Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Causa traditionis. Tervezet 625. § [3. r.]

6 MAGÁNJOGI K.ODIF1KÁCXIÓNK. A polgári tvkv. tervezete is az átadás utján való tulajdon-átruházást fogadta el, jóllehet az 1889. évi jogászgyülés az átadást mellőzendőnek mondotta ki. Mint már megjegyeztem, az átadást mint ilyet nem szándékozom bírálat tárgyává lenni, ezért annak szükségéről vagy felesleges voltáról nem szólok. Az átadás úgynevezett causa-ja azonban, szerén) véleményem szerint, bírálatra érdemes, sőt azl egyenesen kihívja. A Iraditio úgynevezett causa-jának vizsgálata előtt a traditio kellékeit kell szemügyre venni. A római jogi traditio a res nec mancipi tulajdonának átruházására szolgált. Fogalmát adni felesleges lévén, annak feltételeiről kell szólnunk. I. Az átadónak tulajdonosnak kell lennie,0) mert nemo plus iuris in alium transferre potest quam ipse hnhet. Kivételesen lehetnek esetek, melyekben a nem tulajdonos is átruházhatja valamely dolog tulajdonát, pl. a meghatalmazott, a gyám, gondnok. Ezen esetektől eltekínive a tulajdont a római jog szerint csak akkor tekinthetjük átruházhatónak nem tulajdonos által, ha ez zálogbirtokos, ki erre lel van jogosítva. Olyan esetben, ha a jogosulatlan nem tulajdonos utóbb tulajdonossá válik, nem léphet ugyan fel a szerző ellen.111! de ez sem lesz pusztán a traditio által tulajdonossá. A római jog ezen álláspontját a belőle eredő optk. sem tartotta fenn és a 367. §-ban akkép rendelkezik, >hogy tulajdoni keresetnek nincs helye valamely ingó dolog jóhiszemű birtokosa ellen, ha ez kimutatja, hogy aion dolgot vagy közárverésen, vagy valamely afféle forgalomra jogosított iparostól, vagy fizetésért oly személytől szerezte, kire azt a felperes . . . maga bizta. Ez esetekben a jóhiszemű birtokosok nyerik meg a tulajdonjogot . .«u) A német ptk. 932. ^. már messzebb megy s az esetre is megállapítja a tulajdonjogot az ingó tekintetében, ha ez az átruházó birtokában volt az átruházáskor, kivéve, ha a dolgot a tulajdonostól ellopták,1'-! vagy azt elvesztette, vagy más módon fosztották meg annak birtokától. A pénz és előmutatóra szóló értékpapírok, valamint a nyilvános árverésen vett dolgok tulajdonát azonban a szerző még ez esetekben is megszerzi. fel vezetünk 629. és 631. §§-nak rendelkezései azonosok azzal, azon további rendelkezéssel, hogy ugyanez elvek állnak az olyan dolgokra, melyeket valaki a következő körülmények közt szerez, »kereskedőtől, annak üzleti körében, az efféle dolgok elárusitásával foglalkozó iparostól vagy termelőtől, vagy oly helyen és időben vásárol, a hol és a mikor az efféle dolgokat elárusítani szokták.* Ezen rendelkezések kiemelkedő momentuma a forgalmi igények nagy figyelembe vétele mellett a tulajdonos érdekének védelme. Szabályként áll, hogy az ingó dolog tulajdonát a birtokostól megszerezhetjük, kivétel csak arra az esetre van téve, ha a tulajdonostól a dolgot ellopták, elrabolták vagy ő annak birtokát más módon vesztette el.13) A mikor tehát az ingó dolgot a tulajdonos másra bizza s ez azt elsikkasztván tovább adja : a szerző tulajdonos lesz. Ugyanaz áll, ha a dolog birtokát e módon, t. i. lopás, rablás folytán, oly birtokos vesztette el, a ki a tulajdonos irá nyában a dolgot terhelő jognál vagy jogviszonynál fogva volt a birtokra jogosítva (523. §.).14) Az az elv, hogy csak azt illeti dologi kereset az ingó iránt, kinek birtokából az akarata nélkül jutott ki, Exner szerint germán elv, s tulajdonkén a »Hand muss Hand wahren« elve.15) A római jog ezen elvet szintén ismerte, de szűkebb terjedelemben, vagyis csak az esetben, ha a tulajdonos közvetlenül maga ruházta át. habár tartozatlanul, a dolog tulajdonát. A tulajdonátruházás végbe megy akkor is, ha az átruházó tulajdonjogát nem ismerte, de e szabály csak az esetben alkalmazható, ha a tulajdonos saját személyében járt el s nem meghatalmazottként. Ha ez utóbbi minőségben járt el tulajdonjogának ismerete nélkül, az átruházás nem eredményezheti a "I Arndts, Pandecten 188.1.: Puchta : Vorlesungen 323.1.; Rein : Röm. Privafrecht '280. 1.; Windscheid: Pandecten 478. 1.; optk. 423, optk. !)_'!).. Tervezet ti2ő. §. ; Suhajda J.: id. m. 108. 1.; Exner: id m. 58. 1. i") Exceptio rei venditae el traditaevel élhet. 1 Dig. L. 1. or. I 2. 3. D 1 "i Optk 456. és 824. §§. 12l Német ptk. 935. íj. ») Tervezet 631. §. 1. bek. 14i Tervezet 631. §. 1. bek. Exner: Tradition, 58. 1. tulajdonjogot. Csakhogy a kérdésbe bele játszik a birtok kérdése is, mert abban az esetben, ha a tulajdonos megbízója a dolgot olyantól nyerte, ki a birtokra fel volt jogosítva, illetve a tulajdonostól nyerte a birtokot, a tulajdonosnak'közbenső eljárása közömbös. A tulajdonosnak közbenső eljárása azonban lényeges lehet a következő esetben: a dolgot a tulajdonostól ellopták s a tolvajtól a tulajdonos megbízója megszerzi, a tulajdonos maga adja tovább meghatalmazottként. Qwd iuris? "™" Ha a Tervezet 625. §. szempontjából nézzük a kérdést, mely csak azt kívánja, hogy a tulajdonos érvényes kötelezettség értelmében ruházza át, a szerzőt tulajdonosnak kell tekinteni; ha a 631. §. szempontját veszszük irányadónak, mely szerint a tulajdonos ellopott dolgát tulajdoni keresettel bárkitől követelheti, a tula jdont a szerzőnek megítélni nem fogjuk. Ezen szembeállított ellentét a Tervezetben tényleg meg van s nem pusztán a hatás kedvéért mutattam rá. Ezért nem vethető az ellen az az eset. mikor a megbízott a megbízó helyetti eljárásában minden lépés tekintetében el van látva utasítással, hanem ide vág a bizomány kérdése is. hol eljárásában szabad. De az esetben, ha a strict jog szempontjából ugy oldanák is meg e kérdést, hogy a tulajdon a szerzőre átszáll,17) hol marad ezen fejezetben a forgalom érdekeinek következetes érvényesítése? De az egyszerű következetesség is hol marad, ha a tulajdonostól szerzett tulajdon elvehető, a nem tulajdonostól szerzett pedig megtámadhatatlan.18) II. A tulajdonosnak, hogy tulajdonát másra átruházhassa cselekvésképesnek kell lennie.19) A traditio jogügyleti minősége vitán felül állván, azt okoskodásunk kiindulási pontjául kell választanunk. Jogügyletet csak önjogu személy köthet személyesen. A nem önjogu csak képviselője utján köthet jogügyletet. Lehetséges, hogy az önjoguságát elért ettől megfosztatik, kérdés, hogv a Tervezet 525. §-nak a rendelkezése értelmében általa átadott dolog tulajdonjogát a szerző megszerzi-e? A 625. §. érvényes kötelezettség értelmében való átadást kíván Azonban ennek daczára is a szerző tulajdont nem szerzett, ha az átadó nem önjogu. Nem ezen viszonynyal, hanem a 631. §-szal kapcsolatban mutathatunk itt rá a Tervezet egy hiányára. E §. ugyanis csak akkor enged rei vindicatiot, ha a dolog a tulajdonos birtokából akaratán kivül jutott ki. míg abban az esetben, ha az őrülttől, gyengeelméjütől, parazlótól valaki kicsalta, rei vindicatió-nak nincs helye. A nem önjogu átvevő tulajdonszerzésének azonban nem lehet önjoguságának hiánya feltétlen akadálya Visszteher nélküli szerzéstől nincs elzárva, így tehát a traditio által tulajdonossá lesz. Az átadónak és a nem önjogu képviselőjének az átadásból felmerülhető viszonyai nem vágnak ide 20) III. A dolog átadásának az átadó átvevő és akarat-megegyezése mellett kell létre jönni.21) Az átadó akaratának nem kell bizonyos személyre irányozva lennie, mert pl. a tömegbe szórt pénzt a felvevő tulajdonként megszerzi. Az átadó akarata azonban egv bizonyos személyre lehet irányozva, mely esetben csakis az szerez tulajdont. Ha az átadó nem tudja, hogy az átvevő más megbízottjaként járt el. ez az átadás hatálya tekintetében szintén közönyös. Ha az átadó és átvevő akarata, helyesen az ügyletben meghatározott átadás tárgyára nézve eltérés van, a tulajdon átruházás nem megy végbe. Az a kérdés, hogy ha az átadó tulajdont akar átruházni, de az átvevő ilyet szerezni nem akar, megszerzi-e a tulajdonjogot: mint e körbe vágó felemlítendő, de mint a Tervezettel összefüggésben nem álló e helyütt nem tárgyalandó.22) IV. További követelményül a traditiót megelőző, vagy vele egyidejűleg keletkezett ügylet tekintetik, a melyet causanak nevezünk. A causa-t a traditio kellékeként az elmélet szempontjából, miután oly ügylet, melynek causaja ne volna, nincs — mindenesetre meg kell követni. Kérdés itt csak az lehet, vájjon 17 > Windscheid: id. ni. 479. 1. így oldja me" M) L. a Tervezel 629. S-l 1°) Arndts: id. m. 189. 1.; Windscheid : id. m. 480. 1. Exner: id. m. 50. lap. 20) Köt. Fej. I. k. 23. lap. 2i| Arndts: id. m. 189. [.; Windscheid: id. m. 480.1.; Exner: id. ra 53. 1.; Suhajda : id m. 108. 1. 22) Arndls : id m 191. I. 4. jegyz.