Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

9 gyűjtését is előírhatja, megállapítván azoknak célját és képezésüknek módját." Mint látható a külföldi példák mintájára a Kunczféle tervezet is bevezetendönek tartja a törvényes tartalékot és annak minimumát a részvénytőke arányában írja elő. Az ezen arány által nyújtott biztonsági kulcs azonban nem mérvadó a vállalat biztonságára, mert a részvénytőke sokszor csak tört része az összes tőkének, pedig a vállalati kockázatot az egész vállalati tőke viseli.1) A tőkearányok szemléltetésére bemutatom a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1929. XII. 31-i adatait: Összes tőke Részvény- Tártaié- Tartalék Tartalék Tartalék tőke kok a rtőke az összes a saját °/o-ában tőke tőke °/6-ában %-ában 373,575.705 2- 25.000.000.— 27.500.000.— llO^/o 7./6°/o 14°/o Ezek az adatok azt mutatják, hogy az aktívák 7.36 % -os csökkenése esetén eltűnik a tartalék, 14%-os csökkenés esetén pedig eltűnik a részvénytőke is, dacára annak, hogy a tartalékok a rtőke 110%-át teszik ki. Ez a példa is világosan mutatja, hogy mily lényeges a biztonságnak a saját tőke, illetve a tartalékok növelése általi alátámasztása, vagy ami ugyanaz: a kockázatnak csökkentése a vállalat, a részvényes és a hitelező szempontjából. Bizonyos azonban, hogy a Kereskedelmi Banknak a tartalékok alkotta biztonsági százaléka a valóságban nagyobb, mert a számítás a nyilvános mérleg alapján készült és így a belső tartalékok nincsenek tekintetbe véve. A százalékarányok tehát minimumoknak tekintendők, annyival is inkább, mert a bank az 1929. évre szóló igazgatósági jelentésében maga mondja: „A mérleg felállításánál, mint mindig, legnagyobb óvatossággal bíráltuk el az aktívák és passzívák minden tételét, — teljesen érintetlenül maradván meg az eddig összegyűjtött latens tartalékok," Ami már most a tartalékolás szükségességének a tőkearányok szempontjából való megítélését illeti, mint említettem, nem lehet általános szabályokat felállítani, azonban a rokonszakmabeli vállalatok arányai adhatnak erre nézve irányítást, ami annyit jelent, hogy a hasonló vállalatok megfigyelése nyújthat általános irányelvet arra: szükség van-e a tőkearányoknak megváltoztatására. A tőkepiac és belső (vállalati) szempontok határozzák meg, hogy ez uj tőke bevitelével lehetséges-e, vagy l) Nicklisch, Wirtschaftliche Betriebslehre.