Közgazdaság és pénzügy, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. törvénycikk reviziója

11 lálható gondolatot, illetve érzést, hogy egy-egy ember szükséglete, illetve annak mikénti fedezése sem nem oszt, sem nem szoroz. Be kell oltani mindenkibe, akivel érintzeiink azt, hogy gondolkodjék mielőtt vásárol valamit, nem lehet-e szükségletét egészben vagy részben magyar gyártmánnyal fedezni. Ez az egyénektől kiinduló propaganda minden bizonnyal nagy hatást fogna kiváltani. Próbálják meg azok, akik meg vannak győződve a thézis helyességéről — hogy t. i. magyar gyártmánnyal lássuk el szükségleteinket — ezt családjuk, barátaik, ismerőseik körében propagálni; ráirányítani a figyelmet a kérdésre, megmagyarázni a jelentőségét, ha ugyan akad még valaki, aki ezzel nem volna tisztában; felrázni a fogyasztókat indolenciájukról. Hány asztalon látunk még ma is külföldi borokat, külföldi sajtot és gyümölcsöt, idegen ásványvizeket; hány irodában külföldi papirt és hány vadászná! külföldi patront? Nem megyén fehér holló számba, aki magyar szövetből készült ruhát hord? A legtöbb autó karosszériával együtt jön be az országba, holott itthon a, legegyszerűbbtől a legfényüzöbb kivitelűig egyenértékű karosszériákat csinálnak, egészen eltekintve attól, hogy igen sok vonatkozásban maga a magyar autó máris megfelel a, követelményeknek. Gazdáink egy része a, gőzeke szántáshoz ma is külföldi szenet használ, holott tapasztalatból tudom, hogy a magyar szénnel, illetve brikettel ugyanazt a teljesítményt olcsóbban lehet elérni. És szabad-e egy évben — ha jól tudom — 60 waggon banánt behozni az országba, nem is szólva az egyéb déli gyümölcsökről és arról, hogy ezt a felsorolást még igen soká lehelne folytatni. Lehet, hogy egy-egy fenti példa külön-külön összegszerüleg talán nem túlságosan sokat jelent, de gondoljuk meg, hogy sok kicsi sokra meg és, hogy minő) eredményt jelent e téren már egymagában, ha a fogyasztók szelleme átalakul. A gondolat nem uj, az eredményre is van kellő bizonyíték. Nézzük meg Olaszországot: a, lefolyt évben kevesebb, mint egyötöd részére szállt le importja métermázsákban. Nagyon természetes, hogy ezt egyedül propagandával elérni nem lehet. De abban a tekintetben, hogy a. kormány ebben a vonatkozásban nem ismerte volna fel a helyzetiét — ami mindenné] fontosabb — panasz nálunk valóban nem lehet és ha ennek a felismerésnek konzekvenciái talán nincsenek is még minden irányban teljesen levonva, tagadhatatlan, hogy kimondott törekvése az állami és közhatósági rendeléseknél, amit csak lehet Magyarországon, beszerezni. Ha az -alsóbb hatóságok is magukba fogják ezt a szel lemet teljesen szivni, akkor kétségtelen, hogy ezen törekvésnek importcsökkentő