatott neki. d) Ily esetekben a vagyont természetben juttatta az örökhagyó az örökösöknek. e) Azt nem tapasztaltam, hogy az örökhagyó kizárja vagy mellőzi testvéreit, akikkel közös elődtől örökölte a vagyont azért, hogy az örökhagyó vagyonát nejének juttassa s mellőzi közös leszármazásu testvéreit. Ez esetben is. mintha a mellőzött testvérek ebben nagy igazságtalanságot látnának, nem akarnak megnyugodni. Az özvegyet zaklatják, fenyegetik s addig szekírozzák, míg az valami uton módon el nem áll az örökségtől. Legtöbb esetben ugy egyeznek meg, hogy az özvegy csak haszonélvező marad s a tulajdon a testvérekre megv át. Ad 2. a) b). A kir. járásbíróságoknak örökösödési ügyekben alig van gyakorlatuk, mert hiszen 400 kor. értékű hagyatéki ügyben ki is perlekednék? És ha igen, mikor fordul meg ilyenekben az a kérdés, hogy a vagyon ági-e vagy sem ? Azért e kérdésre adott feleletem nem a gyakorlaton, de a hallottak és részben észlelteken alapszik. Hogy a bizonyítás nehezebb mint más perekben — legalább átlag véve — az természetes, mert a régibb időkben — sőt még az ujabban is — a nyilvánkönyvek vezetése rendetlen, az öröklevelek vagy elvesztek vagy — akinek érdekében állt — az által elsikkasztanak. De legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a több éven át perlekedő felek megunják a hosszú utánjárást — s talán még inkább a költséget — s kiegyeznek. c) Kétségtelen, hogy a kötelező hagyatéki eljárás behozatala a bizonyítás nehézségein nagyon segítene. d) Hogy mutalkozott-e már eddig is az. hogy — mivel ingatlanok tekintetében a hagyatéki eljárás kötelező — az ágiság bizonyítása könnyebb, nem tudom, de kétlem. Mert az örökösödési eljárásról szóló 1894 : XVI t.-cz. még sokkal fiatalabb, sem hogy áldásos hatása már e részben is látható lenne. De az bizonyos, hogy idővel mutatkozna hatás, mert ha valamely ős hagyatéka le van tárgyalva, meg kell hogy legyen jelölve a vagyon eredete is s így a később elhalt örökhagyó utód vagyonának eredete már tisztázva van. Kívánatos lenne azonban, hogy az örökösödési eljárásról szóló 1894 : XVI. t.-cz. 4. jv ának rendelkezései szigorúan keresztül vezettessenek. Még ma is hemzsegnek a tkvek »Verlassenschaft«, »Erben« tulajdonos bevezetésektől. a) b) Az ági örökösödés csak a nagyszülői parentelából származó ági rokonokra terjedjen. A vérségi kapocs, az össze tartozás érzete ezen parentelán tul laza már s hova tovább lazulni fog. c) Nem volna indokolt az ági öröklésnek csak ingatlan vagyonra való korlátolása. mert hova tovább tapasztaljuk, hogy a gazdasági viszonyok rosszabbodnak, a gazdálkodás sok bajjal jár s így még olyanok is, kik könnyebben tehetnék tul adnak az ingatlanon. A pénz cosmopolita ugyan, de azért az, aki vagvonál eladta, nem adta el a rokonság érzetét is A bizonyítás természetesen nehezebb, de ez nem indok arra, hogy az ingók az ági örökösödés alul kivétessenek. d) A Tervezet 1815. §-a indokolt, de a 32 ével leszállítanám 20 ra. Rövidebbre szabnám az időt azért, mert a mostani forgalom melleit 32 év nagyon hosszú idő. 1. Nem tartanám indokoltnak, hogy az ági öröklés csak a íiágra szorittassék. 2. Az ági vagyon az ági örököst természetben illesse 3. Az ági vagyon minőségének bizonyítása azt terhelje, aki annak ági mivoltát vitatja. 4 A házastárs érdeke a haszonélvezettel meg van védve. Hamar Gyula, szakolczai kir. járásbiró. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos Dr. Barna Ignác/, budapesti kir. Ítélőtáblai bíró, VI., Király-utcza 98 a